Idő 
Értékelés 
Értékelés A szerzőpáros TANQ –ban, 10 szavasokban és apevában meditált…
r>
r>Most, eljött az idő
r>Kérdezni a tetteimet.
r>Vagy talán már, késő?
r>Ideje számvetést tenni,
r>Élni?! Kevés remény hinni.
r>
r>Ideje számvetést tenni,
r>Létbe még szépet becsenni.
r>*
r>
r>Leéltem életem,
r>De, nem is éltem… végül is
r>Nem leélni! Élni!
r>Évek elszálltak felettem,
r>Élet helyett... csak temettem.
r>
r>Sok év mellettem elsuhant,
r>Nem is éltem... volt csak sírhant.
r>*
r>
r>Visszaemlékezve láthatod a történetedet,
r>A tetteidet,
r>Mit tett veled élet!
r>
r>Rongy az életed,
r>Társad nincsen.
r>Mostohád,
r>Léted
r>Lett.
r>*
r>
r>A múltat kérdezni nem lehet,
r>Már itt hiába húzod, fékeket!
r>
r>Amit leéltél
r>Nem változik.
r>Élni már
r>Idő
r>Nincs.
r>
r>Amit leéltél
r>Nem változik.
r>Próbálj még
r>Élni,
r>Hidd!
r>*
r>
r>Csak egy élete van
r>Mindenkinek, és az a múlt!
r>Élted, vagy leélted?
r>
r>Vecsés, 2016. október 1. – Szabadka, 2018. január 8. –Kustra Ferenc – A HIAQ –kat és a 10 szavasokat én írtam, a TANQ- hoz és a plusz verseket és az apevákat szerző-, és poéta társam Jurisin Szőke Margit. A vegyes címe: ”Élni kellett volna”
r>
Avagy az üres magányosság?
r>
r>Hátamon csorog a száraz verejtékem,
r>Törölgetem, ez nekem már semmiségem...
r>Árnyékban meg fázok, ez az ürességem.
r>
r>Még
r>Neked
r>Is jut fény,
r>Állj ki bátran!
r>Ne rettegj, kérlek!
r>
r>Sorsom árnyékos oldalán élem életem,
r>A semmi közepében... fázok, verejtékezem.
r>*
r>Sós-keserű cseppek sűrűn gördülnek le az arcomon,
r>Közben meg erőlködve emlékezek... régi harcomon...
r>Falba ütközik az árnyékom, csak ülök... bánatomon.
r>
r>Szív
r>Dobban,
r>Mellkasod
r>Szűkké válik,
r>Nyisd szívkapuját!
r>
r>Pergő, megkeseredett könnyeim nyeldesem,
r>Kellene küzdenem... miért? Bánatok emésztik lelkem.
r>*
r>A magány? Az nekem végtelenül üres, taszít is magamtól,
r>Lehet, hogy be sem fogad, mert folyton ellők a gyötrő harcomtól.
r>Éhes vagyok a társra, hogy szakítson már el a magányomtól.
r>
r>Ne
r>Aprózd,
r>Oszd bátran,
r>Így csak több lesz,
r>Ez a szeretet.
r>
r>Megunt a magány, eltaszít,
r>Fájdalmat bennem szít.
r>Lelkem társat áhít.
r>
r>*
r>Itt a falam tövében ücsörögve, hallom, hogy a csönd, recsegőn serceg!
r>Ez jól kitölti a magányom ürességét, itt lófrál, mint egy fergeteg.
r>
r>Hit,
r>Remény,
r>Szeretet,
r>Rájuk vigyázz!
r>Boldog még lehetsz...
r>
r>Hallom sistereg csendem, betölti egyedüllétem űrét.
r>Változtat életemen, feloldozza életem nyűgét...?!
r>
r>*
r>Tudom öregen, már minden így marad, jóakarók is mondják,
r>A száraz verejtékem meg folyik, törülni nincsenek szolgák...
r>A sötétségem körülvesz, nem látom, hogy lemorzsolódna,
r>Csak ülők a magányban és hallom, mintha halál... sunnyogna!
r>
r>Vecsés, 2018. január 6. - Szabadka, 2018. január 6. - Kustra Ferenc József - a verset én írtam, az apevákat és a 10 szavasokat szerző-, és poéta társam, Jurisin Szőke Margit. A vegyes címe:” Reménytelenségben van-e remény...?”
r>
Felhők fagyott könnye hullikr>elrejti a titkokat,r>fedjük fel a rejtett mélyetr>tisztítsuk le az utat.r>r>Hullott hóból a kezünkkelr>kis hólabdát formázunk,r>lehajolunk és görgetjükr>legalább most tornázunk.r>r>Csinálunk egy hatalmasat,r>majd egy kicsit kisebbet,r>gurítsunk egy aprócskát isr>biztosan a legszebbet.r>r>Tegyük egymás tetejérer>mind a három hólabdát,r>fantasztikus, hisz olyan lett,r>mint egy ember láss csodát.r>r>Szénből csinálunk szemeketr>répa lesz majd az orra,r>kész is lett a hóemberünkr>mint ha igazi volna.
Szomorúvá vált az életr>vidám én ma nem leszek,r>ha szép szemedet nem látomr>tudom, világgá megyek.r>r>Eltelt már, vagy három hét isr>mióta nem láttalak,r>lehoznám a csillagokat, har>láthatnám az arcodat.r>r>Kiscsillagom, úgy szeretlekr>jobban, mint az életem.r>Rettegek, hogy elveszítlekr>összetör a félelem.r>r>Azt kérem én az Istentőlr>örökké fogd a kezem,r>remélem, hogy így történik,r>mert elvesztem az eszem.
Reggelit kell vásárolnomr>lemegyek a kisboltba,r>Kell? Kérdi az eladór>nem is néz az arcomba.r>r>Hogyne kéne, azért jöttemr>mutatok a zsemlére,r>húsz deka párizsit kérekr>nem tasakost, kimérve.r>r>Huszonnyolc maradhat? kérdi.r>Maradhat. Nekem húsz kell.r>Úgy néz rám, mint egy gyilkosrar>tudom, hogy engem rühell.r>r>Kettévágná a zsemlémet?r>Kérdeztem óvatosan.r>Otthon is van éles kése,r>mondja ő cinikusan.r>r>Otthagytam egy kisebb vagyontr>és még szendvicsem sincsen,r>ezt a kedvetlen eladótr>áldja meg a Jóisten.r>r>A bolt mellett kint a füvönr>idős néni üldögél,r>szegényes kis portékájar>égő szükségről mesél.r>r>Felmutat egy szép almátr>rám mosolyog kedvesen,r>száz forint kilója árar>az összes almát megveszem.r>r>Hálásan néz rám a nénir>eltöltött a szánalom,r>melléteszem bolti árutr>ajándékba ott hagyom.r>r>Lassan táskájába rejtir>látszik, szégyenli nagyon,r>hálás szívvel mosolyog rámr>túlmutatva szavakon.r>r>Vidáman indulok hazar>arcomat nap perzseli,r>egy ilyen bevásárlás utánr>édesebb a reggeli.
