Idő 
Értékelés 
Értékelés Ki aggódón nézett rád, ha életed során az utat rögökkel szórta be sorsod.r>Ki támaszod volt, ha úgy tűnt elveszett minden szép álmod.r>Most Isten kertjében tép neked virágot, és mosolyogva nyújtja át.r>Ő, a te soha el nem felejtett, ma is támaszod.r>Drága jó apád.
A pokolban égjen minden eltorzítás,r>Úgymint erkölcsi s polgári ellenmondás,r>Vagy didaktikus és utópisztikus illúzió.r>Egy fura démon bujkál bőröm alatt.r>Az ősi sikoly mellemben tombol:r>Ma este az ördög testemben rombol.r>r>A végtelen tér, örök időr>És mozgás szentháromsága!r>Kínomban harcias hálózatot szőttem.r>Három sötét korszakot torzítva éltem át,r>És mélyen ittamr>Érzelmeim szenvedélyét tompítani,r>De tüzem ereklyéit nem tudtamr>A porból mozdítani.r>r>Visszadobnám minden rozsdás r>Lánc-szemét a korlátolt tudásnakr>A sors ingatag odújábar>És elszakítanám láncaimatr> Hogy a sorssal tudjak tanácskoznir>A tudatlanság atomát hasítanámr>Mely leköti az idő konfigurált tartamátr>De le vagyok kötve egy fura démon általr>Melynek csak rím és ritmus eledeler>És mely a mozgás, tér és idő r>Elítélt gyermeke.
Amióta megláttalak,r>elraboltad szívem.r>Mindenem a tiéd lehet,r>tiéd a szerelmem.r>r>Kérlek, ne légy velem cudar,r>ne felejts kedvesem.r>Te legyél az, kit látok majd,r>ha lehunyom szemem.
Versben és európai stílusú haikuban…
r>
r>Egyre többször érzem, ahogy öregszek, milyen romboló az enyészet,
r>Életemben mindig döntenem kellett, elfogadni szélső végletet…
r>Ilyen tudással és, ha, így haladok, meg fogom én érni a véget?
r>*
r>Rossz úton jár az,
r>Aki álomvárban él.
r>Múlt, realitás.
r>*
r>Ódon falak is
r>Omlanak, nem mesélnek…
r>Már nem regélnek.
r>*
r>Megfoghatatlan…
r>Jelen lesz ásatag múlt…
r>Ódon eszmények?
r>*
r>Régi emlék, mar.
r>Vigasztal, küzdet, lezúz.
r>Hiánypótlás nincs.
r>*
r>Emlékek foltos,
r>Rojtos, varázsszőnyege.
r>Nincs már varázsszó!
r>*
r>Régészkedni a
r>Múlt kutatóárkában.
r>Titok leletek.
r>*
r>Régi rögöt kell
r>Nagyon is porrá rúgni…
r>A múlt már örök.
r>*
r>Utána kell nézni, hogy mikor mi történt?
r>Keresni kéne, az én magam fenomént…
r>Hiába mondják, hogy a múlt volt, nem számít,
r>De! Érzem, amit átéltem, az még ámít.
r>*
r>Esetlen a múlt,
r>Már hiába keressük.
r>Történelem lett.
r>*
r>A jó dolgokat
r>A bölcs örökre őrzi.
r>Rosszat veszejti.
r>
r>Vecsés, 2013. december 1. - Kustra Ferenc József
r>
Múltunkba révedés, maga a lélek haladék!
r>Mindenkinek más az átka, de van-e menedék?
r>
r>A távolság sűrű ködétől nem hallatszik messze a csengő,
r>Feledés homálya beborítja, eltűnik sok emberöltő.
r>
r>Nekem, ami jutott, egy lecsupaszított szálfa,
r>És még abba is benne van milliónyi szálka.
r>Válaszra várva nézzünk fel arra... kék égre,
r>Révedjünk el eme végtelen messzeségbe
r>
r>Elmerengek, nagyon imádkozok fel a mennynek,
r>Gyógyuljanak be a múltbéli fekélyes sebek.
r>Fenyőfa, pázsit, holdvilág, napsütés, most ne beszélj másról!
r>Hóvihar, esőfelhő, sötét árnyék, hallgass el, de mától!
r>
r>Száraz szemmel nézem, felhősödik és nem zavar a közelgő
r>Halál, ki kaszájával közelít és hízelegve esdeklő.
r>
r>Már nincs, de volt az életemben sok-sok antitézis,
r>Fenik a kasza élit, még tán' van más út… azért is.
r>
r>Múltfáklya újra, meg újra fellobban.
r>Bennünk a vágy terjed. Szétáradóan.
r>
r>Vecsés, 2013. november 2. – Kustra Ferenc József
r>
