Idő 
Értékelés 
Értékelés Jól éreztem magamat a farsangban…
r>
r>(Anaforás, 3 soros-zárttükrös, belső rímes)
r>El is megyünk mi az ismerősökkel álarcosbálba,
r>Elmegyünk, hogy jól-nagyot szórakozzunk egy maszkabálba...
r>El is megyünk mi az ismerősökkel álarcosbálba.
r>*
r>(3 soros-zárttükrös, belső rímes)
r>Úristen! Odaérve láttam, van huszonkét féle fánk kitéve,
r>Megszámoltam, hogy van ott még tizenegy féle lekvár, mellétéve…
r>Úristen! Odaérve láttam, van huszonkét féle fánk kitéve.
r>
r>Meg is tapogattam az álarcomat jó emlékszem -e,
r>Tényleg ki van vágva a látás és evés kellő helye?
r>Ki volt, már mindegy! Hipp-hipp hurrá! No, majd én adok a zabának,
r>És bár az evő luk kicsi volt, tömködve tovább evés, szájnak!
r>*
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Biztos, hogy itt egész éjjel peregni fog a homokóra
r>Biztosan sokszor megforgatott lesz az első virradóra…
r>Biztos, hogy itt egész éjjel peregni fog a homokóra.
r>*
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Nekem nagy barátaim az itteni ismerős illatok, ízek,
r>Ezek nekem hamisítatlan az élvezkedést segítő cikkek…
r>Nekem nagy barátaim az itteni ismerős illatok, ízek.
r>
r>Közben ropogott a tánc a döngő padlón,
r>Néztem közben, ez is nagy élmény és frankón!
r>Közben erőt vettem a tele -szomjús- fröccsős korsón,
r>És jól éreztem magam ezen élvezeti orsón…
r>Aszondják, ahol a szíved, ott van az otthonod,
r>Gyere is velem, lakjál itt, jártad a fogsorod!
r>
r>Volt ott pár virsli, meg némi rántott husi
r>De ezek a fánkokhoz, mint… juj, de kicsi…
r>Azokhoz volt még mustár meg többféle savanyúság,
r>De én nem cseréltem le… tizenegy féle lekvárság…
r>
r>Híttak a hölgyek, menjek táncolni, jól roptassam meg őket,
r>De a fánkok nem engedték, így tovább faltam nagymenőket.
r>Közben persze igen sajnáltam, hogy jól leléptettem a nőket,
r>Még csók csattant volna, meg letéphettem volna tán' keszkenőket…
r>
r>Közben az újévre is gondoltam pálinkás malaszttal,
r>És hogy ezt le öblítsem, barátkoztam kicsit konyakkal.
r>Ez már elég kemény volt, de már jóban voltam csapattal,
r>És már hadonásztam lekvárszedő kanállal, mint karddal…
r>
r>Aztán megint közeledett felém a maszkba öltözött matróna hölgy,
r>Annyit láttam, hogy szeméből a huncutság jó vérmesen kilökődött…
r>Odaért, kivette kezemből a kanalat és egy lekváros üvegbe szúrta,
r>Én meg egyből éreztem, ez csak a nagy kezdet, lesz itt nagyívű farsangi móka...
r>Jól el is szórakoztatott, mert ettem én már elég fánkot, lekvárt,
r>Ittam már elég fröccsöt, rám férne, ha most fogyasztanék kaviárt!
r>*
r>(3 soros-zárttükrös)
r>A raktárhelységben fogyasztottuk a kellemes, dallamos zenét,
r>Kértem meséljen nekem magáról, de ő mondta, nem kér rossz cserét…
r>Maga uram, majd otthon kérje erre a kevéssé ismert nejét.
r>
r>(Bokorrímes)
r>Így aztán én hosszan porzó voltam a dologban, ő meg a zsenge bibe.
r>Vissza is emlékszem, hogy mi ketten nagymenőkként nem játszottunk kicsibe…
r>Kerti virágoknak is meg kell adni, ha jelentkezik tavasz, ízibe.
r>
r>Micsoda újév volt a farsangon,
r>Ezt nem olvashatod a laptopon.
