Szófelhő » R » 580. oldal
Idő    Értékelés
Sorok az őszelőről… r>Augusztus végén járunk, az éj, hűvösségét jelzi... r>Az éji hűvösség az ősz közeledtét előjelzi. r>Nyár r>Végét r>Járja már. r>Éjjel elkel r>Lenge takaró. r> r>Hűvös éjszakák, r>Űznek nyári álmokat. r>Ősz nyugtalan... vár. r>* r>Csillagok most is vannak, sok fénytelenül ragyog, r>És a fűben már kevés szentjános bogár csillog. r> r>Éj r>Fénye r>Halovány r>Fent és lent is. r>Már árny fedi mind. r> r>Már nem villognak, r>A szentjánosbogarak. r>A csillagok sem... r>* r>Arcomra árnyakat rajzol a fájdalom, r>De, csillogó szemmel várom jövő nyárom… r> r>Fáj r>Minden r>Változás. r>Hittel várom r>A szebb s jobb jövőt. r> r>Fájdalom gyötör, r>Jő változás ideje. r>Hitem nem vesztem. r>* r>Az utolsó nyári napfény, megbocsátón lődörög, r>De, azt is csak, a felhők fölött, ott tán' nem mennydörög. r> r>Vecsés, 2013. aug. 24. – Szabadka, 2017. okt. 15. – A verset én írtam, alá a haikukat és az apevákat, szerző-, és poétatársam, Jurisin Szőke Margit. A vegyes címe: Az ősz nyugtalan... vár. r>
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 373
Meditáció a volt-on… vagy múlton… r> r>Visszanézve, van egy csomó üresnek vélt meg tán' sánta volt, évem, r>Ahogy ezen elmélázok rájövők, hogy ez az én messzeségem! r> r>Futva, loholva üldöz múltam, mint veszett, nem is olyan málén. r>Járatlan úton van és a kalapja, látom mégsem áll csálén. r>Futkározása közben a láncait veszti, hátha így célját éri, r>Hogy én meg nem állok ott az első sarkon, őt várva, ezt meg nem érti. r>* r>Életkapuban csak r>Topogok, úgy be is mennék. r>Létem, bíz’ nem enged! r>Még élnem kellene, tenném... r>Vaj’ boldogságom elnyerném? r>* r>Strandszékem az udvar r>Közepén napozik. Ülnék. r>Elveszett a múltam… r>Vannak álmaim, vágyaim, r>Csak ülök sorsom átkain. r>* r>Van egy fa hokedlim, r>Garázs előtt, ázik-fázik… r>A múltam ül rajta! r>Életem romokba hever, r>Vállaim nyomja sors-teher. r>* r>A múltam, fölöttem és elém néz r>Ez jelenti, éltemben nincsen méz? r>Szélvihar is megelőzött, félrelökött, csendben dühöngve elrohant, r>Magával vitte a régi villámokat, melyek közül sok… megfogant. r>Homály van mögöttem, ez a fránya élet volt jó és rossz, de, már csak régvolt, r>Ha tudni akarok valamit, építsek várat, keressek homokozót. r>* r>Őszömben nem csak a r>Voltam homálya… félénk sors! r>Nyíltan sunyi a múlt? r>Őszöm talány, ködös voltom, r>Ádáz a múlt, félem sorsom. r>* r>Szomorúan nem is r>Látom, merre van… jövő út! r>Lesz tavasz, lelkemben? r>Csüggedt létem boncolgatom, r>Vár-e jövő? Fontolgatom… r>* r>Irgalmas kín az élet, pusztulásomban a múltam r>Mire a kaszás megjön, látni fogja, kifakultam… r>A múlt szele arról zúg, hogy én is voltam... most meg már, miért nem? r>Látom a jelenem is sötétség, nem világos a miértem. r>Ebbe a vaksötétbe, múltba élek, a libabőrömben reszketek, r>Ha voltam az én múltamba, akkor oda, vissza miért nem mehetek? r> r>Lehet itt