Idő 
Értékelés 
Értékelés De, mi az?
r>
r>Lehet az ember hű, a hazához,
r>Lehet az ember hű, a családhoz,
r>Lehet az ember hű, a baráthoz.
r>A
r>Hűség
r>Kitartást
r>Jelent, személy
r>S feladat mellett.
r>*
r>
r>Van hűség sokféle, amit ki is lehet mutatni,
r>Van hűség, amit meg adott helyen el kell titkolni.
r>Van
r>Hűség
r>Nyilvános,
r>S amit néhol
r>Titkolni muszáj.
r>*
r>
r>Van-e sorrend, hogy melyik hűség a legfontosabb?
r>Van-e sorrend, melyiktől lesz az élet tartósabb?
r>Legyen az ember hű a kedves párjához
r>Legyen az ember hű a gondolatához.
r>Nincs
r>Sorrend.
r>Az fontos,
r>Hű legyen az
r>Ember magához.
r>*
r>
r>Az ember nem feledje magát, legyen hű önmagához,
r>Minden szinten az elvi, gyakorlati hozzáálláshoz.
r>Aki hűtlen az bizony megütheti valahol a bokáját…
r>Aki meg magához hűtlen, az nem is szereti saját magát…
r>És
r>Ha hű
r>Magához,
r>Akkor lehet
r>Csak önszerető.
r>*
r>
r>Ha, hű vagy a szerelemben, a barátságban, a hazaszeretetben,
r>Csak, akkor lehet tartósan boldog az élted, megelégedettségben.
r>Az
r>Lehet
r>Csak boldog,
r>Akinek a
r>Hűség... erénye.
r>
r>Vecsés, 2017. szeptember 24. – Szabadka, 2017. október 10. – Kustra Ferenc – a verset én írtam, az apevákat, szerző-, és poétatársam, Jurisin Szőke Margit. Az apeva csokor címe:”Megbízható kitartást”
r>
Víziós eszmefuttatás
r>
r>Végre megjött a sötétség, őt én nagyon várom,
r>Hogy teljesen alám kússzon, az nagyon is álmom...
r>
r>Őt
r>Várom,
r>Kívánom!
r>Sötét ölel...
r>Oly’ édes álom.
r>
r>Sötétség... csendben
r>Ölel, majd belém merül.
r>Mily’ édes álom.
r>
r>Sötétség honol, csak őt várom,
r>Teljesítse vágyam, csupán arról álmodom.
r>*
r>
r>Eddig én őt nem láttam de, mesélték, tudtam, hogy van!
r>Fény nélküli dicsősége már megjelent álmomban.
r>
r>Ó,
r>Mily' szép
r>Álom volt.
r>Hogy van, tudtam,
r>Szememnek titok.
r>
r>Szememnek talány,
r>Létezéséről tudtam.
r>Járt már álmomban.
r>
r>Szememnek még talány, létezéséről halottam,
r>Álmomban róla álomszép képet alkottam.
r>*
r>
r>Ideért, de csendben, mert a csend hangja tőle ered,
r>Nappali fényben ő egyszerűen nem lehet veled.
r>
r>Ő
r>Este
r>Jön, csendben.
r>Nappal, velem
r>Látni nem lehet.
r>
r>Csendben érkezik,
r>Hajnalig marad... Velem
r>Napfényt nem láthat.
r>
r>Est csendjével, hozzám simul.
r>Velem látni nappal lehetetlen, virradatra elvonul.
r>*
r>
r>A nyirkos, esős este, vele együtt hatol a létbe,
r>Eluralja az agyamat, a nagy világmindenségbe.
r>
r>Jön,
r>Vizes.
r>Létembe
r>Kúszik. Elmém
r>Vész... mindenségben.
r>
r>Hűs-est nedvével,
r>Lopózik életembe.
r>Eszem rabolja.
r>
r>Esőtől párás levegővel, lopakodik lényembe,
r>Ép eszem, szerteszáll a világegyetembe.
r> *
r>
r>Hullócsillag átsüvít a vaksötét éjszakán,
r>De, fénye gyenge, nem változtat lelkem évszakán.
r>
r>Gyér
r>Fény(e)
r>Oson, nem
r>Hoz változást
r>Lelkem őszében.
r>
r>Csillag hull alá,
r>Sötét éjben, fénye gyér.