r>Teremtőm nekem köszönhetem, mily’ nagy örömöm, hogy huszonkétféle fánkot ehettem,
r>Meg nem utolsó sorban ezeket tizenegy féle házi lekvárral kebelezhettem.
r>Megittam bizony az egy korsónyi fröccsöt, nehogy már, pont farsangkor megfulladjak,
r>Mert úgy tudom, hogy lesz ez majd jövőre is… a lecke meg föladva, hogy drukkoljak.
r>
r>Hajnalban hazafelé már mindenki levetette a maszkáját, volt visítás, öröm,
r>Hogy én kiket láttam egy párnak… bizony nem volt más, mint saját-arcomon szántott a körmöm…
r>
r>Vecsés, 2021. január 8. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában.
r>
Maszkabálban kell, hogy az arcon, illőn-szép maszk legyen,
r>Az asztal meg farsangi étkekkel jól tele legyen…
r>Maszkabálban kell, hogy az arcon, illőn-szép maszk legyen.
r>
r>De nem volt elég a maszk, hanem maskarának is kellett lenni,
r>Ehhez szakadt, gyűrött, lekvárbíró ruhát sikerült felvenni…
r>De nem volt elég a maszk, hanem maskarának is kellett lenni.
r>
r>Maszk már nagyot takar az arcunkon,
r>Semmi nem jöhet be zárt ajtónkon…
r>Vírus menjen erdőbe, és fázzon!
r>
r>Direkt varrtunk otthon -magunk- különlegesen szép maszkokat,
r>Direkt és célzatosan, az ilyen tánc-ünnephez valókat!
r>Direkt varrtunk otthon -magunk- különlegesen szép maszkokat.
r>
r>Egy elzárt, lefüggönyözött teremben volt a társaság,
r>Amikor odaértünk már láttuk, nagy itt a kihívság…
r>Egy elzárt, lefüggönyözött teremben volt a társaság.
r>
r>Én tüstént rábuktam, mint Bobi a lábtörlőre,
r>Az asztalokon lévő farsangi fánk hegyekre…
r>Én tüstént rábuktam, mint Bobi a lábtörlőre.
r>
r>Habzsoltam a különféle töltött fánkokat,
r>Mint éhező oroszlán csapat lemart gnúkat!
r>Habzsoltam a különféle töltött fánkokat.
r>
r>A fánkok mellé, -hozott- rumos gyümölcsteát ittam,
r>A vendégsereg csodálatát, ezzel ki is vívtam!
r>A fánkok mellé, -hozott- rumos gyümölcsteát ittam.
r>
r>Már mindenki hevesen ropta a ropni-valót,
r>Én meg még mindig csak gyűrtem… a harapnivalót...
r>Már mindenki hevesen ropta a ropni-valót.
r>
r>Nekem nem-igen volt időm a táncra figyelni,
r>Mikor a fánkhegyek hívnak, azokat kell enni…
r>Nekem nem-igen volt időm a táncra figyelni.
r>
r>Bennem most tánc helyett, mi csak izzaszt, buzog, sőt tovább hergel is a remény,
r>Itt az asztalon a meséses lekvárság és fánk halom... enyém-esemény...
r>Bennem most tánc helyett, mi csak izzaszt, buzog, sőt, tovább hergel is a remény.
r>
r>Egyszer csak egész közel megszólalt egy gonosz sziréna!
r>Torkomon is akadt a lekvárral töltött fánk, falatja…
r>Egyszer csak egész közel megszólalt egy gonosz sziréna!
r>
r>Úristen! Lebuktunk, tilos a bulizás, most itt a rendőrség.
r>Úristen! Lebuktunk, és itt mindenkinek elkél a segítség…
r>Úristen! Lebuktunk, tilos a bulizás, most itt a rendőrség.
r>
r>Fölébredtem, megfordultam és legurultam az ágyról,
r>Fölébredtem még jobban, a körben látott valóságtól…
r>Fölébredtem, megfordultam és legurultam az ágyról.
r>
r>Szóval, így jártam az idei farsanggal, de legalább álmomban… volt,
r>Szóval, jó buli volt, hatféle fánkot ettem, nyolc-féle házlekvár volt!
