Idő 
Értékelés 
Értékelés A csorda ügetve haladr>a gyér erdőben,r>és a föld dübörögr>nehéz lábuk alatt.r>r>Őrszemek csapkodór>nagy fülekkel védikr>a csorda mindkét oldalátr>ha netán veszély adódna.r>r>Köztük kicsi és nagy,r>fiatal és öreg,r>egyenletesen haladr>mint egy szűrke hadsereg.r>r>Aztán váratlan veszély!r>Ember szag, attól a turbános,r>fehér köpenyes lényektől kiknekr>egyetlen célja a rabságba ejtés.r>r>Az őrszemek trombitálnakr>hogy irányt kell változtatni,r>de hirtelen egy fiatal borjúr>elveszti az eszét és előre fút.r>r>Anyja aggódva utána fút,r>megzavarja az egész csordát,r>mely félreérti indokát,r>és vakon követi -r>r>egyenesen az emberr>alkotta csapdába.r>A csorda átverve megállr>a bekerített területen.r>r>Fejükkel idegesen le-felr>bólintanak és orrmányukkalr>ide-oda csapkodnak, mert ar>csorda elveszve érzi magát.r>r>Egy öreg nagyméretű nőstényr>előre lép. Az ijedt kis borjú,r>ügyetlenűl és tehetetlenűlr>próbálkozik anyjához férni,r>r>de durván fel lesz rúgva.r>Az öreg nőstény felette áll,r>és súlyos lábbal elkezdr>dörömbölni mint egy hatalmasr>r>irgalmatlan bírói kalapács,r>addig míg a borjú utolsór>gyöngülő és fáradozottr>lélegzete el nem halkul.r>r>A nyitott és rózsaszínr>szájból habzó vér csorogr>éa az elefánt csorda ítélete r>emígy végre van hajtva.
Trópusi éghajlatok vonzották.r>Bágyadt, napsütött, sötét-bőrű fajok közé keveredett,r>melyek harcosaival vadászni járt,r>és némbereivel halt, kik csodálták r>fehér-bőrű, sötét-hajú férfiasságát. r>Durva cserépedényekből evett velük r>idegen és egzotikus ételeket.r>Ismerte a Nílust hol vizei még patakok voltak,r>és a Hold Hegyei lábánál sátorban táborozott.r>r>Sűrűbben lakott vidékekenr>idegen városok utcáit jártar>sáros-barna, és agyagból épített palotáivalr>és vakító-fehér falaival.r>Érzéke volt idegen nyelvekre,r>és beszélt tudósokkal és költőkkelr>kiknek nyelvét megtanulta olvasni és beszélni,r>és cifrán és diszesen írt könyveikbőlr>merítette tudását e különös kultúrákr>történelméről és tudásukról -r>furcsa értekezettekben böngészett melyekbőlr>megtudta hogy hogyan éltek és gondolkoztak.r>r>Vakmerő, katona, felfedező és író,r>ki ismerte Ázsiát, Afrikát, és Észak és Dél Amerikátr>oly módon mint csak egy kíváncsi ember tud ismerni.r>Végül is elvonult otthonába, és tollal és papírralr>a dolgozó szobájában, érett éveitr>fordítással és írással töltötte.r>Egzotikus, erotikus és fantasztikusr>elbeszélései könnyen folytak tollából:r>Az Arab Éjszakák, az Illatosított Kert, ésr>a Káma Szútra sok sikert nyertr>liberális és különc izlésű olvasói között.r>r>De sajnos! Mikor Burton meghaltr>Hetvennél egy évvel korábban,r>felesége, Isabel, kinek szűk viktoriánusr>erkölcse közbelépett, írásai javátr>a tűzbe dobta. És mégis, férjer>tiszteletére, együtt vannak eltemetver>egy beduin sátor-alakú sírbanr>melyet Isabel szeretettel maga tervezett -r>egy illő pihenő hely oly embernek ki látta a világot,r>és ki szabadon és korlátlanul rendelkezett.
Ázsia szívébenr>volt az ősi hazám,r>az a öreg és szent földr>hova lelkem hazaszán.r>r>Tibetet gyilkolták.r>Ázsia szíve vérzet.r>A nép ezrivel pusztultr>És a világ csak nézett.r>r>Tibet már csak szívemben,r>és szívemben nincs hiúság,r>de Tibet fel fog támadnir>ha tüzét újra meggyújtják.r>r>Lényege majd megmaradr>És tana még fog terjedni,r>mely éhes lelkek eledele,r>És hű vágyait jellemzi.
Láttad nagy királyok rút bukását.r>Szende szüzek erényének romlását.r>Hallottál csatatéren halálsikolyt.r>Hullámzó hangzavarban csendes tébolyt.r>r>Nagy, büszke bérced méltósággal áll itt. r>Világnak búja, derűje nem csábít.r>Csak vihar tépázza meg a hegytetőt,r>mely csókod lehelte éggel egybenőtt.r>r>Látni fogod még jövő szenvedését.r>Még szunnyadó, új hitek ébredését.r>Sírásra fakaszt majd búnak emléke,r>mely hegyoldalról patakként árad le.r>r>Látni fogsz te még szépet, felemelőt.r>Vidám aratókkal teli búzamezőt.r>Szerelmes dalt éneklő deli legényt.r>Magas, büszke bércekről írt költeményt.
Öregasszony van a házbar>ki sürgött, forgott fiatal korába.r>r>Most már csak szundikál vagy totyog.r>Lassan csoszog, halkan motyog.r>r>Néha megáll, töprenkedve.r>Szellent, melytől jobb lesz kedve.r>r>Olvas, habár keveset,r>De nem ír már levelet.r>r>Néha ülve elalszik,r>S ha lefekszik, lecsillapszik.r>r>Vár rá már a mennyország,r>hol minden bűnét feloldják.
