Idő 
Értékelés 
Értékelés Meztelen sorsok állnak sorbanr>ítélőszék ura előtt,r>sötét lélek felett fény lobbanr>árnyék gyűlik háta mögött.r>r>Elválasztatott ocsú magtólr>angyalszárnyak seprik tova,r>jó menekül meg kárhozattólr>fényes mennyben lesz otthona.r>r>Az ocsú mind a mélybe hullikr>várja ott a pokol tüze,r>az örök csendben sosem múlikr>kárhozatnak sötét szele.
A hegyek- völgyek és a vadvizek,
r>Ez mind a természet, mit szeretek.
r>Vadakat látni és bogarakat,
r>Megfigyelni a sok madarakat.
r>
r>Ember több az állatnál, gondolkozik,
r>A rombolásban vajh’ visszakozik?
r>Nem azért vagyunk többek, hogy ezt tegyük,
r>A Föld urai pozitívan legyünk.
r>
r>Naponta halnak kiállatok, növények,
r>Értem én, de nem minden az okos gépek.
r>Mi lesz, hogyan használjuk a gépeket,
r>Ha elpusztítjuk végleg a környezetet.
r>
r>Az ember folyton modernizálódik,
r>Ennek következtében, korcsosodik.
r>Gyerekink tán csak gépkezelők lesznek,
r>Örülnek-e majd még a természetnek?
r>
r>Hová lesznek tigrisek és kakaduk?
r>Beszántunk mindent, mi egér, - és ürgelyuk.
r>Levegő romlik, ezt érezzük, látjuk,
r>A szmog miatt gyermekeinkkel fuldoklunk.
r>
r>Pénz, gazdagság kell, de bizony nem minden,
r>Ember gondolkozz ezen! Át egy életen!
r>A reinkarnáció gyermekeinkben,
r>Utódokban él tovább… szeretteinkben.
r>
r>Vecsés, 1998. október 11. – Kustra Ferenc József
r>
Meditálok…
r>
r>Előttem az út… sötét alagút.
r>Fénynek kéne lenni ott a végén,
r>Legalább kicsi, mi mutatja út
r>Járható és kivezet a végén.
r>
r>Budapest, 1997. december 14. - Kustra Ferenc József
r>
Az emberek halandóak
r>Amíg élnek, de gyarlóak.
r>Tarol az emberi butaság,
r>Sajnos ez az alapigazság.
r>
r>Az emberek érdektelenek,
r>Büszkék rá tán', hogy képzetlenek...
r>Legalább autodidakta
r>Képzettségük, igen jó volna.
r>
r>Nem kerülne nagyon sokba,
r>Csak pici kis olvasásba,
r>Legyőzni butaságot
r>És felvenni, új tempót.
r>
r>Buta ember bölcs nem lehet,
r>Ez nem olyan, mint kikelet.
r>Ki hanyag s nem ad magára,
r>Lecsúszik tömeg aljára.
r>
r>Tucat ember van épp elég,
r>Ne növeljük a szellemét.
r>Miért hagyjátok el magatokat?
r>Emberek fenjétek vasatokat...
r>
r>Budapest, 1997. április 4. – Kustra Ferenc József
r>
Hétköznapi pszichológia…
r>
r>Van-e még árny a falon és mekkora?
r>Mint a kiváltója, van-e akkora?
r>Az árny-kiváltója mozdulatlan,
r>Maga az árny, több mint nyughatatlan…
r>
r>Ha mulasztasz, és valami későn jut az eszedbe,
r>Akkor a problémák elő is jönnek, nagy hegyekbe.
r>De ami már elmúlt, azt biz' visszahozni nem lehet,
r>Ezért inkább korán tedd, azokat, amiket lehet!
r>
r>Ha ébredek, mert nyakamba csókolt a hajnal,
r>Az villan be, friss pirítóst eszek pudginggal.
r>De aztán az villan be, a „hajnal” csókja tőled ered,
r>A vágy rögvest föltolul, lehet, hogy engem vár az öled?
r>Maradjak? Ki tudja, hogy jobb-e későn kelni, mint korán?
r>Hajnalpirkadatot elmulasztani, veszett… vágy okán?
r>Túlontúl későn „ébredni” jó hajnali szórakozás?
r>Jobb későn, mint soha, és még ez talán nem botorkodás.
r>
r>Fiatalon voltam én fronton, szennyben és mocsokban,
r>Sokszor lőttek rám, nem gyönyörködtem barát-halottban…
r>Ott az élet, több mint rossz, egyenesen kegyetlen…
r>Ott csak parancs van, megváltoztatni lehetetlen.
r>Ott, ha későn van korán, akkor lehet az is, hogy mi meghalunk,
r>De lehet korán is késő, és dúdolhatjuk a végső dalunk!
r>Fronton a semmi, lehet, hogy a legjobb jó, az a valami!
r>Harcolni a halálért? Erre ad ki parancsot, valaki!
r>Nagy döntéseket is meglehet hozni későn,
r>A fronton, senki nem gondol rád, semmi-féltőn!
r>
r>Ha, a komplikáció előtérbe kerül és túl korán,
r>Lehet, hogy "elaludtunk", nem is vettük észre, elég korán!
r>Ha, a komplikáció csak túl-későn, lassan kerül elő,
r>A vágyott sikert, te már ne várd, ő már nem lesz neked fedő!
r>
r>Tested vágyón lüktet, eme testbe
r>Akarlak téged, most és egyszerre
r>Vagy túl későn jutott az eszembe?
r>Tán’ piszkálok a lehetetlenbe?
r>
r>Már késő van, vagy még oly' korán?
r>Tán’ mindegy is… a semmi okán…
r>
r>Az éjszaka összeszakad, ha a gyertyám leég, szinte hallhatón,
r>A spiccesen dülöngélő árny szétmállik, szinte… tűnik a falon.
r>
r>Vecsés, 2013. november 9. – Kustra Ferenc József
r>
