Idő 
Értékelés 
Értékelés Az élet és a lélek megrontója…
r>
r>A pletyka sötét!
r>Félelem nélkül
r>Zöm hazugságot
r>Szül eredményül.
r>
r>Pletyka, maga a sötétség,
r>A fényvesztettség,
r>Pokolba levonzó, vak mélység
r>*
r>
r>Méregként terjed,
r>Senkit nem kímél,
r>Miért állna meg
r>Már az elsőnél?
r>
r>Legveszélyesebb a lélekméreg felszívódása,
r>Mert az agyat is teljesen körbejárja.
r>
r>*
r>Gúnyos szavakkal
r>Illet, záporoz.
r>Megtévesztéssel,
r>Fájdalmat okoz.
r>
r>A gúny olyan, mint egy rozsdás tőr!
r>Lélekben, előre tőr!
r>
r>*
r>Vigyázz, ki ne mondd
r>A piszkos pletykát.
r>Ne legyél álnok,
r>Hamar fogd be szád.
r>
r>Ha, tovább mondod, akkor terjeszted a pletykát,
r>Növeled ártatlan rémálmát!
r>
r>*
r>Fékezd a nyelved!
r>A pletyka csapda,
r>Ha szállni hagyod
r>Lehetsz a rabja.
r>
r>Van, hogy még a halott is dumál…
r>Holttest is pletykál.
r>*
r>
r>Ha hallgatni tudsz:
r>A csend hatalma
r>Pletykának veszte.
r>Béke a jutalma.
r>
r>Szabadka, - Vecsés, 2018. február 26. – Jurisin Szőke Margit – Kínai, ,,bambuszköltészet’’ = ,,vu-csüe’’ 4x5 Rímképlet: xaxa (x = végtelen) szerzője – a 10 szavasokat írta: Kustra Ferenc
r>
Elemezgetés…
r>
r>(vers)
r>Az éji sötét vágtat matton, színtelenül,
r>Sőt, ha én jól érzem, akkor gyökértelenül…
r>Egy havi, vagy már ezerévnyi a szenvedés?
r>Volt itt mindig is messzinek tűnő gondlesés….
r>
r>Túl
r>Sok a
r>Fájdalom,
r>Sokszor űztem
r>Elérhetetlent.
r>*
r>
r>(TANQ)
r>Beszorultak szavak,
r>Immár elérhetetlenek.
r>Szenvedés… hullik már?
r>
r>Szép
r>Szó a
r>Szeretet,
r>Volt... elveszett.
r>Már csak szenvedek.
r>*
r>
r>(10 szavas)
r>Fény, soha nem hatol át ködön,
r>Ez a vaksiság, köbön.
r>
r>Fény
r>Sem jut
r>Már elég,
r>Vakon megyek
r>Hervadás felé...
r>*
r>
r>("Shiliuziling" – kínai versforma)
r>És
r>Után, oly’ bősz az esdés,
r>De minek?
r>Az természetes?
r>
r>Még
r>Vannak
r>Óhajok,
r>Csábítóak...
r>Ám csak ábrándok.
r>*
r>
r>("Yijiangnan" – kínai versforma)
r>Vágtató
r>Éjsötét elől,
r>Beszorultak a szavak!
r>Csend van a beszéd felől…
r>Szenvedés, elől!
r>
r>Éj
r>Sötét,
r>Szó retten,
r>Csend is szótlan,
r>Hóhér a magány...
r>
r>Éj
r>Sötét,
r>Szó akad,
r>Megszeppent csend…
r>A magány, meg… öl.
r>*
r>
r>(10 szavas)
r>Jó tettemért, jót várok helyébe,
r>De fájdalmat érzek, kapok cserébe.
r>
r>A
r>Mondás
r>Kétszínű,
r>Néha becsap,
r>Fájdalmat okoz.
r>*
r>
r>(„vu-csüe” – kínai versforma)
r>Darabokra hull
r>Lét öröksége?
r>A mámor sötét,
r>Ez a lét vége?
r>
r>Hol
r>Van a
r>Sok emlék?
r>Zsibbadt vágyak.
r>Nélkülük nincs lét.
r>*
r>
r>(3 soros-zárttükrös)
r>A fény a sötétre mered menekülés közben,
r>Sötét üldözi? Nézzük, igen, olyan lökötten…
r>A fény a sötétre mered menekülés közben.
r>
r>Fut
r> A fény,
r>Ijedten.
r>Űzi sötét,
r>El tudod hinni?
r>*
r>
r>(HIAfo)
r>Gondok, már megszűntek!
r>Kibeszélők, nem ismerik
r>Másként az életet?
r>
r>A
r>Teher,
r>A gondok,
r>Súlyosabbak,
r>Évek múltával.
r>*
r>
r>(„Zhuzchici” – kínai versforma)
r>Fény halad, menekülés?
r>Ezer év, leépülés?
r>Esdőn nyújtom kezemet...
r>Ezer év, gödrösödés?