r>Szóval, így jártam az idei farsanggal, de legalább álmomban… volt.
r>
r>Vecsés, 2021. január 9. – Kustra Ferenc - 3 soros-zárttükrös csokor. Olvasni úgy kell, hogy az első és 2. sort egyben, majd a 2. és 3. sort egyben, így lesz meg a 2 féle látásmód gondolatisága.
r>(Mintha szemben ülve a tortának kivágnánk 1-1 szeletét. Ugyanaz, de mégsem az, amit a véleménykülönbségünk okoz!)
r>„Bobi” = néhai, újfundlandi kutyuskánk volt.
r>
Játszva szórakozás, harsanó a sok-sok kacagás,
r>Itt a maszkabál ideje, ettől van sok kacagás…
r>Játszva szórakozás, harsanó a sok-sok kacagás.
r>
r>Fölveszem az anyám fejkendőjét, homlokomon bokrétásra kötöm,
r>Arcmaszkot fölteszem, farsang bulijában hátha, nincs ott ismerősöm...
r>Fölveszem az anyám fejkendőjét, homlokomon bokrétásra kötöm.
r>
r>Ez a farsangi mulatság ideje,
r>Minden évben jön, vízkereszt… meg megye'…
r>Ez a farsangi mulatság ideje.
r>
r>Az
r>Élet
r>Csak nagyon
r>Nagy rohanás!
r>Itt, mulatozás…
r>*
r>Nagy, óriási a buli és mókázásoknak épp' ideje a maszkabálba,
r>Teleesszük magunkat finom, hason is lefolyó lekváros fánkkal és állva…
r>Nagy, óriási a buli és mókázásoknak épp' ideje a maszkabálba.
r>
r>Sokakon, merész álarcok vannak és lesz tánc is, hejehuja-haj,
r>Táncosok, ropják megállás nélkül, padló döng, majd kihullik a haj…
r>Sokakon, merész álarcok vannak és lesz tánc is, hejehuja-haj.
r>
r>Lesz ott sok furcsán érdekes tekintet, ki másik jelmezére tekinget,
r>Van bizony, ami éppen, hogy látszva... petrezselymet áruló, csak tekinget.
r>Közben lehet csókot is lopni másik maszk alól, ha a célszemély ki nem farol…
r>Persze mi sejtjük, hogy ott táncol a férje is, sejtjük, hogy a másik, ezért farol…
r>
r>Látunk itt sok csábítót, ámítót, mulatságban ez a lényeg,
r>Ugyan ti melyikek vagytok és véglegesen ilyenek… tényleg?
r>Látunk itt sok csábítót, ámítót, mulatságban ez a lényeg.
r>
r>Szól itt a muzsika, ablaknak az üvege is rezeg, de andalít…
r>Hajnalban óra meg majd jelzi, ébredő napkeltét... Még csak kancsalít...
r>Szól itt a muzsika, ablaknak az üvege is rezeg, de andalít…
r>
r>Vecsés, 2021. január 6. – Kustra Ferenc József - íródott: versben, apevában és 3 soros-zárttükrösben.
r>
Voltunk már máskor is felderítésen erdőben, eltévedt, kóbor árnyakkal,
r>Térdig érő hóban meredtünk sötétlő fák között, jó lett volna szárnyakkal…
r>Néztünk mindenfelé, de árnyak biztosan álcázó lepelben voltak,
r>Mert nem láttuk meg őket, visszajöttünk! Biztos, másfelé kóricáltak...
r>*
r>
r>Zúgva, bőgve, forogva dühöngött az őrjöngő jeges szél
r>És velem együtt többen voltunk, aki még kegyelmet remél.
r>A jeges szélvihar hordta szerte a havat, ruhánk alá csempészte,
r>Védekezni nem tudtunk, sőt vadsága, a lelkünket is megigézte…
r>
r>Csak fázva vánszorogtunk az éjszakai hóviharban,
r>Kiutat nem láttunk, de nagyon csúszkáltunk a bakancsban.
