Idő 
Értékelés 
Értékelés Mit látok, óh szent Istenek! álom-é? r>Gyengén emelgesd kis csalogány begyed, r>Lassan lebegjetek, virágok, r>Álmomat el ne legyezd, zefirkém! r>r>Óh, göndör árnyék! hogyne irigyleném r>Sorsod, mikor még a nap is üldözi r>Könnyű habocskádat, királyném r>Gyöngykebelén s ajakán. Te félhólt! r>r>Ki megcsömörlél rossz falatid miatt r>Bús életedtől, tartsd meg ölő kezed r>S reményed omladéki közzül r>Vesd ide mord szemed e csudára. r>r>S nem halsz meg úgy-é? Véd idejű, szilas r>Gyengébb korodban, bárha Dianna tán r>Vagy Venus is hevert alattad, r>Mégse hevert, tudom, ily dicsőség. r>r>Álnok legyecskék! Szemtelen állatok! r>Ne merjetek rá szállani. Óh te kis r>Szív-bájoló mozgás! Rezegj csak r>Szép ajakán s szemein. Talán én r>r>Szökdécselő... r>
Óh, rémült kiáltás: jaj jaj jaj, r>Kivel gyakorta riasztom föl r>Magam s ördöngös éjeimet, r>Be Istennek tetsző lehetsz te. r>Nincs szebb ima a rémületnél r>S a hörgésből szabadult jajnál r>S nincs az életben hivóbb szózat, r>Mint a szörnyedtség vad szózata. r>r>Csóktól, pestistől, tűztől, víztől r>Vacognak kis, bomlott álmaim, r>Szégyenülés, halál és árnyak, r>Irott mesékbe befonódás, r>Volt ébrenlét őrült ekhói, r>Tébolyodott kisértetecskék r>Szorítják össze a szivemet r>S riasztanak föl-föl: jaj jaj-jaj. r>r>Jaj jaj jaj: csakugyan az voltam, r>Milyen tovább lenni nem merek, r>Milyen lenni tovább nem tudnék r>S nincs a Földön osztó igazság, r>Mely kímélhessen vagy sújthasson r>S nincs élet, mely több rettenetet, r>Tehát több bocsátást adhasson, r>Mint ez a vén, kiáltó Élet. r>r>Síró kisded s ujjongó párzó, r>Haldokló és bölcsességes száj, r>Mind azt sikoltja, hogy jaj jaj-jaj, r>Mind a jajba küldi csókjait. r>Mind azt kérdi álomban s ébren, r>Friss nyoszolyán és rothadt szalmán r>Az Istennek külömb trónjához: r>Vajjon ez az Élet öröme?r>
Jaj, felejtek és görbe szájjal r>Fanyargok én, aki a szitkot r>Fohásszá avattam s a titkok r>Bősz szájú harsonája valék. r>r>Leveleimet elégettem, r>Multamat a Multba kavartam, r>Akaratom mind elakartam r>S unom a rest, döcögő Jövőt. r>r>Unom már az emlékezést is r>S a bánást bűneim fölötte, r>Sok fogadkozásom: örökre, r>Sok, pazarolt, régi csókomat. r>r>Kit látok, másnak-váltnak látok r>S énemben bámulom a régit, r>Mint egy öreg mesét: beszélik: r>Óperencián is túl talán. r>r>Minden úgy csittul, múlik, szürkül, r>Mint amit rőt mező védelmez: r>Ma már a Halál sem félelmes r>S szégyenlem, ha föl-fölijjedek. r>r>Tán-holnapi végem mosolygom r>S én, a szegény, megcsalt borissza, r>Mint egy Isten, úgy nézek vissza, r>Által, eldobott életemen. r>r>Ami mámor volt, nem sajnálom, r>Ami józanság, az se késett, r>Se barátot, se. feleséget r>Utamra nem ráncigáltam én. r>r>Mosom kezeim, szűz Pilátus, r>Felejtek, jaj és megbocsátok, r>Csók,, pénz, hit, bűn nem várok rátok, r>De nem várok már magamra sem.r>
Nekropoliszban zene zendült r>Egy süket, őszi napon. r>Én már meghaltam akkor régen r>S feküdtem vörös ravatalon. r>r>Sírt az ajtóm. Csöndben belépett r>Valaki és nevetett, r>Valaki, kiért sokat sírtam r>S akit halottan is szeretek. r>r>Megsimogatta sárga arcom r>És kacagott, kacagott: r>Fény-emberem, idekerültél? r>Csúf Budapest a ravatalod? r>r>Hát nem emlékszel már a fényre, r>Mely déli sírokra száll? r>Itt Budapesten csúf az élet r>S ezerszer csúfabb a halál. r>r>Gyere innen Átok-városból, r>Gyere, halottam, velem, r>Itt nem lehet szépet álmodni, r>Itt nincsen könnyes, nagy szerelem. r>r>És kezeim puhán megfogta r>És kacagott, kacagott r>S azóta déli temetőbe r>Készül egy szegény halott, halott.r>
Szeretni kell a csalfa köd-eget, r>Szeretni kell száz csillag enyhe képét, r>Fölnézvén a szív könnyebben feled r>És föltalálja tán az örök békét. r>r>Csókolni kell az élet-mart sebet, r>Csudálni kell a lányszem tiszta kékét, r>Dalolni kell a bánatok felett r>S nem kérdni, hogy vén Földünk meddig ég még. r>r>Tisztelni kell az öregek kezét, r>Símogatni az ifjúság fejét r>És bátor hittel élni, ölni, csalni. r>r>Halotti torban folyjon drága bor, r>Nem szabad sírni soha, semmikor r>S ha halni kell, hát vígan menjünk halni. r>r>
