Avagy rejtélyek és tán’ titkok a poéta körül…
r>
r>Rejtélyek vannak mindenfelé?
r>Ettől az embert hideg lelé?
r>Rejtélyek vannak mindenfelé…
r>
r>(sedoka)
r>Rejtélyek vannak,
r>Szerteszét, mindenfelé.
r>Az ember retteg tőlük.
r>
r>Rejtély létezik
r>Mindenhol a földtekén.
r>A rejtélyek ijesztők.
r>*
r>
r>A rejtély nem rejtvény, amit meg kell fejteni.
r>A rejtélyt, ki kell nyomozni és föl kell fedni!
r>A rejtély nem rejtvény, amit meg kell fejteni.
r>
r>Keresd és kutasd,
r>Majd fedd is fel a rejtélyt.
r>Ne maradjon az titok.
r>
r>Ha rátaláltál,
r>Fel kell fedned a rejtélyt.
r>Nem tarthatod titokban.
r>*
r>
r>A rejtély, az maga a nagy titok?
r>Nem ismerik a földi halandók?
r>A rejtély, az maga a nagy titok…
r>
r>Rejtély vagy titok,
r>Az embernek ugyanaz...
r>Nem tudhat róla soha.
r>
r>A rejtély, titok…
r>A pórnép ne ismeri.
r>Az is marad örökre.
r>*
r>
r>A rejtély, ha úgy alakul, akkor átváltozhat tabuvá?
r>Közben lehet, hogy így lett- lészen egy víz mosta homokvárrá?
r>Tabut is kezelni kell, de, átalakítani titokká…
r>
r>Ha a rejtélyről
r>Nem beszélünk, tabu lesz.
r>A tabu sérthetetlen.
r>
r>Ha már nagy titok
r>A rejtély, tabuvá lesz.
r>Azt megszegni nem szabad.
r>*
r>
r>A rejtélyt, megfejtve felfedjük?
r>A rejtélyt felfedve megfejtjük?
r>Aztán ha, nem tetszik, elvetjük?
r>
r>A rejtély addig
r>Rejtély, míg meg nem fejtjük.
r>Felfedjük-e? Az kérdés...
r>
r>Ha már felfedtük,
r>Nincs már mit fejtegetni.
r>Kiderül az igazság.
r>*
r>
r>Rejtélyek mindig is voltak és mindig lesznek!
r>Tán’ kell agytorna a halandó embereknek...
r>Mindegy neked, hogy a rejtélyed személyes érintettséget fed?
r>Őszinteséged nem befolyásolja alkotóképességed?
r>
r>Volt, van s lesz mindig
r>Titkod, gondolkozz ezen...!
r>Ám őszinte szívvel írj.
r>
r>Titkod mindig lesz,
r>Mégis őszintén mondd el,
r>Azt, amit szíved diktál!
r>*
r>
r>Vecsés, 2018. április 1. – Szabadka, 2018. április 28. – Kustra Ferenc József – A 3 soros-zárttükrös –őket és a versszakokat én írtam, alá a sedoka-t szerző-, és poéta társam, Jurisin Szőke Margit. A sedoka -k címe: ’Rejtély, titok tán’ tabu...?’
r>
(tízszavas)
r>Előbújt a Hold, érkeznek a csillagok,
r>Légben szállnak esti illatok.
r>
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Este a Hold, ha megérkezik, kibújik felhőkből!
r>Csillagok is kilátszanak esti illatfelhőből…
r>Este a Hold, ha megérkezik, kibújik felhőkből!
r>*
r>
r>Égen cselleng néhány hófehér bárányfelhő,
r>Őket terelgeti a huncut szellő.
r>
r>Akolból kiszabadult pár bárányfelhő,
r>Kutya helyett terelget a huncut szellő…
r>Akolból kiszabadult pár bárányfelhő.
