Szófelhő » R » 570. oldal
Idő    Értékelés
Tudod, mi a programom mára?r>Mint mindíg, várok a csodára.r>Nem kis törpékre, vagy manókra.r>Sem arra, hogy beszéljen róka.r>Az a csoda, amire várokr>csak annyi, hogy legyünk barátok.r>Hogy ne ássuk el egymást élve.r>Szeretetet kapunk cserébe.
Beküldő: Sándor Erdős
Olvasták: 1560
Átlépte világok titkos küszöbét.r>Ősi nap edzette tűzzé pörölyét.r>Honnan jött, ott a bűn vált erényekké.r>Angyalok váltak hazug szirénekké.r>r>Serege élén érkezett a sakál.r>Pokol és föld között megnyílt a határ.r>Nem tudtunk bánni Úrtól kapott jóval.r>Behintettük dús földjeinket sóval.r>r>Harc lesz, a végső mindent elsöprő.r>Csak az ész, és hit lehet a megmentő.r>Van egy jó hatalom a fejünk fölött.r>Ezért hát tárj kaput menny, és föld között!
Beküldő: Sándor Erdős
Olvasták: 1604
Mikor a háború kitörtr>senki nem lett felmentve.r>Egyenruhába öltöztünk,r>az élet ezt így rendelte.r>r>Egy bajtárs felfelé mutatott,r>ki szeretett verselni.r>Azt mondta hogy eltűnt a nap,r>és az eget is kell keresni.r>r>Rengeteg halott hátra maradtr>nyitott szemel, földön fekve;r>kinek lába, karja lerobbant,r>az kúszott ha más fel nem vette.r>r>Aztán elhalkult az ágyú szó,r>és nem volt szükség kiabálni.r>A világ annyira néma lett hogy r>a csendet nehéz volt kiállni.
Beküldő: Kovacs Ivan
Olvasták: 1529
radt és csüggedt voltál,r>a műhelyed teleszórva ötletekkel.r>r>Balzac gipszből, tekintete délnyugat felé,r>a Táncos agyagból egy nedves szövetbe burkolva.r>Árnyék és fény,r>de inkább a Pokol Kapuinak árnyalatai.r>Gipsz, bronz, agyag és szépia -r>egy fakuló, süllyedő estélynek vállalatai.r>r>És akkor a múzsád hátulról támadott -r>elragadta torkodatr>hogy szemeid majdnem vérrel könnyeztek,r>Egy hosszú pillanatig összefonódtatok.r> E pillanat olyan volt mint egy való jelenet.r>r>Most meg van örökítve - Musée Rodin, Paris -r>A SZOBRÁSZ ÉS MÚZSÁJA -r>sötét csiszolt bronzból öntve,r>melyben egy álom és egy látomásr>egybe vannak kötve.
Beküldő: Kovacs Ivan
Olvasták: 316
Fiatal tavaszi levelek fodrozódnakr>kora reggeli szellőben,r>napozva a vakító fénybenr>és virág-illatos levegőben.r>A talaj hűvös és nedves,r>és a gyökerek hálózatar>láthatatlanul művelkedik.r>?me az élet varázsa -r>a lét titkainak lombikja.r>A föld újjászületettr>és sokrétű módjar>a sötétség és csendr>alapkövezetéből fakadtak.r>r>Hányszor is álmélkodtamr>afféle erőkön és hatalmakonr>melyek sem láthatók sem hallhatókr>és mégis léteznek.r>Mennyire csodálkoztamr>mint gyermek az élet titkainr>melyek még a merevr>és néma kövekben is rejtőznek.r>Emelj fel kettőt és üsdr>egyiket a másikhoz,r>és a lelkük mélyébőlr>szikrával válaszolnak.r>r>És aztán azok a fennköltr>és örök szikrák egy tiszta,r>hold nélküli éjszakánr>melyek kivilágítják az egeket!r>Miféle csodálatos hatalmakr>összeesküdése amely által megtörtr>a csend és kivilágosodott a sötétségr>mielőtt minden elkezdődött?r>(Épp oly tanácstalan vagyokr>mint gyermekkoromban.)r>Talán vissza kéne vonulnomr>egy régi kolostorba,r>szürke reverendában,r>és csend-fogadalmat téver>melyet egy homályos,r>gyertyafényes cellában tartok be,r>arra várakoznom hogy a csendr>mi módon felel.
Beküldő: Kovacs Ivan
Olvasták: 357