Idő 
Értékelés 
Értékelés Működésképtelen család voltunk.r>Magyarságunk rendkívül riasztó,r>hol semmi más nem volt eltűrve.r>Bármi amit más nyelven olvastam vagy mondtamr>a hangos magyar által le lett gyűrve.r>r>Apám beképzelt volt és mindenkinélr>mindent jobban tudott mint bárki más.r>Büszkesége az egekig kiáltott,r>de szeme majd kiesett és nyála csurgottr>ha serdülő kislányokat látott.r>r>Anyám állandóan csak panaszkodott;r>neki soha semmi sem tetszett.r>Az összes gyermekkori fényképeimenr>örök zord kifejezése sötétr>hangulatot és árnyékot vetett.r>r>A kevés barátaim kik ismerték szüleimr>hátuk mögött megjegyezték:r>- Nagyon furcsák . . . mások mint mi szüleink . . .r>Nem csoda hogy skizofrén vagy . . .r>Hagyd el őket . . . a szülők nem főnökeink.r>r>Igen, az a kimondhatatlan szó ‘skizofrén’,r>mely mint Káin jele, csak orvosir>szak-könyvekben és szótárban található,r>S más csúnya szavakkal mint ‘pszichózis’r>Csak zavartsággal megmagyarázható.r>r>- Minek neked barát ha vannak szüleid?r>Anyám szavai melyek által kívántam megfojtódna.r>- ?gy legalább magyarnak tudunk,r>Egy nagy ajándék mely évek öröksége,r>Melyre visszagondolhatsz ha majd elhunyunk.r>De nehéz volt tőlük szabadulni;r>Sosem menekültem szemük alól,r>És mindenhova magukkal vonszoltak,r>Mint pórázos, szájkosaras kutyát.r>Csak magam tudtam mennyire megbántottak.r>r>Könyvek lettek legjobb barátaim;r>Oktatóim, tanácsadóim, szövetségeseim;r>Sok köztük oly ritka kincs, úgy éreztem magamr>mintha titkos páncél terembe törtem volna be melybenr>a világ legnagyobb elméi töltötték fel poharam.r>r>Talán most már nem is csoda e hosszú évek utánr>Melyekben küszködtem, buktam, és néha győztemr>– az élettel vesződés mely által megálltam helyem –r>Hogy végre én is, sötét emlékeim és hegeimtől elnézve,r>Tisztán és hangosan jelentem ki helyzetem.
Csigalány szerelmes lett egy hím csigába.r>Apja szerint a csigák legvacakabbikába.r>Hisz, még háza sincs, és pőre is szegény.r>Miféle rongyos egy, szegény legény.r>r>Hiszen így szép, így szeretem.r>Pőrén főképp tetszik nekem.r>Bár csigafiún nem volt ház.r>Megtörtént hát a csiganász.r>r>Hát ez meg mi a csoda?r>Minő férfidominancia.r>Az apóst kitörte a frász.r>Egy kiscsiga hátán sem volt ház.r>r>No, de megbékélt az öreg csiga.r>Hisz ott volt száz szép kis unoka.r>Való igaz, hogy nem volt házuk,r>de nem is dől majd soha rájuk.
Boríts kabátot a mára,r>hiszen remegi a múltat.r>Nem is gondol semmi másra,r>csak ne hozzon jövő rosszat.r>r>Melegítse át a szívét,r>szeretetből szőtt kabát.r>Nyissa hát ki a fülét,r>hallja meg igaz szavát.
Láttátok felnőni a világot.r>Miképp szór az ember mérges átkot.r>Tettekkel, szennyes szóval dúlja szét,r>amit megteremtett a mindenség.r>r>Láttátok felnőni a világot.r>Ti, akik csak néhányan ott álltok.r>Megmaradt magja emberiségnek.r>Lehetőség új teremtésének.r>r>Hát neveljetek fel új világot.r>Teremtsétek meg isteni álmot.r>Rajtatok múlik, mi lesz a vége.r>Boldog jövőt hozhattok el végre.
Egyszerűen fogalmazva két realitást ismerek:r>Egy belsőt és egy külsőt, vagy ha tetszik,r>Egy szubjektív és objektív világot.r>Akár milyen határtalannak is tűnik a világr>végtelen távlataival, minden emberi koponyábanr>potenciálisan van egy világegyetem.r>Fejemben nincs helye se “id”-nek se “ego”-nakr>melyek vad spekuláció alapján fogantak,r>mert minden alkalommal mikor van egy ötletemr>egy ősrobbanás vagy egy szupernóvar>lángra lobban a koponyámban.r>r>Ezért, Sigmund bácsi, te ravasz vén róka,r>Tudatom veled hogy nem vagyok rabjar>a szenvedélyemnek, és nincs semmi vágyamr>visszakúszni anyám méhébe.r>Még kevésbé akarom apámat meggyilkolnir>hogy anyámmal hálhassak.r>Inkább, magamon túl nyúlok, hol igazi lényemr>olyan mint egy mozdulatlan inga,r>vagy egy függőón mely világosan kimutatjar>a különbséget a vízszintes és a merőleges közöttr>és emígy állok.r>r>Bármi történik, szemem és fülem nyitva van,r>és ha nem is vagyok hatvan évnél több,r>magamban hordom vezércsillagomat,r>de te, kedves Zigi, az ingatagokat és őrülteketr>használod mércédé. Valaha is gondoltál arrar>azokat tanulmányozni kik próbáljákr>az emberi szférát túlhaladni, vagy talánr>úgy gondoltad hogy szárnyra kapnak,r>és ezért elérhetetlenek részedre?r>r>Míg te, vén szélhámos, turkálsz poros és nedvesr>tárgyak között egy nedves pincében,r>én a házam tetején ülök és engedem magamatr>elragadtatni az éjszakai csillagok által,r>és vízióim vannak Buddhák és ős bölcsekről kiknekr>ajkain csüngök amint egymással beszélgetnek.r>Amint álmodozom, a Himalája csúcsaira kerekedekr>és bennsőséges ismeretet szerzek a tiszta fehér fényről.r>Te viszont le akarsz engemet rántani valamiféler>ősiszapba, melyre csak úgy tudok válaszolni hogy: Pfuj!
