Idő 
Értékelés 
Értékelés Mikor ébren vagyok,r>tudom, mert ébren vagyok.r>Ám mikor álmodom,r>nem tudom, mert alszom.r>r>Olykor álmomban megteszem,r>mit nappal talán nem merek.r>Máskor gonoszul gúzsba köt,r>s hírtelen csatakosan riadok fel.r>r>Álom? Furcsa, de talán mégis,r>álmomban is tudatomnál maradok,r>mert különben, örökké tartana,r>e tudattalannak hitt ingatag álom.r>r>Néhanap az ébredés oly sejtelmes,r>mint pára, a hűs hajnali folyó felett.r>Vagy félelemtől remegve eszmélek,r>mint fa, melyet villám tör derékba.r>r>Ébrenlét. Mikor ébren vagyok,r>sorsom a kezemben tartom. Tudom.r>Tehetem, mit álmomban nem tudok.r>De van, hogy ébren álmodom.r>r>A vén eperfa hűvösében merengek épp.r>Köröttem, piheg az augusztusi csend.r>Fölöttem levelek táncolnak a szélben.r>Gondolatom madárként repdes a széllel.r>r>Mily különösek is vagyunk mi emberek.r>Néha könnyedén feledjük a jót és szépet,r>Közben hátunkon cipeljük az ellenséget.r>Hisszük, hozzánk az élet oly kegyetlen.r>r>Mindenkinél jő majd egy nap,r>mikor nem tud feledni már,r>és emlékezni sem talán.r>Jóllehet, változtatni akkor,r>semmin se tud senki sem már.
Biztos láttál te is macskátr>mikor púposítja hátát,r>fúj és égnek áll a szőrer>nagyon rosszkedvű őkelme.r>r>Van egy pajkos apró legényr>kitől fél a cica szegény,r>a neve Macskaborzoló,r>egy láthatatlan kis manó.r>r>Hiába is láthatatlan,r>észreveszed hogyha itt van.r>Mindig mellette egy kutya,r>egyedül fél a kis buta.
A téli éj száz csillaga ragyog,
r>De kérdés, hogy ezek… mi ráragyog,
r>Melyek mosolyt küldenek a Földre,
r>Nekünk pont ide az anyaföldre.
r>
r>Csillagokat, óh, majd felhő takarja
r>És hóesés, hó paplanba csavarja,
r>A Földet és fehérré válva nézzük,
r>Hóesést, csukott szemmel is élvezzük.
r>
r>Hóesés jókor jött, pont szilveszter van,
r>Búcsúzunk hóesésben, álmainkban.
r>Egy sóhaj is száll, szél is nagyot sóhajt,
r>Vele dúdolunk egy szép ősrégi dalt.
r>
r>Nagyon hull a hó, csendesen alászáll,
r>Talpunk alatt, hohó… recsegve megáll…
r>Nézzük hópihék… dombokat alkotnak,
r>Hogy nagyobb legyen, összekapaszkodnak.
r>
r>Volt ez az óév, mely éppen most múlik el
r>Nem feltétlen vágott egybe terveinkkel,
r>De jő újabb év, miben erősen bízunk.
r>Mit hoz (?)… nem tudni, benne bízni még bírunk.
r>
r>Hóesés maga a ragyogó világ,
r>Ezer csaló pehely, mint tiszavirág…
r>Hópehely csacskán, vadul táncra kél,
r>Ezer elmúlt melódiát regél.
r>
r>Éjfélig és utána bandukolunk
r>Tervek útjain, jól elkalandozunk
r>A múlt évben és várva a jövőre
r>Kíváncsian, hogy mit hoz esztendőre.
r>
r>Vecsés, 2010. december 27. - Kustra Ferenc József
r>
Mint harcos, a kemény fagy őrt áll szilveszter éjszakán,
r>Az újév napján: lesz ennél jobb idő? Bízzunk, talán…
r>De most mindegy is, mert vigadni kell és melegünk lesz.
r>Van hozzá malachús, meg sok pezsgő és tán’ elég lesz…
r>
r>Gyorsan elment sok-sok napjaival, a múlt év vissza nem jő,
r>Ismét öregebbek lettünk, eltelt biz’ az egy évnyi idő.
r>Megint elkészítettük a szilveszteri menü sort,
r>Eszünk, amihez kortyolunk pezsgőt és finom óbort.
r>
r>Tárd ki nekünk az ajtód, -újra szilveszter van, - meg a te szíved,
r>Az évi egyszeri évforduló ünnep mienk, meg a tied,
r>Lakjál jól a malachússal, ki tudja, hogy mit hoz a jövő!
r>Lehet, hogy rád beszélik, az éhezéses kín lesz a menő.
r>
r>Kortyolj a pezsgőből is, de normálisan, nem kell berúgni…
r>Inkább táncolj és mulass, így lehet nagyon boldognak lenni.
r>
r>Éjféltől már éljük az újévet, ennek örvendjünk,
r>Hogy ebbe az örömbe részesüljünk, ne vedeljünk.
r>Ünnepeljünk együtt, mindannyian, kedvesen, boldogan,
r>Azt meg… hogyan lesz jövőre, ki-ki tán’ tudja… de honnan?!
r>
r>Vecsés, 2014. december 6. - Kustra Ferenc József
r>
Versben és senrjúban…
r>
r>Számban az üvegpohár, széle csikordul fogamon,
r>Pezsgőt iszok, de mohon, csurog is le az államon…
r>Elmúlik a szilveszter is, túl leszünk a vágyamon…
r>*
r>Pezsgőt töltöttünk,
r>Csendülj csak, kristálypohár!
r>Koccintós ünnep.
r>*
r>Óév végére érkeztünk… már lehet, nem hiszek magamnak,
r>De nyakunkon az újév, jövőre is látszanék magyarnak…
r>Igaz is, minek változnék… én már nem állok be kakasnak.
r>*
r>Többen is vagyunk,
r>Hajunk, pezsgőtől csurog.
r>Cukortalanul.
r>*
r>Nyomjuk lefele, mellé a bőrös malac sültet,
r>Ilyenkor ez illik, nem ehetünk kácsa sültet…
r>Együnk mi hagyományost, a régen megbecsültet.
r>
r>Táncolunk, nagyon ropjuk, van úri-muri rendesen,
r>Nincsen nagyon hideg, a patak csörgedez rendesen…
r>Itt a jövő, lesz új élet, gondolom felségesen.
r>*
r>Most fogadkozni
r>Minek, úgysem teljesül.
r>Rendületlenül.
r>*
r>Éjfélkor lesz nagy ujjongás és koccintás rendesen,
r>Az idén, még uralkodunk a meg nem szűnt szennyesen…
r>Kívánom, hogy éljünk jövőre, szövődménymentesen.
r>
r>Vecsés, 2016. január 9. – Kustra Ferenc József
r>
