Idő 
Értékelés 
Értékelés Talán e század lesz a végső,r>s néha gyötör a félelem,r>mi lesz, ha bűnök tengerébenr>veszni látszik az értelem?r>Néha könnyeim halmazábanr>ezernyi kín közt ébredek,r>örökös harcban e világgal,r>mely megannyi mindent tönkretesz.r>Nem vagyok több, mint apró porszem,r>mit szerte-szét hord a kósza szél,r>üvöltve, nyögve, vad viharban,r>de mégis mindig jót remél.r>Ezernyi évnek viharábanr>átléptünk annyi mindenen,r>de mégis mindig talpra álltunk,r>sosem győzött le semmi sem.r>Az ember annyi, mint apró porszem,r>de hegyekké lesz, ha összeér,r>s egymást karolva, összefogva,r>a végén úgyis célba ér.r>Mert hiszem azt, hogy jó az ember,r>s e sokat nyúzott nemzedékr>összefog, hiszen unokáink,r>gyermekünk léte most a tét.
A tudás fájának gyümölcser>Volt az élet kezdete.r>Így lett az emberből ember,r>Ki elindult nyitott szemmel.r>r>Bejárta a nagy világotr>És nagyon gyakran tétovázott.r>Harcolt, gyilkolt, hódított,r>S sok rosszat magával hordott.r>r>Néha törekedett a jóra,r>És itt-ott tisztán szeretett,r>De csábítások alapján,r>Újra bűnbe keveredett.r>r>Az élet fája gyümölcsébőlr>Csak az az ember étkezik,r>Ki a halál kapuja előttr>Valóban vért könnyezik.r>r>Ki az élettel harcol,r>És végül bűntelen marad,r>Az már csupa szeretet,r>És Isten adta akarat.
Megjött a sors mosónőjer>vétkeimet most lemosom,r>itt állok hát levetkőzver>a múlt bűneit eldobom.r>r>Tisztára mosta lelkemetr>bűvös tisztítószert hozott,r>levettem piszkos terhemetr>létemhez öblítőt adott.
Róka koma gyorsan szaladr>félti vörös bundáját,r>mindenképpen le kell hagynir>mérges vadász kutyáját.r>r>Rosszul tette, hogy egy tyúkotr>ellopott a tyúkólból,r>jobbra – balra ugrándozvar>menekül a golyóktól.r>r>Vadász, kutya már lemaradtr>megmenekült a ravasz.r>Holnap nem megy ő már tyúkértr>jó lesz helyette kakas.
Fodrokat vet Duna vizer>átbukik a köveken,r>partba szövött emlékekrőlr>beszél hozzám csendesen.r>r>Kisgyermekként parton állvar>fogtam jóapám kezét,r>vízre szálló madárseregr>játszott varázsos zenét.r>r>Kedvesemmel itt sétáltunkr>szerelmes csókot váltva,r>lakodalmunk tanúja voltr>egy dunaparti csárda.r>r>Itt néztük az éji eget,r>mit hullócsillag sebzett,r>csodálatos kisfiammalr>egy tábortűz fény mellett.r>r>Elteltek már hosszú évekr>az ember már megbékél,r>rég megkopott emlékekrőlr>csak a Duna vize mesél.
