Felhők fagyott könnye hullikr>elrejti a titkokat,r>fedjük fel a rejtett mélyetr>tisztítsuk le az utat.r>r>Hullott hóból a kezünkkelr>kis hólabdát formázunk,r>lehajolunk és görgetjükr>legalább most tornázunk.r>r>Csinálunk egy hatalmasat,r>majd egy kicsit kisebbet,r>gurítsunk egy aprócskát isr>biztosan a legszebbet.r>r>Tegyük egymás tetejérer>mind a három hólabdát,r>fantasztikus, hisz olyan lett,r>mint egy ember láss csodát.r>r>Szénből csinálunk szemeketr>répa lesz majd az orra,r>kész is lett a hóemberünkr>mint ha igazi volna.
Szomorúvá vált az életr>vidám én ma nem leszek,r>ha szép szemedet nem látomr>tudom, világgá megyek.r>r>Eltelt már, vagy három hét isr>mióta nem láttalak,r>lehoznám a csillagokat, har>láthatnám az arcodat.r>r>Kiscsillagom, úgy szeretlekr>jobban, mint az életem.r>Rettegek, hogy elveszítlekr>összetör a félelem.r>r>Azt kérem én az Istentőlr>örökké fogd a kezem,r>remélem, hogy így történik,r>mert elvesztem az eszem.
Reggelit kell vásárolnomr>lemegyek a kisboltba,r>Kell? Kérdi az eladór>nem is néz az arcomba.r>r>Hogyne kéne, azért jöttemr>mutatok a zsemlére,r>húsz deka párizsit kérekr>nem tasakost, kimérve.r>r>Huszonnyolc maradhat? kérdi.r>Maradhat. Nekem húsz kell.r>Úgy néz rám, mint egy gyilkosrar>tudom, hogy engem rühell.r>r>Kettévágná a zsemlémet?r>Kérdeztem óvatosan.r>Otthon is van éles kése,r>mondja ő cinikusan.r>r>Otthagytam egy kisebb vagyontr>és még szendvicsem sincsen,r>ezt a kedvetlen eladótr>áldja meg a Jóisten.r>r>A bolt mellett kint a füvönr>idős néni üldögél,r>szegényes kis portékájar>égő szükségről mesél.r>r>Felmutat egy szép almátr>rám mosolyog kedvesen,r>száz forint kilója árar>az összes almát megveszem.r>r>Hálásan néz rám a nénir>eltöltött a szánalom,r>melléteszem bolti árutr>ajándékba ott hagyom.r>r>Lassan táskájába rejtir>látszik, szégyenli nagyon,r>hálás szívvel mosolyog rámr>túlmutatva szavakon.r>r>Vidáman indulok hazar>arcomat nap perzseli,r>egy ilyen bevásárlás utánr>édesebb a reggeli.
Hétköznapi pszichológia…
r>
r>Van, hogy az ember könnye csorog, erre ébred...
r>Magadhoz térsz, feleszmélsz, elment a Kedvesed.
r>Engedd el, ha elment, biztos nem volt jó veled…
r>*
r>Még
r>Néha
r>Könnyezel.
r>Faképp hagyott.
r>Haggyad! Ha, elment.
r>
r>Haggyad! Ha, elment.
r>Faképp hagyott.
r>Könnyezel
r>Néha
r>Még.
r>*
r>Csak
r>Haggyad.
r>Engedd el!
r>Elment csak úgy…
r>Mért hull még könnyed?
r>
r>Mért hull még könnyed?
r>Elment csak úgy…
r>Engedd el!
r>Haggyad
r>Csak.
r>*
r>Neked ő tán' fontos volt, de szeretted, ahogy kell?
r>Ő ez ügyben, nem állt elő némi igényekkel?
r>Ne légy öntelt, lehet, töltetlen volt… szeretettel.
r>*
r>Fontos volt neked?
r>Adtad szíved?
r>Önzetlen
r>Voltál
r>Tán’?
r>
r>Tán’
r>Voltál
r>Önzetlen?
r>Adtad szíved?
r>Fontos volt neked?
r>*
r>Sosem tudhatod...
r>Megtettél-e
r>Ő érte
r>Mindent?
r>Vajh’!
r>
r>Vajh’!
r>Mindent
r>Ő érte
r>Megtettél-e?
r>Sosem tudhatod...
r>*
r>Lelki bánatod, már lett a saját múltad,
r>Innentől, megint más irányt vesz az utad…
r>Ne sírj, emlékezz szépen, ez... fel nem gyullad!
r>
r>Vecsés, 2015. január 9. – Szabadka, 2017. november 17. - Kustra Ferenc- a verset én írtam a tükör apevákat, szerző-, és poéta társam, Jurisin (Szőke) Margit. Az apevák összefoglaló címe: „Mért hull még könnyed?”
r>
Hétköznapi pszichológia…
r>
r>Köd
r>Sűrű
r>Fényt takar.
r>Varázskerék
r>Kijárat nélkül.
r>
r>Kijárat nélkül
r>Varázskerék.
r>Fényt takar
r>Sűrű
r>Köd.
r>*
r>Eltévedtem, körbe-körbe járok a ködben
r>Itt bizony nincs, mi világítson és mutassa utat.
r>Érzem, hogy jéghideg homály van körülöttem,
r>De,
r>Eszem-lelkem, lábam, visz és a kiút után kutat.
r>
r>Sokan eltévednek... a saját életükben.
r>*
r>Út
r>Sehol,
r>Hol vagyok?
r>Ködben nincs fény,
r>Keresem létem.
r>
r>Keresem létem,
r>Ködben nincs fény.
r>Hol vagyok?
r>Sehol
r>Út.
r>
r>Vecsés, 2014. április 9. – Szabadka, 2017. november 16. – Kustra Ferenc – a verset én írtam, a tükör apevákat, szerző-, és poéta társam, Jurisin Szőke Margit. Az apevák összefoglaló címe:” Keresem magam...”
r>

Értékelés 

