Idő 
Értékelés 
Értékelés (3 soros-zárttükrös)
r>Megöregedtem, én vagyok a peches életem olimpiai bajnoka…
r>Utóvédharcot is magam folytatok, mivel én vagyok életem csahosa.
r>Megöregedtem, én vagyok a peches életem olimpiai bajnoka…
r>
r>Az életem belém férkőzött, mint Madridba az ötödik hadoszlop.
r>Nehéz nekem a saját életem... bizony, még belőlem mindig csak lop.
r>Az életem belém férkőzött, mint Madridba az ötödik hadoszlop.
r>
r>Nem kegyes a lét,
r>Lassan-lassan fel emészt.
r>Nem volt szerencsém.
r>Voltak csodás álmaim,
r>Létem zúzta szárnyaim.
r>*
r>
r>(10 szavas)
r>Mennék én tovább, de hová?
r>Ilyen öregen, már csak… sehová.
r>
r>Út előtt állok...
r>Hová vezet... induljak?
r>Éveim kötnek.
r>Szállnom tovább kellene,
r>Harcolni léttel, szembe?
r>*
r>
r>(Sedoka)
r>Erőm már fogyott!
r>Teljes érték hiánya!
r>Napsütés, csak megtéveszt.
r>
r>Dominancia
r>Nálam az erőtlenség!
r>Felhőkből Nap kukucskál.
r>
r>Napfény nem segít,
r>Erőm fogy, testem alélt.
r>Létem őszbe ért.
r>Nem forrt össze tört szárnyam,
r>Társra hiába vártam…
r>*
r>
r>(10 szavasok)
r>Ha öreg fa lennék, már roppanna a törzsem,
r>Ágaim… létem
r>
r>A létem, már elég régen érdes,
r>Lelkem beletörődő, nem mérges.
r>
r>Nincs más hátra, élni kell létet
r>Sőt lehet… emelni tétet…
r>
r>Létem lejtőjén,
r>Csoszogok... még élnem kell!
r>Bár, lét terhe nagy.
r>Szárnyalni még szeretnék,
r>Fenn, hol az ég azúrkék.
r>*
r>
r>(Sedoka)
r>Izzadva érzem,
r>Hűvös szellő becsapott.
r>Hazug frázist lerakott!
r>
r>Létem izzadós,
r>Hónaljam, nincs mi hűtse.
r>Lélek nehezen érti.
r>
r>Sivár a létem,
r>Éltető nedű fogytán.
r>Lelkem nem érti.
r>Szállni már sosem fogok,
r>Lét konok, könnyem csorog.
r>*
r>
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Bíztam az életemben, vágytam, hogy jó legyen…
r>Megtaposott életem... testemen-lelkemen.
r>Bíztam az életemben, vágytam, hogy jó legyen…
r>
r>Jót is reméltem,
r>Rosszat kaptam tengernyit.
r>Létem lesz vesztem.
r>Hittem az életemben,
r>Ám szárnyam… csökevényben.
r>*
r>
r>Saját életem veszejtett el?
r>Mi történt... már hetven évemmel?
r>Saját életem veszejtett el?
r>
r>Vecsés, 2013. január 7. – Szabadka, 2018. július 14. – Kustra Ferenc – A vegyes formákat én írtam, alájuk a tankákat, szerző-, és poéta társam, Jurisin Szőke Margit. A tankák címe:”Létem zúzta szárnyaim”
r>
Bíbor dallamot játszik az égi fényorgona…
r>Ahogy esteledik, hallik éj haragos szava.
r>
r>Mint hegedűn, dallamot játszik a szél a villanydróton,
r>Ósdi trükk, amikor közeledik… ott ül vihartrónon.
r>
r>Bíborba burkozó estét, esdő, sírva remegő hangja kíséri,
r>Titokban megígérne mindent, de már csepegő esőség kíséri.
r>Már ázok, felettem az eget súlyra rajzolt felhők borítják,
r>A hullámban támadó szélrohamok, drótot nyivákoltatják,
r>
r>Felhők szemből- támadva jönnek és már ránk is telepedtek,
r>Bíborfény nézi, felhők mennyire eljellemtelenedtek.
