Idő 
Értékelés 
Értékelés Avagy az üres magányosság?
r>
r>Hátamon csorog a száraz verejtékem,
r>Törölgetem, ez nekem már semmiségem...
r>Árnyékban meg fázok, ez az ürességem.
r>
r>Még
r>Neked
r>Is jut fény,
r>Állj ki bátran!
r>Ne rettegj, kérlek!
r>
r>Sorsom árnyékos oldalán élem életem,
r>A semmi közepében... fázok, verejtékezem.
r>*
r>Sós-keserű cseppek sűrűn gördülnek le az arcomon,
r>Közben meg erőlködve emlékezek... régi harcomon...
r>Falba ütközik az árnyékom, csak ülök... bánatomon.
r>
r>Szív
r>Dobban,
r>Mellkasod
r>Szűkké válik,
r>Nyisd szívkapuját!
r>
r>Pergő, megkeseredett könnyeim nyeldesem,
r>Kellene küzdenem... miért? Bánatok emésztik lelkem.
r>*
r>A magány? Az nekem végtelenül üres, taszít is magamtól,
r>Lehet, hogy be sem fogad, mert folyton ellők a gyötrő harcomtól.
r>Éhes vagyok a társra, hogy szakítson már el a magányomtól.
r>
r>Ne
r>Aprózd,
r>Oszd bátran,
r>Így csak több lesz,
r>Ez a szeretet.
r>
r>Megunt a magány, eltaszít,
r>Fájdalmat bennem szít.
r>Lelkem társat áhít.
r>
r>*
r>Itt a falam tövében ücsörögve, hallom, hogy a csönd, recsegőn serceg!
r>Ez jól kitölti a magányom ürességét, itt lófrál, mint egy fergeteg.
r>
r>Hit,
r>Remény,
r>Szeretet,
r>Rájuk vigyázz!
r>Boldog még lehetsz...
r>
r>Hallom sistereg csendem, betölti egyedüllétem űrét.
r>Változtat életemen, feloldozza életem nyűgét...?!
r>
r>*
r>Tudom öregen, már minden így marad, jóakarók is mondják,
r>A száraz verejtékem meg folyik, törülni nincsenek szolgák...
r>A sötétségem körülvesz, nem látom, hogy lemorzsolódna,
r>Csak ülők a magányban és hallom, mintha halál... sunnyogna!
r>
r>Vecsés, 2018. január 6. - Szabadka, 2018. január 6. - Kustra Ferenc József - a verset én írtam, az apevákat és a 10 szavasokat szerző-, és poéta társam, Jurisin Szőke Margit. A vegyes címe:” Reménytelenségben van-e remény...?”
r>
Felhők fagyott könnye hullikr>elrejti a titkokat,r>fedjük fel a rejtett mélyetr>tisztítsuk le az utat.r>r>Hullott hóból a kezünkkelr>kis hólabdát formázunk,r>lehajolunk és görgetjükr>legalább most tornázunk.r>r>Csinálunk egy hatalmasat,r>majd egy kicsit kisebbet,r>gurítsunk egy aprócskát isr>biztosan a legszebbet.r>r>Tegyük egymás tetejérer>mind a három hólabdát,r>fantasztikus, hisz olyan lett,r>mint egy ember láss csodát.r>r>Szénből csinálunk szemeketr>répa lesz majd az orra,r>kész is lett a hóemberünkr>mint ha igazi volna.
Szomorúvá vált az életr>vidám én ma nem leszek,r>ha szép szemedet nem látomr>tudom, világgá megyek.r>r>Eltelt már, vagy három hét isr>mióta nem láttalak,r>lehoznám a csillagokat, har>láthatnám az arcodat.r>r>Kiscsillagom, úgy szeretlekr>jobban, mint az életem.r>Rettegek, hogy elveszítlekr>összetör a félelem.r>r>Azt kérem én az Istentőlr>örökké fogd a kezem,r>remélem, hogy így történik,r>mert elvesztem az eszem.
Reggelit kell vásárolnomr>lemegyek a kisboltba,r>Kell? Kérdi az eladór>nem is néz az arcomba.r>r>Hogyne kéne, azért jöttemr>mutatok a zsemlére,r>húsz deka párizsit kérekr>nem tasakost, kimérve.r>r>Huszonnyolc maradhat? kérdi.r>Maradhat. Nekem húsz kell.r>Úgy néz rám, mint egy gyilkosrar>tudom, hogy engem rühell.r>r>Kettévágná a zsemlémet?r>Kérdeztem óvatosan.r>Otthon is van éles kése,r>mondja ő cinikusan.r>r>Otthagytam egy kisebb vagyontr>és még szendvicsem sincsen,r>ezt a kedvetlen eladótr>áldja meg a Jóisten.r>r>A bolt mellett kint a füvönr>idős néni üldögél,r>szegényes kis portékájar>égő szükségről mesél.r>r>Felmutat egy szép almátr>rám mosolyog kedvesen,r>száz forint kilója árar>az összes almát megveszem.r>r>Hálásan néz rám a nénir>eltöltött a szánalom,r>melléteszem bolti árutr>ajándékba ott hagyom.r>r>Lassan táskájába rejtir>látszik, szégyenli nagyon,r>hálás szívvel mosolyog rámr>túlmutatva szavakon.r>r>Vidáman indulok hazar>arcomat nap perzseli,r>egy ilyen bevásárlás utánr>édesebb a reggeli.
Hétköznapi pszichológia…
r>
r>Van, hogy az ember könnye csorog, erre ébred...
r>Magadhoz térsz, feleszmélsz, elment a Kedvesed.
r>Engedd el, ha elment, biztos nem volt jó veled…
r>*
r>Még
r>Néha
r>Könnyezel.
r>Faképp hagyott.
r>Haggyad! Ha, elment.
r>
r>Haggyad! Ha, elment.
r>Faképp hagyott.
r>Könnyezel
r>Néha
r>Még.
r>*
r>Csak
r>Haggyad.
r>Engedd el!
r>Elment csak úgy…
r>Mért hull még könnyed?
r>
r>Mért hull még könnyed?
r>Elment csak úgy…
r>Engedd el!
r>Haggyad
r>Csak.
r>*
r>Neked ő tán' fontos volt, de szeretted, ahogy kell?
r>Ő ez ügyben, nem állt elő némi igényekkel?
r>Ne légy öntelt, lehet, töltetlen volt… szeretettel.
r>*
r>Fontos volt neked?
r>Adtad szíved?
r>Önzetlen
r>Voltál
r>Tán’?
r>
r>Tán’
r>Voltál
r>Önzetlen?
r>Adtad szíved?
r>Fontos volt neked?
r>*
r>Sosem tudhatod...
r>Megtettél-e
r>Ő érte
r>Mindent?
r>Vajh’!
r>
r>Vajh’!
r>Mindent
r>Ő érte
r>Megtettél-e?
r>Sosem tudhatod...
r>*
r>Lelki bánatod, már lett a saját múltad,
r>Innentől, megint más irányt vesz az utad…
r>Ne sírj, emlékezz szépen, ez... fel nem gyullad!
r>
r>Vecsés, 2015. január 9. – Szabadka, 2017. november 17. - Kustra Ferenc- a verset én írtam a tükör apevákat, szerző-, és poéta társam, Jurisin (Szőke) Margit. Az apevák összefoglaló címe: „Mért hull még könnyed?”
r>
