Idő 
Értékelés 
Értékelés Macskaköveken sétálvar>kismadárka rám kacsint.r>Kérdem én:- Te flörtölsz velem?r>Ugrik egyet, s rám legyint.r>r>-Dehogy komám, hogy gondolod?r>Van nekem egy hű párom.r>Kacsintásom azt jelentir>tele lett a nadrágom.r>r>Megijedtem lépteidtől.r>Félek eljön az idő,r>amikor a koppanásbólr>macskakövön macska nő.
A háborodott
r>Tegnap holnapja, ma van!
r>Múló pillanat!
r>*
r>Mindennap árnyat vet a múlt a mai napra,
r>Ez bizony lelkembe ivódott, meg az agyba…
r>Nem tudok ettől szabadulni... gondolatba.
r>*
r>Múlt történések…
r>Sírva fakadó mosoly!
r>Átélt pillanat.
r>*
r>Minden gondolatnak vannak árnyoldalai,
r>És ezek belőlünk folyvást csak tolulnak ki.
r>*
r>Az idő csendje,
r>Görnyedve elmenetel.
r>Múltba masíroz!
r>*
r>Múltnak a csendje,
r>Lélekemelő remény.
r>Bizalom! Mégis?
r>*
r>Fakó a világ,
r>Jönnek, mennek a napok.
r>Múltban végződik…
r>*
r>Messze utazok én az időtengereken át.
r>Benne átölelnek hullámok a habokon át.
r>Rohanvást kéne sietni, mert elfogy az életutam,
r>De, ha meggondolom, nem csökken a múltbéli fájdalmam…
r>
r>Visszanézve múltba, hány élettel jöttél a világra?
r>Van-e valaki, aki figyelmeztet bajra, hibára?
r>*
r>Fáradtan ballag,
r>A jövő a múltunkba.
r>Napi lét, enyész!
r>*
r>Ha elszáll az élet, majd egy kicsinyke fénysugárka hív,
r>Múltad véglegesen beszippant, utolsót dobban a szív.
r>Akkor már csak a múltad leszel… milyen kék lesz az ég, hív…
r>
r>Az utad végén, bármi van is, visszafordulni nem lehet,
r>Ha van még erős gondolatod, az már csak káprázat lehet…
r>Ha még alkotnál, késő itt már neked, semmi nem segíthet.
r>*
r>Emlék integet,
r>Volt árnyjáték rám feszül.
r>Emlékkutatás…
r>
r>Vecsés, 2015. november 9. – Kustra Ferenc József – íródott: Meditáció versben és európai stílusú haikuban…
r>
Hideg csendjében
r>Hallgatni hópelyheket…
r>Szellem melegség.
r>*
r>A napsugárzás
r>Ványadt szegény, nincs meleg.
r>Hajnal oly’ jeges.
r>*
r>Már a tavaszt vártuk majd' ingujjban, de újra becsapott!
r>Szibéria ideküldte a hidegét, az lecsapott!
r>Már a tavaszt vártuk majd' ingujjban, de újra becsapott!
r>*
r>Némán ideér
r>A szárnyaló hidegség.
r>Havat is meghoz.
r>*
r>Két napja, hirtelen, erős hóeséssel elkezdte,
r>Meg még elővett egy kis hófúvást is ez a beste.
r>Utakat, kerteket, háztetőket mind jól befedte.
r>*
r>A háztetők már,
r>Fehér hósapkát húztak.
r>Kémény, füstölög.
r>*
r>Mélabús dallam
r>Hallik a szélhárfából.
r>Hó, meg csak esik.
r>*
r>Kékbe derült ég,
r>Felhőtlen, tiszta égalj.
r>Havas forgószél.
r>*
r>Hideg, északi
r>Szél, porhókavarást kezd.
r>Sarki a hideg.
r>*
r>Süvítve járkál
r>A forgószél. Havat hord.
r>Ítéletidő.
r>*
r>Vártuk a meleget,
r>De kiszakadt hideg zsákja.
r>Ez jött, tavasz helyett!
