Szófelhő » R » 589. oldal
Idő    Értékelés
Estéli csendélet tavasszal… r> r>A holdtalan, vaksötét éjszaka, ráterül mindenre, r>A nesztelen, zizzenéstelen csend lett a lételeme. r>Hirtelen, messze ugatni kezdett egy rekedtes kutya, r>És fogott! Mérges, könyörtelen hangja szerint, nem mulya. r> r>Az eget eltakarja egy egybefüggő felhőalap, r>Enyhe szél fúj és esőszagot hoz... sötét, beleharap. r>Az esőszag egyre élesebb lett és kellemes volt, r>A másik irányból fájdalmasnak tűnt… ló nyihogott. r> r>Hirtelen kezdődött a vaksötétben az esőszitálás, r>Aztán meglepetésként, leszakadt az ég… vizes zihálás. r>Ebbe a láthatatlanságba, nem volt várható semmi más… r> r>Kicsit nagyon elázunk, de nem baj, mert itt a tavasz. r>Finom eső, finom sötétben… finom az új tavasz. r> r>Vecsés, 2018. március 6. - Kustra Ferenc József r>
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 1487
Az ősz… már erre sétál. r> r>Csendesen ücsörögve terpeszkedő, a köd a tájon, r>A világ is csendes, de így is rosszacska… én ezt fájom. r>Úgy érzékelem, minden ellenem van… ez valóságom. r>* r>Hideg balladát r>Dudorászik az avar. r>Jön, köd-szitálás. r>* r>Rossz idő itt van. r>Falevelek vizesek… r>Hajnal, köd-párás. r>* r>Ködös reggelen, r>Homályt törő fény kereng. r>Világosodik. r>* r>Virág, fonnyadó r>Szirma, hideget sejtet. r>Köd is belepi. r>* r>Nap, delelőn van, r>Sugarai, már bénák. r>Völgyet, köd fedi. r>* r>Szem összehúzott, r>Mert köd, mindent kifakít. r>Rozsdás fűcsomó. r>* r>Városi fények. r>Este köd ereszkedik. r>Fényeket takar. r>* r>Picike szellő, r>Ténfereg a köd mellett! r>Ő sem lát semmit. r>* r>Ködnek párája r>Kellemetlen. Hideg is. r>Náthát előhív. r>* r>Előbújó Hold r>Gyér lombok között matat. r>Még gyenge a köd. r>* r>Ereszkedő köd r>Lomhán terít félhomályt! r>Hold, nem is látszik. r>* r>Komor köd szállt a r>Tájra… minden zugába. r>Nedvesen kitölt… r>* r>Már hó-szagú a köd, erős szél régen meghozta már illatát r>És ő közben meg, a jégcsapokon eljátssza a tél… himnuszát. r>Ha ideér a hóvihar is, a fák fölveszik álca-ruhát… r> r>Vecsés, 2018. január 18. – Kustra Ferenc - a haikuk eredeti stílusban íródtak! r>
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 389
(3 soros-zárttükrös) r>Becsap még a délibáb is, r>Hiteget, mint az álom is… r>Becsap még a délibáb is. r> r>Hol van ki becsületes és szavatartó? r>Biztos van, de ő vajon, hol, merre lakó? r>Hol van ki becsületes és szavatartó? r>* r> r>(Septolet) r>Barátnak hinni? r>Rokonban bízni? r>Munkatárssal komázni? r>Rábízni? r> r>Barátom, mind becsapott, r>Rokon eltaposott, r>Munkatárs belém-taposott. r>* r> r>(Senrjon) r>Nászok is ellen' voltak, r>Velem sokat, sűrűn harcoltak. r>Sőt fojtogattak... r>* r>Békés természet vagyok, r>Másnak rosszat, sose akarok. r>Majd' megfojtottak. r>* r>Elvesztettem, hitemet, r>Lelkemet mások kilúgozták. r>Csak, majd' megfojtás… r>* r> r>Nekem a sorsom könyvében mindez megvolt megírva, r>Fölöslegesen éltem életem, folyvást harcolva. r>Élet-ígéretek és élet-remények, mind csak délibáb, r>Reménytelenség lett öregen a létem, puha viaszbáb. r>* r> r>(10 szavas duó) r>Délibábos hitegetés életen át, nem kevés… r>Reménykedő élet, így mesés? r> r>Délibáb, mint nappali vágyálom, r>Csúnyán, mindig becsapott, ezt nagyon fájom… r>* r> r>Csak vastagon hazudni, hogy szép az élet, boldog a világ, r>Nem más, mint az ébredő délibábtól... egy, dőre kívánság. r>Ki éltében végig peches, annak nem megy a kivagyiság... r> r>(Oximoronos, 3 soros-zárttükrös) r>Remegve, még ég a mécsesem lángja, r>A lakást, nagyon hideg huzat járja… r>Remegve, még ég a mécsesem lángja. r> r>Vecsés, 2019. október 14. – Kustra Ferenc – vegyes versformákban r>
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 412
Ami pontos, test öröme, ami fontos, lélek gyönyöre, r>amit szeretsz, szíved tükre, amint szeretsz, teljesség ereje.
Beküldő: Lutz Levente
Olvasták: 568
Jégszakálla nőtt a fánakr>alatta fehér lepedő,r>zúzmarákat sodor a szélr>nagyot harap a levegő.r>r>Kismadárka borzol tollat,r>hogy fagy ne tépje kis testét,r>egérr be a hó alá, hogyr>átvészelje a zord estét.r>r>Csendes, fagyott lett a világr>tavaszról álmodik ki él,r>baktató, bús hajléktalanr>meleg, nyugodt kuckót remél.r>r>Ragyognak ünnepi fényekr>meleg házak ablakán át,r>szomorú szívvel nézi, mostr>abbahagyja vándorlását.r>r>Csak a magány fogja kezétr>semmi más nem maradt neki,r>nincs ki behívja a fényrer>szétfoszlanak reményei.r>r>Szennyvízcsatorna rácsán átr>párás meleg száll fel lassan,r>vágy melegre, de halálér>ruhájára fagyott paplan.
Beküldő: Sándor Erdős
Olvasták: 441