r>A fény még arrafelé, magasban... barika felhő-nyájat festegetnek,
r>Ami nagyon jóra sikerült és nagy élmény, szépség, bámuló szemeknek.
r>
r>Én is nézem ezt a kivételes szépséget, közben arcomon eső csorog…
r>Bár itt esik az eső, ideért a szélvihar is, fény, csak idetántorog…
r>Idevetült bíborfény ezt is megfesti, és csorgó víz… mint vörösbor csobog…
r>
r>Közben megjött a zord sötétség, ideért, biztos az esti gyorssal jött,
r>Bíborfényt inzultálta, gáncsolta, lelökte a látóhatár mögött…
r>Jól érezte magát láthatón... neki segítő sötét felhők között.
r>
r>Vecsés, 2015. július 24. - Kustra Ferenc József
r>
Ó, a nyár…
r>
r>Piros cseresznye.
r>Termés lett már szirmokból.
r>Érlelőn süt nap.
r>*
r>
r>Cseresznye pite
r>Lesz, ez nagy átváltozás.
r>Porcukorszórás.
r>*
r>
r>Nap, búzatáblán
r>Legelteti fény-nyáját.
r>Égetően tűz.
r>*
r>
r>Gabona szárán,
r>Szél lengeti a kalászt!
r>Izzadt kaszások.
r>*
r>
r>Kemencék várják,
r>Hogy samottok izzanak.
r>Indulásra kész.
r>*
r>
r>Új kenyér, már sül,
r>Pirító már bedugva.
r>Már velő is kész.
r>
r>Vecsés, 2015. április 19. – Kustra Ferenc József– íródott: senrjú csokorban.
r>
Borús éra – szélvihar…
r>
r>Mentem volna ki a szabadba… nem voltam régen…
r>De vad, sötét, ólmos felhők lógtak le az égen.
r>Láttam, az út is nyálkás, csúszós, és sáros
r>És ez szabadba, nem kedvező, nem sármos.
r>
r>Esik a fránya eső, hideg szél is fúj,
r>Még a kutyát is beengedem, muszájbúl.
r>Szegény pára ne szenvedjen, a rossz időtől,
r>Bent összebújva szabadulunk, csömörömtől?!
r>
r>Kint… látom, a hideg szél dühöngve süvít, vadul,
r>Jobb nem kimenni, ő az úr, magának pazarul…
r>Bízunk kutyámmal, minden szélvihar véget ér egyszer
r>S kimegyünk a saját kiskertünkbe… ott nem lesz vegyszer!
r>
r>A kéményben még haragosan fütyül a szél,
r>Behallik dallama… most semmi jót nem ígér.
r>Sötétlila felhők, kutyámmal vágyjuk, távozzatok!
r>Nekünk, ne süvítsetek, inkább menjetek hozzátok.
r>
r>Hosszúra nyúlt, ez a hűvös, esős időszak
r>És bízok benne vége lesz… borús érának.
r>Én akkor gondtalanul élvezhetem, kertemben szabadságot,
r>Lesz szép napsütötte táj… Mi szívemben gyújtja szeretetlángot.
r>
r>Vecsés, 2013. június 19. – Kustra Ferenc József
r>
Poéta éjszakája…
r>
r>Vihar, tán' elítélhetően, szövetkezett egy nagy jégesővel,
r>Az avarban halódó leveleket szétsöpörtették a széllel...
r>Reggel én magam az udvaron összeszedtem, kukában nem fért el.
r>
r>Minden lehullt falevél, maga az elmúlt, már örök pillanat,
r>De, hogy itt önök kerttel így bánjanak… kivívták haragomat.
r>
r>Tomboló viharban, éjjel csak úgy kopogott a tető,
r>Teljes dühvel megmutatta, nála van a jeges erő.
r>Remegve féltem őt, láttam, hogy nála van a tér-erő.
r>
r>Szerencsére megérkezett a pirkadat,
r>Meghozta az oly’ nyugodt pillanatokat,
r>Írni akartam, kézbe vettem... tollamat!
r>
r>Vecsés, 2011. július 1. – Kustra Ferenc József
r>