r>*
r>Zsákba hozta ide hideg magát, de az kiszakadt,
r>Mi így pár napja, megint élvezzük a mínuszokat.
r>A hajnali tíz fok mínusz majdnem elkábít,
r>Az a nappali mínusz három fok, nem ámít.
r>*
r>Jégpáncél borul
r>Lelkekre és mindenre…
r>Minden jéghideg.
r>*
r>Nekünk szokatlanul hideg ez az időjárás,
r>Most mondták be, ideér óriási havazás.
r>*
r>Fenyőerdők és
r>Ligetek, hó kabátban.
r>Még esik is rá.
r>*
r>A felhő hajók,
r>Tenger égbolton úsznak.
r>Erős havazás.
r>*
r>Nem jeltelen a
r>Hideg, mindenhol jegek.
r>Korcsolya idő!
r>*
r>Bimbók még: hátra arc!
r>Kutyák: kezdjék enni telet…
r>Korisok: sorakozz!
r>*
r>Én már bebugyolálva támaszkodok a lapátomon,
r>De, hogy messzebbre lássak, állok egy jeges hókupacon…
r>Már bele is mart arcomba az erős északias szél,
r>Közben éhes medvékről, éhes fehér rókákról mesél…
r>
r>Vecsés, 2018. február 25. – Kustra Ferenc József – íródott: 3 soros-zárttükrös -ben, versben, haikuban, senrjú -ban és HIAQ –ban.
r>
Megjött az ősz, már esik az eső,
r>Sőt, téliesre fordult az idő.
r>Este korán elülnek a tyúkok,
r>Fázósan kongatnak a harangok.
r>
r>A szánkók, már lassan ébredeznek,
r>A hóemberek meg éledeznek.
r>Igaz, még hó nem esett piheként,
r>De répa már várja, az orraként.
r>
r>Télnek főleg gyerekek örülnek,
r>Sofőrök többnyire mérgelődnek.
r>Reggelente köd van és túl vastag,
r>A kedvünk ettől olyan hervatag.
r>
r>Pedig a tél szép s nem csak csúnya,
r>Van benne báj, nem csak kardfoga.
r>Minden felöltözik fehér hóval,
r>Illessük néha, talán jó szóval.
r>
r>Budapest, 1997. december l. - Kustra Ferenc József
r>
Lágy kéz-érintés,
r>Az lélekközvetítő!
r>Szeretet jele.
r>*
r>Lágy kézérintés.
r>Virágzó cseresznyefa.
r>Simogató perc.
r>*
r>Durva érintés
r>A lelket lerombolja.
r>Sok hámhorzsolás.
r>*
r>Lélek simítás?
r>Összetartozást hozhat…
r>Bőr, libabőrös.
r>*
r>Érzékiségből
r>Simít, köröm lassan szánt.
r>Semmi durvaság.
r>*
r>Lágy részeken, kéz
r>Simogatva birtokol.
r>Lélekperzselő.
r>*
r>Simogatással,
r>Nő lelkébe hatolhatsz.
r>Vágy, szeretetre.
r>*
r>Érzéki simi,
r>Vágyra, mint, tűzélesztés.
r>Bőr összerándul.
r>*
r>Bőr libabőrös,
r>Ha simogatás, emlék.
r>Múlt felidézés.
r>*
r>Finom érintés,
r>Nagy odafigyeléssel.
r>Szeretet közlés.
r>*
r>A simogatás
r>Vágysugallat közlése.
r>Szerelmes nézés.
r>*
r>Ha simogatás
r>Célt ér, ez a térnyerés.
r>Boldog is e perc.
r>*
r>Az érzékiség
r>Simító fokozása!
r>Lélekrobbanás…
r>*
r>Finom simítás
r>Érzés, bőrirritáló.
r>Bőr-lélek egység.
r>*
r>Lélekrezdülés
r>Lassú kisimítása.
r>Csendes simítás.
r>
r>Vecsés, 2015. március 30. – Kustra Ferenc József – íródott senrjúban.
r>