r>Lelkem magányos.
r>
r>Eget hasít csillagom, sötét égen,
r>Fényhomálya nem hoz változást létben.
r> *
r>
r>Szavaimat hallom csak, konganak a vaksötétben,
r>A macskakövön ló pata csattog, a messzeségben.
r>
r>Szóm
r>Visszhang!
r>Hozza! Bong!
r>Paták hangja
r>Hallik távolból.
r>
r>Bús hangom-hallom.
r>Paták zaja csendet tör…
r>Messzi távolban.
r>
r>Hallom... sötétségben búg sóhajom,
r>Paták zaja távolból közeledik, szellő szárnyakon.
r>
r>Vecsés, 2016. augusztus 11. – Szabadka, 2017. szeptember 5. – Kustra Ferenc – A verset én írtam, hozzá az apevákat, haikukat és a 10 szavasokat, szerző-, és poétatársam Jurisin (Szőke) Margit: A vegyes rész címe ,,Elérhetetlen álom’’!
r>
Láttam sörét éjjben napsugarat.r>Láttam víz alatt szállni madarat.r>Láttam pocsolyában tengereket.r>Láttam a föld alatti hegyeket.r>r>Éreztem a fájdalmat a szépbenr>Reménytelenséget a reményben.r>Éreztem szomjat a tó vizében.r>Sok apró darabot az egészben.r>r>Nem kábulat szülte a képeket.r>Sem a lehetetlen érzelmeket.r>Most dúskálunk a csodákban.r>Egy furcsa ironikus világban.
A naplementéről, a nyárestéről, a holdfényről…
r>
r>A lemenő napnak
r>Fénye, mint kiokádott láng.
r>Piros a tófelszín.
r>Halvány napsugár alant jár,
r>Hold ásítozva estre vár.
r>*
r>Kék égnek fényében
r>Bíborrá lett már az alant…
r>Nap, lassan búcsúzik.
r>Nyári est meleget áraszt,
r>Hold sarlójával fényt fakaszt.
r>*
r>Hullanak csillagok
r>Égnek bíbortengerében.
r>Hőség hullámai.
r>Tó vizén sugara siklik,
r>Árnyéka tovalopódzik.
r>*
r>Csendes éjjel megjött,
r>Magára húz sötét leplet...
r>Hold, a felhő mögött!
r>Felhő eltakarja arcát,
r>Harcol, nem adja meg magát.
r>*
r>Az alkony alászáll,
r>Magányfilmje sötétbe vész.
r>Bíbor máris kihuny.
r>Ezüstporát szerteszórja,
r>Kerteket harmat borítja.
r>*
r>Estébe behulló
r>Árnyak, bíboros színesben.
r>Tyúkok is elültek…
r>Fényével erdőt átölel,
r>Lombok között kis mókust lel.
r>*
r>Az ég pereme is
r>Tele van kis csillagokkal.
r>Rózsaszínű felhők…
r>Kishúga, halálba rohan,
r>Állítsa meg... vajon hogyan?
r>*
r>Alkonyat, már múlté.
r>Éj sötétjében vad árnyak.
r>Csend, hasogató lett.
r>A mezőt csillámmal hinti,
r>Harmatos füvét díszíti.
r>*
r>Esti fény-bíborban,
r>Feltűnnek a csillagocskák...
r>Holdudvar, mély-csendes.
r>Ezer kistestvére úszik
r>Tó tükrén, árnyékuk látszik.
r>*
r>Homoktenger van az
r>Égben, kékfestőnek műve…
r>Hold úgyis átfesti.
r>Kék árnyalatokat készít,
r>Derűs éjben eget kékít.
r>*
r>Ringó lett búzaföld,
r>A vadvirágos rét mellett.
r>Alkonyt színesíti.
r>Elfáradt a varázs botja.
r>Majd, pihenés álmát oldja.
r>*
r>Hold, a sarlójával
r>Húzza elő az új hajnalt.
r>Meleg a napkelte.
r>Ébreszti máris a Napot,
r>Hozzon új reményt, szebb napot!
r>
r>Vecsés, 2017. május 28. – Szabadka, 2017. május 26. – Kustra Ferenc József - a HIAQ -kat én írtam, alá a verset, szerző-, és poétatársam Jurisin (Szőke) Margit. A versrész címe: „Holdsugaras nyári éjszaka”
r>
