Idő 
Értékelés 
Értékelés Viharban gallyak is leverten úsznak a vízen,
r>A pocsolyában a lábnyom lassan elmosódik.
r>Kivert kutya a határban csontról álmodozik...
r>Mi meg csak küzdünk, hogy túléljük a vihart... épen!
r>
r>Vecsés. 2013. március 30. – Kustra Ferenc József
r>
Öreg a Hold, de köröz,
r>A Föld körül megmérköz
r>A gravitációval,
r>Mint a köldökzsinórral.
r>
r>Van nekije oly' sok arca,
r>Középkorban félték vala.
r>Ha Nap nem süti nem látszik,
r>Éjszaka meg előbújik.
r>
r>Szép időben vigyorog,
r>Körülöttünk kóvályog.
r>Alakját megmintázták,
r>Létét sokszor megírták.
r>
r>Éjszakai sétákon,
r>Amit látunk holdvilágon,
r>Azt láthatjuk, mit enged,
r>Nélküle mereszted szemed.
r>
r>Van még zöld török félhold,
r>Nők nyakában arany félhold.
r>Sós kifli, mint a félhold,
r>Holdtölte előtti félhold.
r>
r>Ember járta a felszínét,
r>Elvesztette a rémségét,
r>Lakni nem lehet rajta,
r>Olyan kies a tája.
r>
r>Holdtölte dagályt duzzasztja,
r>Éjszakát fénnyel árasztja.
r>Szerelmesek együtt nézik,
r>Sátánisták együtt félik.
r>
r>Innen is látni felszínét,
r>Árkát, völgyét és a hegyét.
r>Napsütésben elbujdosik,
r>Éjszaka meg előbújik.
r>
r>Budapest, 1997. április 9. – Kustra Ferenc József
r>
Hamvas, mint péksütemény,
r>Sötétben árad a fény.
r>Ez nem zöld török félhold,
r>Napsütötte a félhold.
r>
r>Érdekes jelenség égen,
r>Ember figyeli már régen.
r>Középkorban igen félték,
r>Titkát rég' még nem ismerték.
r>
r>Azóta ember megjárta,
r>Repítette fel... űrszonda.
r>Lakatlan a kies táj,
r>Nem süt nap, fedi homály.
r>
r>Vándornak, ki éjszakai,
r>Vannak... az ég iránytűi.
r>Maradjunk mi lenn a földön,
r>Nézzük éjszakai csöndön.
r>
r>Budapest, 1997. március 8. – Kustra Ferenc József
r>
Tarka pillangók kergetőznek,
r>Mezei virágok égig nőnek.
r>Az égbolt angyali szép kékje,
r>Hegyek csalóka messzesége.
r>
r>Elfutó bogarak arany háta,
r>Országút agyagos sárgája,
r>Mind, mind érzéki szép látvány,
r>Boldogság ez és nem ármány.
r>
r>Budapest, 1997. augusztus 3. – Kustra Ferenc József
r>
Legyen titkos ölelés: Manyi!
r>Szerelmes legyen és négykarnyi!
r>Érezném testedet,
r>Élvezném lelkedet!
r>Szorosan, karodba simulni...
r>
r>Igen, ölelj titokban Sanyi!
r>Úgy fogok öledbe omlani!
r>Rázd fel a lelkemet,
r>Ébreszd fel testemet!
r>Karodban aléltan pihenni...
r> *
r>Bűnös gondolatra zsibbadnék,
r>Veled, csak együtt lélegeznék.
r>Tarkóm simogatnád,
r>Élményt beleadnád...
r>Illatodtól megrészegülnék...
r>
r>Égnék, érzelemtől tikkadnék
r>És szívdobbanást méregetnék!
r>Hajam csókolgatnád,
r>Lelked nekem adnád.
r>Őrült vágyadtól elszédülnék!
r> *
r>Fák árnyéka megszűnne, Manyi!
r>Nem engedném el, mi négykarnyi...
r>Kéne, szívdobbanás,
r>Lélek... lenne csodás.
r>Szünetbe kávét iszogatni...
r>
r>Rám borulna világom Sanyi!
r>Nem engedném el, mi négykarnyi...
r>Álom, elolvadás,
r>Közös szívdobbanás.
r>Ígérd meg, nem fogsz rágyújtani..
r>
r>Vecsés, 2019. február 9. - Veresegyház, 2020. augusztus 8. - Kustra Ferenc József – romantika, szerelem, LIMERIK csokorban. A páratlanokat én írtam, a párosakat meg szerző-, és poéta társam, Mészárosné Maya.
r>
