Idő 
Értékelés 
Értékelés A poéta munkaeszköze…
r>
r>Síró lélekkel előveszem ceruzacsonkom,
r>Ránézek és látom, nekem bizony ez a valóm…
r>De, megvannak a szavak! Összeállt a mondandóm.
r>
r>Persze mégis mit írjak, fölsejlenek a múlt évek,
r>Kezemben fogom a lúdtollam, ó, ti régi évek…
r>Nagy levegőt veszek, emlékezek ti kopott évek.
r>
r>Szinte hallom a papírt, ahogy zizeg, írjak már,
r>Így nekilátok, és a gyertyacsonkom gyújtom már…
r>A lángja persze nem kicsi, az lobog, mint munkás rendesen,
r>A fényében írok a lúdtollal, szinte épületesen…
r>
r>A papír, úgy látom mintha nagyot mosolyogna a gyertyacsonkra,
r>Elérte, amit akart, megindult a toll és a tinta szántása…
r>A poéta azonban már ír, közben hallgat és nőnek a sorok,
r>Írásban gyűlik a sok betű és a sok szó, meg mondanivalók.
r>
r>A gyertyacsonkom már tényleg múlik, kezdi a végét járni,
r>Bár a lángja még láthatóan tovább is akar szolgálni.
r>Csend volt, csak a tollhegy sercegett, ő is akart még szolgálni.
r>
r>A képzeletem, ahogy papírra kerül, el is kezd szárnyalni,
r>A gyertya még gyűri, él, viszont látni, hogy szeretne maradni,
r>Képzeletem már írásban, a láng fényében akkor most stilizálok,
r>A versen, a papírral, a lúdtollal, a gyertyalánggal elmélázok.
r>
r>Vecsés, 2021. július 11. - Kustra Ferenc József
r>
A poéta munkaeszköze…
r>
r>(Bokorrímes csokorban)
r>Gondom, hogy kinek írhatnék, közben meg pengetül a lélekhúrom,
r>Miközben kimegyek, a konyhába lantomat magam után húzom…
r>Leülök, és csak magamnak játszom el az örömöm és bánatom.
r>
r>Síró lélekkel előveszem ceruzacsonkom,
r>Ránézek és látom, nekem bizony ez a valóm…
r>De, megvannak a szavak! Összeállt a mondandóm.
r>
r>Nagy szeretettel szemlélem régi társamat, a ceruzacsonkom,
r>Pici lett már, éppen alig bírom megfogni, pedig nincs nagy markom…
r>Ő a társam, ő önti rímekbe és versbe a mondanivalóm.
r>
r>Olvasónk majd, bízzunk, hogy élvezetében a dallamon szánkázik,
r>Olvasás közben meg a lelke is él, meg talán ki is csírázik…
r>Ha ő is poéta, akkor eszébe juthatna, hogy nem káprázik.
r>
r>(Anaforás, belső rímes)
r>A költő hallgat, és menetrendszerűen ír,
r>A költő hallgat, és ha baj van, akkor sem sír…
r>A költő hallgat, ír, mert ő nem egy hős-mártír.
r>
r>(Anaforás, belső rímes)
r>Ahogy esteledik, meg is gyújtom, égjen a pici gyertyacsonkom,
r>Ahogy esteledik, megy tovább a világ, mert ég a gyertyacsonkom…
r>Ahogy esteledik, megyek aludni, leégett a gyertyacsonkom.
r>
r>Vecsés, 2015. december 5. - Kustra Ferenc József
r>
Összeért az ég a vízzelr>kék csókban forrtak össze,r>csak egy árbóc csúcsa látszikr>egy sziget mögött, messze.r>r>Édes szél borzolja hajamr>simogatja arcomat,r>itt e csendes pillanatbanr>elfeledtem harcomat.r>r>Harcom háborgó tengerrelr>bősz, tajtékzó viharral,r>ahogy tépáznak hullámokr>rettenetes robajjal.r>r>Megszelídült a fenevadr>csendesedett az árja,r>elmerült a tengermélyrer>a vihar sötét árnya.
Tűz fénye pislákol a prérinr>mellette ül két indián.r>-Hogy éljem életem? szól ifjú.r>Kérlek mond el nekem apám. r>r>Utunk csak egy, ne járj mögöttem,r>sem előttem nem követlek,r>járj mellettem, hogy egyek legyünkr>csak szavaimmal vezetlek.r>r>Két kutya lakik benned fiamr>az egyik gonosz a másik jó,r>folyton egymás ellen harcolnak,r>mint két fekete kiscsikó.r>r>Te döntöd el mit teszel fiam,r>hogy melyik kutyát eteted,r>az győz melyik többet kap enni,r>így éljed le az életed.
Tudod, mi van benned?
r>
r>(sedoka)
r>Rejtély vagy titok,
r>Benned van... nem ismered.
r>Titok, amíg rá nem jössz.
r>
r>Nem is tudsz róla,
r>Ám tudtodon kívül is
r>Benned szunnyad a rejtély.
r>*
r>(HIAQ)
r>Ez az egész élet
r>Egy nagy rejtély, titok, tabu…
r>Vajon, ez szükséges?
r>**
r>
r>Hallani róla...?
r>Beszélni meg irtózol.
r>Nem hiszed? De, benned van.
r>
r>Rágondolnod meg
r>Pánik. Azt hiszed tiltott.
r>Tagadod, ezért vívódsz...
r>*
r>Megrettensz magadtól?
r>Veselkedj neki, gyűrjed le!
r>Magadnak, ne tagadd!
r>**
r>
r>Titkod még, tabu
r>Tudatosulásra vár.
r>A segítség szükséges.
r>
r>Ha lesz ki segít
r>Fölismered magadban,
r>Tudatalatti tabud.
r>*
r>Igyekezz, ismerd föl!
r>Magadat szemben, kíméljed.
r>Gyorsan lépj túl rajta!
r>**
r>
r>Ha foglalkoztat
r>Már titkod, rádöbbensz, hogy:
r>Bensődben régen ott van.
r>
r>Gondolat bánt de,
r>Tudatban elfogadod.
r>Mélyen rejtve őrizted.
r>*
r>Meg fogsz könnyebbülni,
r>Ha már túl vagy vívódáson.
r>Menj tovább utadon.
r>**
r>
r>Oszd meg félelmed,
r>Vele... lelki társaddal.
r>Ismerd meg tabud s magad.
r>
r>Kiben megbízol,
r>Fedd fel, oszd meg rejtélyed!
r>Tárd ki lelked, törj gátat.
r>*
r>Titkolózás vége
r>Legyen, őszinte kitörés…
r>Túl kell esni rajta!
r>**
r>
r>Lelked szabad lesz,
r>Élvezd a szabadságát.
r>Félelem nem úr többé...
r>
r>Meggyógyult lelked,
r>Már szabadon szárnyalhat.
r>Megváltozik életed.
r>*
r>Meglásd, fölséges lesz.
r>Megkönnyebbülsz, felszabadulsz…
r>Élted, szabadabb lesz!
r>*
r>
r>Szabadka, - Vecsés, 2018. április 28. – Kustra Ferenc József - a HIAQ csokrot, én írtam. A sedoka –t, Jurisin Szőke Margit, szerző és poéta társam. A címe: ’Lélekürítés!’
r>
