Idő 
Értékelés 
Értékelés Villámlásról…
r>
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Elég már egy nagy árnyék is, ami elfedi az eget,
r>De a nap talán megkönyörül, elhessenti, mint legyet…
r>Elég már egy nagy árnyék is, ami elfedi az eget.
r>*
r>(HIAQ trió)
r>Juj, de rejtőzködő
r>Ez a fényharcos… bujkálgat.
r>Görbe fénykardja van.
r>
r>A felhő mögül csak
r>Kicsap vadul, rettegtetőn.
r>Félelmet is ébreszt.
r>
r>A fénykardja zajos,
r>Nagyon recseg az ég alja.
r>Van már sokágú is!
r>*
r>(10 szavas)
r>Aztán már Nap sem bír vele.
r>Kiszabadul az összes eleme.
r>*
r>(Senrjú duó)
r>Már csak felhő és
r>Árnyék az ég, villámlik!
r>Fényharcos dühős.
r>
r>Magában vagdal
r>A felhők közt… dörgések.
r>Fényharcos dühős.
r>*
r>(Senrjon)
r>Csak a sufninkba nehogy
r>Belecsapjon. Oly sok fa égne.
r>Bútortárolónk.
r>*
r>(Bokorrímes)
r>Mintha csökkenne a dühe, már nem is vagdalkozik úgy!
r>Nézem és látom, csökkenek a felhők is, gyorsan, amúgy.
r>Nincs már a villámszórás, süt a nap, harcos elment… amúgy.
r>
r>Vecsés, 2016. - 2020. augusztus 20. - Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában.
r>
Nagyasszonyunk napján törvényt tartasz.r>Jövőt, reményt adsz minden magyarnak.r>Áldja neved a jövő gyermeke.r>István király. Áldassék a neve!r>r>Ma is szent a te neved a népnek.r>A jó reménynek, és minden szépnek.r>Kérlek jó Istenünk add meg nékünk.r>Emlékezzen rá örökké népünk!
Van, hogy elfogynak a szavak.r>Mikor már a csend, mi marad.r>Körülötted zavaros kép.r>Egy palettán a rút, és szép.r>r>Sors keverte szürkeségben,r>sikít a szín a nagy csendben.r>Egy maradt a sorspalettán,r>szennyes múlttal a keresztfán.
Pezsegve bukik át a víz a gát tetején.r>Emlék szűrődik át a valóság szövetén.r>Mint reggeli fény a szúnyogháló anyagán.r>Olyannak tűnik most, ez az emlék is talán.r>r>Kacagva rohantam a gáton kis gyermekként.r>Ittam magamba a boldogságot cseppenként.r>Itt ülök a régi gát mellett emlékezve.r>Gyermekkorom szépségei jutnak eszembe.r>r>Mezítláb futva a tarló sárga tengerén.r>Játszottam az élet csodálatos hangszerén.r>Nem nyúzott az élet által rám ruházott gond.r>Akkor azt hittem a keserű ember bolond.r>r>Még nem mételyezett meg az élet keserve.r>Bár csak felnőnék. Vártam én akkor epedve.r>Most meg újra kisgyermek szeretnék lenni én.r>Igen, talán ez lehet a felcserélt remény.
A búzamezők
r>Napjai már lejártak.
r>Pékek öröme.
r>*
r>Tűző napocska
r>Aranya kalászt érlelt.
r>Roppanó kenyér.
r>*
r>Boglyák glédában,
r>Nap még tüzes csókot oszt.
r>Árnyékban sincs hűs.
r>*
r>Bennem ég még tudat, hogy a nyár csók-gyújtó
r>Az árnyékba bújt estlepel meg felbujtó.
r>Utána futnék, hogy el ne menjen nyaram…
r>Most nem mehetek, elfeküdtem a nyakam…
r>
r>Most is csak állok, érzem, lelkemből illanó vágyakat,
r>Próbálom élvezni körbeölelő napsugarakat.
r>Este is, az éj fekete leplébe takarózik az ég,
r>Szívemet vágyva, fájdalom feszíti, mikor lesz újra kék…
r>*
r>A bárányok már
r>Összebújtak, zord idő!
r>Eső kezd esni.
r>*
r>A mélyülő éj-kékbe sápadtan figyel a csillag-sereg,
r>Nem is hunyom le szemem, vigyázok, mert egy még eltekereg.
r>Hegyen, az átmelegedett sziklák, árnyékot már nem adnak,
r>Az ott lakó vaddisznók, bánatos röfögésre fakadnak.
r>
r>Már a Nap is remegve, bánatosan, láthatáron lemenő,
r>Izzad is, látszik horizonton, hogy ott nagyon esik az eső.
r>Eső, rossz idő, köd és a viharok, mind jelzi, ez az elmúlás,
r>Kacagva támadó szélvihar, mit készít... puha-avar újulás.
r>*
r>Felharsan gerle
r>Hangja, erdei csendben.
r>Párját keresi.
r>*
r>Elgondolkoztam, hogy az ősznek is megvan a maga szépsége,
r>Halottak napja persze nem jó, ez azért lélek reménysége…
r>Távoli vihar hangjából hallom, hogy nem is kell sokat várni,
r>Szőlő is lassan beérik, szüret is lesz, csak neki kell állni…
r>
r>A diónk is beérett, már lehet Kossuth-kiflit sütni,
r>Bízok, hogy az aranyló napsugarak fognak még sütni…
r>Lelkemben már zsongva dúdolgat az ősz éneke,
r>Pirosodik a „vecsési piros” szép nagy szeme.
r>*
r>A tiszta égbolt
r>Sötét egén, Hold suhan.
r>Halvány árnyékok.
r>*
r>Lesz még itt, hogy a szélvihar leveri a fák kabátját,
r>Meg beűzi nálunk is, a kutyaólba a lakóját.
r>Lesz, hogy a léptünk majd a harmatos fűben tocsog,
r>Éhes varjúsereg, meg szántásban trécsel, locsog.
r>*
r>Úti nyárfasor,
r>Mellette él dinnyeföld.
r>Már érett dinnyék.
r>*
r>Lehunyt szemmel látom szépséges, újuló őszi fényeket,
r>És ezzel azt hiszem, sikerült is megfogni a lényeget.
r>Túl a láthatáron hideg hajnal erre lép,
r>A réteken elterülő fűszőnyeg még szép.
r>
r>Az erdőt kigombolja, lemezteleníti a szél,
r>Hallani, hogy két fuvallat-roham egymással beszél.
r>Bámész fellegek is munkába állnak, összeállnak,
r>Nem sajnálkoznak a fák által levetett kabátnak…
r>*
r>Kezdő szélvihar
r>Öreg drótkötélen ül.
r>Leesve, dühöng.
r>*
r>Hideg szelence
r>Lassan nyílik. Viharok.
r>Minden, köd-nedves.
r>*
r>Falevél hullik,
r>Felrepíti vadult szél.
r>Még, napfény szikra.
r>
r>Vecsés, 2014. október 1. – Kustra Ferenc József - Versben és eredeti, Basó féle haikuban…
r>