bármilyen sötét, a szél zúgását már meghallottam, r>Megöregedtem közben, egyszer majd én leszek saját halottam. r>Ha jobban látnám a múltamat, akkor lenne lelkemben világosság, r>Az álmaim mennyországáról meg azt is hihetném, ez másnaposság. r>* r>Néma a messzeség, r>Úgy látom, cicázik velem… r>Szél ül, árokparton. r>Csalogat, nesztelen távol, r>Mozdulatlanság... csend bájol. r>* r>Az életem, őszi tájában járva, r>Kiégett fűcsomók között sétálva, r>Merengek, hogy, hogyan is volt régen, r>Miért van az… a régi fényképen? r> r>Tudatommal a múltam sírjában fekszem, r>Gesztenyésben a gesztenyéket felszedem r>És majd igyekszek, hogy én, magamnak tetszem… r>* r>Az utolsó, cérnát r>Szaggató pillanat, hallgat! r>Még több türelem kell? r>Békés csend honol a tájon, r>Nem bánt senki, nincs mi fájjon. r>* r>A szürkés felhőhegy az égen állva, nem mozog, r>Lelkem is volt, és talán a múltban éppen kocog. r>Sötét a csendes éj, nem hallom ki, aki morog. r> r>Őszöm tájékain sétálgatva, velem nem tart tán' senki, r>Mélázva a múlton, képzelődők, hogy voltam én valaki… r>Körülölel jótékony csend, bennem ezzel valamit megment, r>Életzajban hallgatom, de már nincs… eszerint ő, rég elment. r>* r>Őszöm várja telet, r>Szolgálata, lassan lejár. r>Tényleg, múltban voltam? r>Ősznek vége, telet várom, r>Voltom múlté... örök álom. r>* r>Életváram falai porladoznak, bár még bent lakik a múlt, r>De, ha minden leomlik, akkor lesz az, hogy az én múltam kimúlt. r> r>Majd ha, meghalok, sírt ásnak nekem, és én abba fekszem, r>Ott a hidegben, fázósan a múltamat elfelejtem, r>És már senkit nem fog érdekelni, hogy ki is lehettem. r> r>Vecsés, 2017. augusztus 28. – Szabadka, 2017. október 16. – Kustra Ferenc – a verset és a HIAQ –kat én írtam, a HIAQ –k alá a verset, szerző-, és poétatársam, Jurisin Szőke Margit. A versrész címe: ,,Csalogat, nesztelen távol’’ r>
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 327
Hétköznapi pszichológia… + HIAQ -ban és tízszavasban. r> r>Születni, meghalni, r>Ez az élet menetrendje, r>Közte élni kell’ ne... r>*** r> r>Születésemkor szüntelen áradó árny-fény masszában r>Ébredtem az újdonsült világomra. r>Életemben ezt a masszát átéltem, minden napokban r>És r>Így készültem jövő túlvilágomra... r> r>Csak ilyen masszát kaptam életemben... nagy adagokban. r> r>*** r>Kapsz jót keveset, rosszat nincs kivel, hogy megosszad, r>Hátad beleroskad. r> r>Vecsés, 2017. szeptember 27. – Szabadka, 2017. október 4. – Kustra Ferenc – a verset én írtam, a HIAQ –t és a 10 szavast, szerző-, és poétatársam, Jurisin Szőke Margit. r>
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 292