r>*
r>
r>Eltakarják Holdnak mosolyát, nem hagyja magát,
r>Sarlójával hessegeti, szellő nyáját.
r>
r>Bárányfelhő csapat, eltakarja Hold széles mosolyát,
r>Sarlójával így elkergeti, a szellő űzte nyáját,
r>Bárányfelhő csapat, eltakarja Hold széles mosolyát.
r>*
r>
r>Tó vizén fénye cikázik, hullámokon átkúszik
r>Árnyéka is vele úszik.
r>
r>A tó, mint tükör...
r>A hullám fényt tör…
r>A tó, mint tükör...
r>*
r>
r>Apró csillagfények táncot járnak Holdnak balján,
r>Fényük sziporkázik tó partján.
r>
r>Csak a baloldala üres, ott ropnak táncot a kis-csillagok,
r>Fényüket a tó sima vize visszaveri, lesznek léglakók,
r>Csak a baloldala üres, ott ropnak táncot a kis-csillagok.
r>*
r>
r>Ezüstős színű álomport hintenek szerteszét,
r>Betakarják magas hegyek, völgyek erdejét.
r>
r>Álompor ezüstszínű, hullik merre... szerte szét,
r>Befedi a völgy erdők és a hegyek tetejét,
r>Álompor ezüstszínű, hullik merre... szerte szét.
r>*
r>
r>Káprázatos e látvány, szemeknek kihagyni vétek,
r>Szerelmes szíveknek, igéző csalétek.
r>
r> Szabadka – Vecsés, 2018. március 18. –Jurisin Szőke Margit írta a 10 szavasokat, a 3 soros-zárttükrös -őket Kustra Ferenc József
r>
Az ezüstben fénylő holdvilág jól kitágította
r>A sötét éjjel láthatóságát... megvilágította.
r>
r>Ezüstös fény ragyog,
r>Holdfényben úszik ég és föld.
r>Vak sem tévedhet el...
r>*
r>
r>Látható volt a sötét is valószínűtlenül,
r>Csak az a mélységes csend volt... valószerűtlenül.
r>Semmi nem volt várható... jóvátehetetlenül.
r>
r>Szikrázó fények,
r>Mily csodás éj.
r>Ábránddal
r>Röpül
r>Vágy.
r>
r>Vágy
r>Röpül
r>Ábránddal.
r>Mily csodás éj,
r>Szikrázó fények.
r>*
r>
r>Néha a távolban pendült egy kutyaugatás, derengéssel,
r>A szomszéd tanyáról meg, ló nyerített, valami fensőbbséggel…
r>
r>Zajokat hozott a szél, már ébredésről regél,
r>Még nem is pihentél, de a Nap nemsokára kél,
r>Zajokat hozott a szél, már ébredésről regél.
r>*
r>
r>Az éjszaka ezüstős fényű szépsége, reggelig visszafordíthatatlan,
r>Ezen túl, majd a föltolult vágyak járnak erre, ha lesz… elmaradhatatlan.
r>Úgy néz ki az egész, mintegy csodálkozó megnézésben… felülmúlhatatlan.
r>
r>Vecsés, 2018. február 16. – Szabadka, 2018. február 16.- Kustra Ferenc József – a verset én írtam, a HIAQ -t, a tükör apevát, és a 3 soros-zárttükröst, szerző-, és poéta társam, Jurisin Szőke Margit. A vegyes címe: ’Ábrándos éj’
r>
Megint eltelt egy év és ünnepelünk,
r>Várakoztunk hosszan és öregedtünk,
r>Megint eltelt egy év és ünnepelünk.
r>
r>Advent van először, gyertyák a szimbólumok,
r>Meggyújtjuk őket vasárnap... meg imádkozok,
r>Advent van először, gyertyák a szimbólumok.
r>
r>Ma, várom magam,
r>Hogy este hazaérjek.
r>Advent elsőre...
r>Gyújtjuk az első gyertyát,
r>Kitárjuk szív-kapuját.