r>
r>Mint
r>A test,
r>Szellem is
r>Töpörödik.
r>Létért esdeklek.
r>
r>*
r>(oximoron)
r>Lassan, békésen és csukott szemmel továbbmegyek,
r>Ujjongva ugrálni kéne, hogy vagyunk! Emberek…
r>
r>Már
r>Vakon,
r>Tévhittel
r>Élem létem.
r> Emberhez méltón?
r>*
r>
r>(európai stílusú haiku)
r>Hullaszagra jön,
r>Elsilányult valóság?
r>Arcokon mosoly…
r>
r>Vecsés, 2010. november 3. - Szabadka, 2018. február 23. – Kustra Ferenc – a versszakokat 12 féle más-más stílusban (Egy témában!) én írtam. Alájuk az apevákat szerző-, és poéta társam, Jurisin Szőke Margit. Az apevák címe:”Létért kiálltok!”
r>
Mily’
r>Ékes
r>Takaró.
r>Körül ölel
r>Ő, sötét estem.
r>
r>Estére, én takarni készültem a törékeny tested,
r>De elkészült a sötétből szőtt takaród… ez ested.
r>
r>Sötéség honol,
r>Nem téveszt(ő).
r>Titkot rejt,
r>Takarj
r>Be!
r>
r>Innen, már összeért a tér az idő és a lét
r>Mi meg csak élveztük a szerelem hevét.
r>
r>Nincs már távolság.
r>Tér, idő, lét
r>Összefut.
r>Órák,
r>S mi.
r>
r>Bármilyen távol,
r>Tér, idő, lét
r>Egy immár.
r>Égünk
r>Mi.
r>
r>Aztán a csend eluralta a szobát, a létünket.
r>Álom meg győzött, betakarta az eszünket.
r>
r>Hull
r>Álom
r>Mézédes.
r>Mámoros csend
r>Még légben cselleng.
r>
r>Mámor-csend lebeg,
r>Júdásként súg.
r>Méz-álom,
r>Elmét
r>Csen.
r>
r>Csend,
r>Tettek
r>Júdása.
r>Mély álom
r>Valót feledtet.
r>
r>Vecsés, 2017. november 18. – Szabadka, 2017. december 11. –Kustra Ferenc József – a verset én írtam, az apevákat: szerző-, és poétatársam Jurisin Szőke Margit.
r>
Hó
r>Tisztán
r>Születtem.
r>Fényből, sárba
r>Taposott a sors.
r>
r>Mint
r>A hó,
r>Tisztának
r>Lettem. Sárba
r>Tiport az élet.
r>
r>Tisztaságból a szennybe csöppentem, ez az élet.
r>Az életem a fényből nagyon sötétbe tévedt.
r>Nem jobb, ha sírok-rívok, panaszkodok, hisztizek,
r>Ezt kaptam osztályrészül, így múlnak el az évek.
r>
r>Nem sopánkodok...
r>Az mit sem ér.
r>Élni kell,
r>Míg van
r>Lét.
r>
r>Álnok világban
r>Élnem muszáj.
r>Nem segít
r>Semmi
r>Sem.
r>
r>Vecsés, 2000. február 26. – Szabadka, 2017. november 16. – Kustra Ferenc – a verset én írtam az apevákat, szerző-, és poéta társam, Jurisin Szőke Margit. Az apevák összefoglaló címe:”Élni kell”
r>
A csendnek a perceiben érzem, hogy átkarol a fénye,
r>Akkor világlik ki, mekkora a jövőnek a reménye…
r>Az ég távoli csillaghalmaza a csendet sugározza,
r>És csukott szemmel látom, a csendnek is van szivárványhídja!
r>
r>Csend
r>Fénye
r>Magához
r>Ölel. Lelkem
r>Boldogan szárnyal.
r>
r>Sértőszó nem hat.
r>Lelkemben él
r>Szeretet,
r>Béke s
r>Hit.
r>
r>Hit,
r>Béke s
r>Szeretet,
r>Lelkemben él.
r>Sértőszó nem hat.
r>
r>A csendem jobban behatol a lelkembe,
r>Mint egy bősz kiáltás reám, keménykedve.
r>
r>Fény
r>Szárnyán
r>Repülnek
r>Vágyak s remény,
r>Az est csendjében.
r>
r>Vágyak és remények, sírós esdések este,
r>Álmomban eljutok a csendes végtelenbe.
r>Ekkor élvezem, hogy mily’ a csendesség heve...
r>
r>Éj
r>Sötét s
r>Végtelen.
r>Vak csend, lelkem
r>Fénnyel tölti fel.
r>
r>Az esthajnalcsillag már előkerült ébredő, vak csendbe,
r>Én a sötétüléskor, elkerülök a vak végtelenbe…
r>A csend sugározza reám a fényét, vakon... a lelkembe…
r>
r>Vecsés, 2011. május 31. – Szabadka, 2017. november 26. – Kustra Ferenc József - a verset én írtam, az apevákat, szerző-, és poéta társam Jurisin Szőke Margit.
r>