Versben és apevában meditált a szerzőpáros… r> r>Esteledik, napi elmúlás közeledik r>Lassan, az esti sötét is itt lesz, feldereng. r>Még látszik, hogy a dombon a vár magasodik, r>Nehéz nap után, megy és kicsit, elszendereg. r> r>Nap r>Korong r>Alant jár. r>Est sötétje r>Közeledik már. r> r>A dombról búcsút r>Int ódon vár. r>Lassan rá r>Álom r>Hull. r>* r>Percek felébrednek, hogy siessenek vagy sem, r>Sötét lepel is készül, hogy leterítsen-e mindent. r>Táj, sötétülő bíborrösben... csak nézem. r>De, a szín is elmegy aludni, itt is hagy majd, mindent. r> r>Lesz r>Álom, r>Vagy mégsem? r>Múló percek, r>Majd elárulják. r> r>Alomba merül r>A táj. Sötét r>Takaró r>Mindent r>Fed. r>* r>Sötétben ébred a szerelem is, majd ural mindent, r>A vágyak is felkeltek, eljöttek, hogy tobzódjanak. r>Reggelig tart az uraskodásuk, elérnek mindent, r>A várfalak még vakolatra várva, álmodoznak. r> r>Éj r>Ébreszt r>Szerelmet, r>Vágy nő, szárnyal r>Csillagos égig. r> r>Ódon vár meg csak r>Álmodozik, r>Új ruhát r>Venne r>Már. r> r>Vecsés, 2017. augusztus 1. – Szabadka, 2017. szeptember 19. – Kustra Ferenc – a verset én írtam, a versszakok alá az apeva párokat, szerző- és poéta társam Jurisin Szőke Margit. r>
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 372
Egyszerű, hétköznapi, viharos gondolatok… r> r>Mint egy szétlőtt makadámút az életutam, r>És már régen rájöttem, ez csak előfutam... r> r>Ó! r>Csodák r>Csodája, r>Minden ragyog r>A kék ég és Föld. r>* r> r>Életfronton sincs lehetőség, hogy állandóan múlassunk... r>A nagy és figyelmetlen örömbe, könnyen belehalhatunk! r> r>Mily r>Kellem, r>Tavasz van. r>Szívben ébred r>Bűbájos érzés. r>* r> r>Villámok erősszakosan ölelik az erdőt, r>Tovább fenyegeti a gaz reszketőt, remegőt! r> r>Te, r>Drága! r>Fényedben r>Úszik lelkem, r>Jó, hogy velem vagy. r>* r> r>Hajjaj, r>Nagy itt a baj! r>Anyám otthon, csendben vár, biztosan nem örül, r>A hülyeségeimbe lassan beleőrül... r> r>Mily r>Csodás! r>Hevesen r>Ver, kalapál r>Szívem, keblemben. r>* r> r>Kukoricásban r>Dagonyáz a vaddisznó! r>Csak szárazság van... r> r>Fitt, r>Derűs r>Életem. r>Szívem zenél, r>Lelkem zsong veled. r>* r> r>Játszótéren, juj, kemény a beton. r>Szülő az, ki tanulságot levon! r> r>Most r>Szemem r>Mosolytól r>Csillog, villog. r>Ugye itt maradsz? r>* r> r>Csendben ültem fönn az eperfán, r>A kék-madár meg csak meredt rám. r>Hívtam őt, de a szárnyával megcsapott r>Lóra kapott és oly' gyorsan ott hagyott... r> r>Jó r>Nekem r>Így veled, r>Ha menned kell, r>Csak ne örökre. r>* r> r>Voltam én katona is, békében, nem voltam fronton, r>Pedig, lehet, hogy nem volna gondom, semmilyen fronton... r> r>Térj r>Néha r>Be hozzám, r>Én várok rád. r>Ó, te! Boldogság... r>* r> r>Szép lelkem elsőre beköltözött egy romvárba, r>Így talán mehetett volna akár mozdonygyárba. r>Már tudom, a váram egy szétnyilazott roncstelep, r>Szó szerint semmi nincs, így lehet enyém... címszerep. r>Nem kell ajtót zárni, a fő-falak is kupacban, r>Ezt éljem, ha tudom… remek, végzetes gubancban. r> r>Vecsés, 2018. febrr 25. – Szabadka, 2018. febrr 27. – Kustra Ferenc- A verset én írtam, az apeva csokrot, szerző-, és poéta társam Jurisin Szőke Margit. A csokor címe:”Érte élni érdemes”. r>
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 1296