Idő 
Értékelés 
Értékelés Életképekben
r>
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Aranyszín sugárral rajzolja a nap, a nyarat,
r>Ha tán’ holnap eső lesz, akkor ez csak egy falat…
r>Aranyszín sugárral rajzolja a nap, a nyarat.
r>
r>(Bokorrímes)
r>A mezőn egy kútágas áll és a gém a napmelegtől, víz nélkül kiszáradt,
r>Az arra járó őz és vaddisznó csapat, a tikkasztó hőségben kifáradt...
r>Nem tudják, de már soha nem lesz víz, az utolsó vödörrel rég volt... kiáradt!
r>
r>(Anaforás, bokorrímes)
r>A tanya körül a gazda, állatainak mindenhol lekaszálja a füvet,
r>Aztán meg udvarban kis-óriási kazlakba rakja… csodálja is a művet!
r>A fű jól kiszárad, majd szénapadlásra kerül. Állatok eszik: széna művet!
r>
r>(Anaforás, 3 soros-zárttükrös)
r>Meleg szél, halkan susogva, majd' megveszetten rohangál a lombok között,
r>Melegíti őt nagyon a nap és ezért elbújik a levelek között…
r>Meleg szél, halkan susogva, majd' megveszetten rohangál a lombok között,
r>
r>Vecsés, 2020. július 2. – Kustra Ferenc – a zárt-tükrös az saját fejlesztésem. Úgy kell olvasni, hogy először az egyest és a 2. –t egyben, utána a 2. –t és a 3. –t egyben, majd ekkor lehet értékelni.
r>
Néztem ki az ablakon…
r>
r>(Senrjon)
r>Tudhatnám van-e neki
r>Komoly ok, nyájasságban ríni?
r>Könnyei hulltak.
r>*
r>
r>(Senrjú duó)
r>Láttam, változott
r>A nyájassága gyorsan.
r>Könnyek kopogtak.
r>
r>Jaj! Felfigyeltem,
r>Szuszogás érdes hang lett!
r>Csak nézek! Hörög…
r>*
r>
r>(Apeva)
r>A
r>Vihar
r>Mutatta
r>Már vicsorát.
r>Neki állt följebb.
r>
r>Vecsés, 2021. június 12. – Kustra Ferenc József – íródott: Alloiostrofikus versformában.
r>
Ahogy sétálva lassan beértem erdőbe, a szépség, szinte megdermesztett!
r>Ahogy körülnéztem, ugyanazt láttam, mint tavaly. Meglepetés lebegtetett!
r>Ahogy fölnéztem, a tavaszi lombkoronát erdő hordta! Gyönyörködtetett!
r>
r>A nap is sütött már, tavasziasan erősen, kezdett jól melegíteni,
r>De, az erdő lombjaik között, csapdába esett… nem lehetett segíteni!
r>Itt buzgón dúlt kora-nappali estve, mit nem lehetett kivilágítani.
r>
r>Hogy a szépség eme mesés csendjét kiélvezzem,
r>Egy picike füves dombra ültem, majd eldőltem.
r>Ezt felemésztő buzgalommal, szundikálássá fejlesztettem.
r>Jólesett, tán' még horkantottam is, így semmire nem figyeltem!
r>
r>(3 soros-zárttükrös csokor)
r>Bizony, egy kicsit, pihenésként a fűbe dőltem,
r>Aztán már csak azt éreztem, hogy lélekben éltem…
r>Bizony, egy kicsit, pihenésként a fűbe dőltem.
r>*
r>A rám törő vihart nem láttam meg a fakoronáktól,
r>De rosszul esett, nagyon is féltem a sok villámlástól…
r>A rám törő vihart nem láttam meg a fakoronáktól.
r>*
r>Egy rettenetesen mogorva és zord villám lecsapott,
r>Nem voltam messze, a fa kigyulladt, gyorsan lángra kapott…
r>Egy rettenetesen mogorva és zord villám lecsapott,
r>*
r>
r>Nyakam közé kaptam a lábam, hogy futásnak induljak,
r>De, azonnal fának mentem, jaj, miként, hogy szabaduljak?
r>Kábán néztem, megjött több villám, közöttük a testvére is,
r>Ugyanoda csapott le, közelembe… Szabadulnék, hogy is?
r>
r>A tűz átterjed a szomszédos fákra, gyorsan, nagyon égtek,
r>De eső nem jött… elmosta volna, tűzet! Ez kéne néktek!
r>A veszetten viharos szél, letört egy nagy ágat,
r>A kegyetlen vihar, fejemre sodorta ágat...
r>Mikor leütött az ág, megjött egy villám a másik irányból,
r>Lecsapott, fa már égett is, én meg hogy jutok ki válságból?
r>
r>Rettenetes volt a hangja,
r>Éreztem kábaságomba…
r>Döbbenetesen észleltem, jól-nagyon belerondítottam gatyámba,
r>És akkor ért oda –éppen- az erdőkerülő végre- valahára…
r>Talán a bajba került turisták mentsvára?
r>Látta, hogy támolygok, biz' segít nemsokára?
r>
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Karjaimnál fogva erősen megrázott, hogy térjek magamhoz,
r>Mire felébredtem és visszatértem létembe... meleg naphoz…
r>Karjaimnál fogva erősen megrázott, hogy térjek magamhoz.
r>
r>Hmm… most jövök rá, mennyire -igen gyorsan- elnyomott buzgóság,
r>Viszont jó, hogy felkeltettem, rossz álmom volt, jó nagy marhaság.
r>Volt valami villámlás, dörgő vihar… ez mind, hagymázasság?
r>
r>Körbeforogtam, mindenfelé szép nyári volt az idő,
r>De órám nincs, csak éreztem letelt a pihenő idő!
r>Tudtam, hogy ma kellett erre járnom… kiránduló idő!
r>
r>Vecsés, 2021. február 3. – Kustra Ferenc József
r>
Öntudatra ébredt a macska.r>Hitte, tulajdonképp ő nyulacska.r>Ugrándozott a sűrű zöld fűben.r>Jót mulatott a négy nyúlcipőben.r>r>Nevetett is rajta a gazdája.r>Sosem volt ilyen furcsa macskája.r>Jó, hát legyen akkor a cica nyúl.r>Majd megunja, mire bealkonyul.r>r>Estére megéhezett a cica.r>Futott is gazdihoz gyorsan haza.r>Ő nevetve répát dobott elé.r>Nyuszinak nincs nyitva tejbüfé.r>r>Macskánk nézett nagyot akkor szegény.r>Már nem is volt olyan nagy nyúl legény.r>Rá is döbbent akkor hirtelen ő arra,r>hogy sokkal jobb, ha marad ő macska.
Vánszorgok az ingoványban.r>A félhomályos éjszakában.r>Új életemre vadásztam.r>Hajt a vágy, hogy megtaláljam.r>r>Elvesztek a mindennapok.r>Integetnek csontvázkarok.r>Ez a hely lesz a végzetem.r>Nem találom új életem.r>r>Emlékeimet foltozom.r>Miért hagytam el otthonom?r>Nem volt elég, mi enyém volt.r>Könny borít szememre fátyolt.
