Idő 
Értékelés 
Értékelés Téged keresnek szemeim, r>Csak tégedet, szerelmem! r>S mindenkit látnak szemeim, r>Épen csak tégedet nem! r>Ne látnám többé a napot, eget, r>Csak láthatnálak, lelkem, tégedet! r>r>Oh istenem, te nélküled r>Milyen rideg az élet! r>Inkább lennék fáradt madár, r>Mely sivatagba téved, r>Hol nincs számára hűs lomb, hűs patak, r>Csak forró föveny, forró sugarak.r>
Éjjel, r>Mikor a fáradt harcosok őrt állnak az épülő kapu előtt, r>A leggyötörtebb tompán a földre puffan, r>Szive kifuttatja a vágányokat r>S a fények szédítő pályaudvaráról r>Kirobog a mennyei páncélvonat. r>r>A páncélvonat megdördül haraggal, r>De csak a pávák hallják s kitárják rá farkukat kénytelen r>S a fiatalok vérébe zuhog r>Ütegeiből a szerelem. r>r>Mert küzdeni kell a halálban is: r>A fáradt élet nem bír minden harcokat - r>Mikor még friss eleven voltam, r>Mért nem akkor zúdultál szivemből r>Jobbharcú, mennyei páncélvonat! r>
Izzik a tűzhely, ajtaja hajtva, r>szökkenve sziszegnek a szikraszilánkok r>álmokat űzve nézek a tűzbe: élnek a lángok r>sírnak a lángok. r>r>Élni ha fáj és sírni ha fáj r>(van kivülök még, ó, ami fájna!) r>vigaszt eregetve, szemünkbe meredve r>itt van a kályha, r>ízzik a kályha. r>r>Fáj neki égni, s kínja be régi! r>méla varázsban ég a parázsa, r>de mégsem akarja, hogy betakarja r>lassu hunyása, r>hamvadása. r>r>Döbben a lelkünk tűz kihunyásán, r>jégölü sír, amit ágynak a tél vet - r>- Hintve virággal, szent olajággal r>ha nincs is az élet, r>kincs ez az élet. r>r>Szikraszilánkként szökni szeretnék, r>láng-szeretettel életet áldok, r>s jövőt kibetűzve nézek a tűzbe: r>élnek a lángok, r>sírnak a lángok. - r>r>Szatmár 1925. decemberr>
Hol a mohos szirt öbléből r>Ezüst forrás ömledez, r>S a patakok csörgésétől r>A setét völgy zengedez; r>r>Hol meredek tar kősziklák r>Az egekkel mérkőznek, r>S a százados roppant tölgyfák r>A felhőkbe verődnek; r>r>Hol a vadonnak csudái r>Pompájokat mutatják, r>S a természet nagy szcénái r>Az érzőt felborzasztják; r>r>Hol a váromladékokon r>Az őszült kor lelke leng, r>S a bészakadt sírboltokon r>Bús halotti ének zeng: r>r>Itt lakik a képzelődés, r>Képekben elmerülve, r>Itt a forró lelkesedés. r>Plutarch karjára dűlve. r>r>Itt emeli fel fátyolát r>A Visszaemlékezés, r>Itt rakja le zöld sátorát r>A bölcs Magábatérés. r>r>Itt tévelygek a világi r>Lármától különválva, r>Képzeletim forrósági r>Között magamba szállva. r>r>Amott egy magas szirt fokán r>Egy puszta vár dőledez, r>Melynek szomorú homlokán r>Bús régiség epedez. r>r>Hajdan ez a dicsőségnek r>Volt fényes palotája, r>S a legerősebb vitézségnek r>Győzhetetlen hazája; r>r>Hajdan felséges tornyai r>A felhők közt ragyogtak, r>S ime, most kevély ormai r>Rakásra omladoztak! r>r>Ott az eldőlt sírköveknél, r>Hol most lelkek támadnak, r>S a mélycsendű éjfeleknél r>Bús nyögések hallatnak: r>r>Ott nyugosznak a bajnokok r>Mélyen a föld gyomrában, r>A töredezett oszlopok r>Között, örök homályban. r>r>Ama kormos ablakoknál, r>Hol most repkény szövődik, r>S a mohosúlt kőláboknál r>Iszolag tekerődik: r>r>Ott búcsúzott szívszakadva r>Az ékes hölgy férjétől, r>Mikor a kürtök riadva r>Elszakaszták keblétől. r>r>Ott nézett le borzadozva r>Bajvívó kedvesére, r>Ott dűlt ismét lankadozva r>A győzőnek keblére. r>r>Amaz ijesztő boltoknál, r>Hol most baglyok huhognak, r>S a rémítő nyílásoknál r>Száraz kórók suhognak: r>r>Ott hörpölték egymás vérét r>A párducos magyarok, r>Ott nyerték el a harc bérét r>A győzhetetlen karok. r>r>Ama bércfalakon álltak r>A vár pártás szűzei, r>Mikor ellenségbe vágtak r>A haza erősei. r>r>Ama vár roppant kapuján r>Zengtek a tárogatók, r>Mikor a véres harc után r>Visszatértek a hódítók. r>r>S ott, hol a győzödelmesek r>Toborzón vigadoztak, r>S az érzékeny szerelmesek r>Szívekben olvadoztak, r>r>Most a gyászos romladékon r>Bús éjszakák borongnak, r>És a borzasztó tájékon r>Bágyadt szellők zokognak. - r>r>Így múlik el a világnak r>Minden gyönyörűsége! r>Így minden tündér nagyságnak r>Veszendő dicsősége! r>r>Hősek márvány sarampóit r>Az idő eltemeti, r>S a fél világ hódítóit r>Feledékeny por fedi. r>r>A bölcs, ki ma nagy lélekkel r>A naphoz emelkedik, r>Holnap gyáva gyermekekkel r>Egy sírba ereszkedik! r>r>[Végleges formája 1801 után]r>