r>
r>Első gyertyaláng kigyúl,
r>Szívünkben szeretet gyúl.
r>*
r>
r>Az idő halad,
r>És ma, haza kell érnem!
r>Advent, második...
r>Most már két gyertyát gyújtunk,
r>Asztalnál imát mondunk.
r>
r>Gyertyák fénye világít,
r>Lelkünk nyugalmat áhít.
r>*
r>
r>Tél közeledik,
r>Este lesz, forralt bor is!
r>Advent harmadik...
r>Három gyertya lángja ég,
r>Szeretettel telik lég.
r>
r>Meghittség a lelkünkben,
r>Hit, remény a szívünkben.
r>*
r>
r>Megint elvoltam,
r>Hó esik. Úton voltam.
r>Advent negyedik.
r>Ég mind a négy gyertyaszál,
r>A Földre majd angyal száll.
r>
r>Fényt áraszt négy gyertyaláng,
r>Megváltót küldi Atyánk.
r>*
r>
r>Az
r>első
r>gyertyát ma
r>gyújtjuk, békét
r>sugall lelkünkbe
r>a
r>fénye,
r>második
r>ékes lángja
r>hitet szívünkbe
r>hint,
r>míg a
r>harmadik
r>ragyogása
r>reménnyel halmoz
r>el,
r>advent
r>utolsó
r>fénye, jelzi
r>a szent karácsonyt.
r>
r>Vecsés, 2018. január 9. – Szabadka, 2018. január 22. – Kustra Ferenc József - A 3 soros-zárttükrös versszakokat és a haiku csokrot én írtam. A tanka csokor verseit, és alulra a lánc-apeva csokrot, szerző-, és poéta társam, Jurisin Szőke Margit. A vegyes címe: ’A mi adventunk’
r>
Elmélkedés a lélekről…
r>
r>Lelki párnád szegletén, nyugtatod a fejed,
r>Álmodsz de, ernyedtségedben mozog a kezed…
r>
r>Ölelkező pillák...
r>Félálom édes álmot szül.
r>Kezem kezedhez ér.
r>*
r>Lassan vége a nyárnak és kiveszőben az izzadt képek,
r>Izzadtságcseppek, már nem lesznek a szemedben látás-fékek.
r>
r>Vágy
r>Szőte
r>Szép álom.
r>Szerelembe,
r>Test, testet izzaszt.
r>*
r>Fáradtan pihensz, de utad kivilágítva, éppen ezt álmodod,
r>Képzeletbeli érzésekbe, magadat lassan belefásulod…
r>
r>Utam hozzád vezet, oly ragyogó, fényes,
r>Majdhogynem elhittem... álmom vétkes.
r>*
r>Fejedet már lehajtottad a lelki párnádra?
r>Fáradtságtól reményed sincs… hát még, jövő mákra!
r>
r>Párnán pihen fejem,
r>Elvesztettem hitet, reményt.
r>Elfáradt életem.
r>*
r>A pillanat képzelete, vajh’ a képzelet pillanata?
r>Párnádon a fejed, álmodban csendül, udvar madárdala…
r>
r>Mily’
r>Szépen
r>Trillázik,
r>Dalát hallom,
r>Szerelemről szól.
r>*
r>Álmodj a párnádon, öntsd bele reményt, a holnapi mákba,
r>Lankás domboldalon, bicajozz le a mai valóságba…
r>
r>Álomvilágból valóba érkezek,
r>Napsugár ébreszt, reményt érlelek.
r>Talán még élhetek...
r>
r>Vecsés, 2015. január 15. – Szabadka, 2017. augusztus 14. – Kustra Ferenc József – A verset én írtam, alá HIAQ -kat, apevákat és 10 szavasokat szerző- és poétatársam Jurisin (Szőke) Margit. A kiegészítés címe: ’Ölelkező pillák...’
r>

Értékelés 

