Idő 
Értékelés 
Értékelés A téli éj száz csillaga ragyog,
r>De kérdés, hogy ezek… mi ráragyog,
r>Melyek mosolyt küldenek a Földre,
r>Nekünk pont ide az anyaföldre.
r>
r>Csillagokat, óh, majd felhő takarja
r>És hóesés, hó paplanba csavarja,
r>A Földet és fehérré válva nézzük,
r>Hóesést, csukott szemmel is élvezzük.
r>
r>Hóesés jókor jött, pont szilveszter van,
r>Búcsúzunk hóesésben, álmainkban.
r>Egy sóhaj is száll, szél is nagyot sóhajt,
r>Vele dúdolunk egy szép ősrégi dalt.
r>
r>Nagyon hull a hó, csendesen alászáll,
r>Talpunk alatt, hohó… recsegve megáll…
r>Nézzük hópihék… dombokat alkotnak,
r>Hogy nagyobb legyen, összekapaszkodnak.
r>
r>Volt ez az óév, mely éppen most múlik el
r>Nem feltétlen vágott egybe terveinkkel,
r>De jő újabb év, miben erősen bízunk.
r>Mit hoz (?)… nem tudni, benne bízni még bírunk.
r>
r>Hóesés maga a ragyogó világ,
r>Ezer csaló pehely, mint tiszavirág…
r>Hópehely csacskán, vadul táncra kél,
r>Ezer elmúlt melódiát regél.
r>
r>Éjfélig és utána bandukolunk
r>Tervek útjain, jól elkalandozunk
r>A múlt évben és várva a jövőre
r>Kíváncsian, hogy mit hoz esztendőre.
r>
r>Vecsés, 2010. december 27. - Kustra Ferenc József
r>
Mint harcos, a kemény fagy őrt áll szilveszter éjszakán,
r>Az újév napján: lesz ennél jobb idő? Bízzunk, talán…
r>De most mindegy is, mert vigadni kell és melegünk lesz.
r>Van hozzá malachús, meg sok pezsgő és tán’ elég lesz…
r>
r>Gyorsan elment sok-sok napjaival, a múlt év vissza nem jő,
r>Ismét öregebbek lettünk, eltelt biz’ az egy évnyi idő.
r>Megint elkészítettük a szilveszteri menü sort,
r>Eszünk, amihez kortyolunk pezsgőt és finom óbort.
r>
r>Tárd ki nekünk az ajtód, -újra szilveszter van, - meg a te szíved,
r>Az évi egyszeri évforduló ünnep mienk, meg a tied,
r>Lakjál jól a malachússal, ki tudja, hogy mit hoz a jövő!
r>Lehet, hogy rád beszélik, az éhezéses kín lesz a menő.
r>
r>Kortyolj a pezsgőből is, de normálisan, nem kell berúgni…
r>Inkább táncolj és mulass, így lehet nagyon boldognak lenni.
r>
r>Éjféltől már éljük az újévet, ennek örvendjünk,
r>Hogy ebbe az örömbe részesüljünk, ne vedeljünk.
r>Ünnepeljünk együtt, mindannyian, kedvesen, boldogan,
r>Azt meg… hogyan lesz jövőre, ki-ki tán’ tudja… de honnan?!
r>
r>Vecsés, 2014. december 6. - Kustra Ferenc József
r>
Versben és senrjúban…
r>
r>Számban az üvegpohár, széle csikordul fogamon,
r>Pezsgőt iszok, de mohon, csurog is le az államon…
r>Elmúlik a szilveszter is, túl leszünk a vágyamon…
r>*
r>Pezsgőt töltöttünk,
r>Csendülj csak, kristálypohár!
r>Koccintós ünnep.
r>*
r>Óév végére érkeztünk… már lehet, nem hiszek magamnak,
r>De nyakunkon az újév, jövőre is látszanék magyarnak…
r>Igaz is, minek változnék… én már nem állok be kakasnak.
r>*
r>Többen is vagyunk,
r>Hajunk, pezsgőtől csurog.
r>Cukortalanul.
r>*
r>Nyomjuk lefele, mellé a bőrös malac sültet,
r>Ilyenkor ez illik, nem ehetünk kácsa sültet…
r>Együnk mi hagyományost, a régen megbecsültet.
r>
r>Táncolunk, nagyon ropjuk, van úri-muri rendesen,
r>Nincsen nagyon hideg, a patak csörgedez rendesen…
r>Itt a jövő, lesz új élet, gondolom felségesen.
r>*
r>Most fogadkozni
r>Minek, úgysem teljesül.
r>Rendületlenül.
r>*
r>Éjfélkor lesz nagy ujjongás és koccintás rendesen,
r>Az idén, még uralkodunk a meg nem szűnt szennyesen…
r>Kívánom, hogy éljünk jövőre, szövődménymentesen.
r>
r>Vecsés, 2016. január 9. – Kustra Ferenc József
r>
Talán e század lesz a végső,r>s néha gyötör a félelem,r>mi lesz, ha bűnök tengerébenr>veszni látszik az értelem?r>Néha könnyeim halmazábanr>ezernyi kín közt ébredek,r>örökös harcban e világgal,r>mely megannyi mindent tönkretesz.r>Nem vagyok több, mint apró porszem,r>mit szerte-szét hord a kósza szél,r>üvöltve, nyögve, vad viharban,r>de mégis mindig jót remél.r>Ezernyi évnek viharábanr>átléptünk annyi mindenen,r>de mégis mindig talpra álltunk,r>sosem győzött le semmi sem.r>Az ember annyi, mint apró porszem,r>de hegyekké lesz, ha összeér,r>s egymást karolva, összefogva,r>a végén úgyis célba ér.r>Mert hiszem azt, hogy jó az ember,r>s e sokat nyúzott nemzedékr>összefog, hiszen unokáink,r>gyermekünk léte most a tét.
A tudás fájának gyümölcser>Volt az élet kezdete.r>Így lett az emberből ember,r>Ki elindult nyitott szemmel.r>r>Bejárta a nagy világotr>És nagyon gyakran tétovázott.r>Harcolt, gyilkolt, hódított,r>S sok rosszat magával hordott.r>r>Néha törekedett a jóra,r>És itt-ott tisztán szeretett,r>De csábítások alapján,r>Újra bűnbe keveredett.r>r>Az élet fája gyümölcsébőlr>Csak az az ember étkezik,r>Ki a halál kapuja előttr>Valóban vért könnyezik.r>r>Ki az élettel harcol,r>És végül bűntelen marad,r>Az már csupa szeretet,r>És Isten adta akarat.