r>Ilyen katasztrofális időben megállapítani jóformán semmit sem lehet,
r>Csak botorkáltunk vissza a tábor felé, erre volt elég az utolsó lehelet…
r>
r>Többen is a négy felderítési nap fáradtságával leültek,
r>Ennyitől, még a harcedzett katonák is teljesen kikészültek.
r>Történetem, ketten találtuk meg egyedül a tábort
r>És így mi lettünk hírmondó, ki hóviharban bóklászott.
r>
r>A magas, nyitott és a szélfútta tereprészeken
r>Démoni kórusként süvített a szél, tán' részegen.
r>Mélyre süppedt a lábunk, szél- felkavarta szűz hóban,
r>Testünk kezdte sínyleni fagy csípéseit, baljósan.
r>
r>Elfáradva cammogtunk egy jó mély szakadék mellett
r>Fehér halál kezdte szedni áldozatait, sejlett.
r>Különítményünk utolsó embere csak megcsúszott…
r>Kiáltása, ahogy halkult, a vihar úgy megnyúlott...
r>
r>Az ennivalónk volt elég, csonttá fagyott... hiába volt,
r>Az evés gondolata is folyvást gyötört, hó átkarolt.
r>Első tomboló hóvihar egy nap, egy éjjel tartott szeleknek,
r>Tapasztaltuk a sebes és dermesztő dühét viharszeleknek.
r>
r>Pirkadatkor teljesen szélcsend lett és majdnem elállt a hóesés,
r>És majdnem kiderült, ami volt talán egy órás, egy nagy átverés.
r>Addigra előkerültek a súlyos, ólomszürke felhők
r>És bevezető nélkül, üvöltve tört ránk… hóvihar-felhők.
r>Szinte kúsztunk, leszegett fejjel vánszorogva, nem sétaútra.
r>A körülmények miatt parancsot is adtam a visszaútra.
r>
r>A hóvihar szembekapott minket. A látótávolság öt lépés volt,
r>Enni, pihenni, tüzet gyújtani nem tudtunk, már a lelkünk is roncsolt.
r>Katonáim lemaradtak, eltűntek, és ki maradt, az magát… vonszolt.
r>
r>Nem is értem, hogy találtunk vissza két nap alatt, csúszkálva hóesésben,
r>Az állásunkhoz, de már csak ketten kóvályogtunk a sűrű hóesésben.
r>Helyettesem egy őrmester rendületlenül követett már nem beszéltünk…
r>Lefoglalt, hogy áztam, fáztam és éheztem, új hókupacba beleléptünk.
r>
r>A tábornál megnyugodtunk, leheletünk kicsiny gőzfelhőként távozott,
r>A vihar elült, szemünk tisztán látott, már amit a fák között láthatott.
r>Eredményt nem értünk el, de több társunk is a vadász mezökre távozott.
r>
r>Vecsés, 2014. január 31. - Kustra Ferenc József
r>
Fagy repeszti szét a csendetr>szürke égből hull a hó,r>tűz táncát őrzi kebelénr>sárgán fénylő kandalló.r>r>Rönkből ácsolt faházikór>rekeszti ki a telet,r>oltalmazó halk szavávalr>csitítja le a szelet.r>r>Öregember tipeg-topogr>fából ácsolt konyhában,r>frissen szedett fenyőtüsker>melegszik egy kannában.r>r>Beköszön a büszke erdőr>örül, hogy újra látja,r>hosszú-hosszú évek ótar>az egyetlen barátja.r>r>Elvonultan, csendesen élr>nem számolva éveket,r>borús magány az ő társa,r>amit annyira szeret.r>r>Látogató toppan most ber>csodálkozva néz reá,r>megfordult az ősi csodar>valóság vált álommá.r>r>Lázas ködbe burkolódzvar>kísértet áll előtte,r>rég elveszett feleséger>valaha őt szerette.r>r>Odakapja gyors hirtelenr>olvadt szívére kezét,r>mosollyal a ráncos arcánr>végleg lehunyta szemét.r>r>Egyedül maradt a kis házr>tűz kúszik fel a falán,r>magány otthona emlékétr>olvadt hó őrzi csupán.
