Versben és haikuban
r>
r>Havazik, én meg állok, várok… nem a napfényben…
r>Csak várva és állva, ázok, sűrű hóesésben,
r>És már a bajuszomat is befehéríttette,
r>Hideg meg... szám szélét lilásra elkékítette!
r>
r>Bízok, hogy reggelre a sok-sok jégvirág is kivirágzik,
r>Lesznek angyalok is… kántor jókedvű lesz és orgonázik…
r>*
r>Süvöltve száll a
r>Tél szele, árkokon át!
r>Árokparti szél.
r>*
r>Szép a fagyos kép,
r>Összekuszált hópelyhek…
r>Vízszintesen száll.
r>*
r>Hóesés! Szakad!
r>Kavarodás, fagyos kép!
r>Úgy dühöng a tél.
r>*
r>Reggel megint csak, tejfehér köd takarja be a hűlő testem,
r>Nagyon erőszakos, csak elállja, hogy messzire lásson szemem.
r>Kiútkeresésben, hóesésben, ritka-hideg másodpercben,
r>Keserűnek élt életpercben, hó fények átölelnek csendben.
r>Ördögi fekete hófelhők sötétjében… alatta mozgok…
r>Nagy, jéghideg kínok mögött... csak a sok jégcsap között nem romlok…
r>Vár engem az új élet és vele a sok új gyötrelem?
r>Mit tegyek, hogy már végleg hagyjon el engem a félelem…
r>*
r>Úgy szakad a hó,
r>Dombra megyünk szánkózni…
r>Hóba süllyedünk!
r>*
r>Reggel megint csak, tejfehér köd takarja be a hideg testem,
r>És az erőszakos, nem engedi, hogy messzire lásson szemem.
r>
r>Kiútkeresésben, hóesésben, ritka-hideg másodpercben,
r>Keserűnek élt életpercben, hó fények átölelnek csendben.
r>Ördögi fekete hófelhők sötétjében… alatta mozgok…
r>Nagy, jéghideg kínok mögött... csak a sok jégcsap között nem romlok…
r>
r>Vár engem az új élet és vele a sok új gyötrelem?
r>Mit tegyek, hogy már végleg hagyjon el engem a félelem…
r>*
r>Ha már hó esik,
r>Dombon fogunk csúszkálni…
r>Hóba süllyedünk!
r>*
r>Hegyek, fák, lombok, utak és bokros völgyek,
r>Mind fehérek, hópelyhek befedik őket.
r>Szállnak, a hópelyhek, repülnek ott fent, a széllel,
r>Az meg fújja őket mindenfelé, szanaszéjjel.
r>
r>A hideg uralkodik hófúvással, szanaszét…
r>Már úgy várom a hófúvás végének kezdetét…
r>Vajon megérem én a vég kezdetét,
r>Vagy csak élem soká, a kezdet végét?
r>*
r>Gyönyörű, kék ég!
r>Havas, tejfehér minden.
r>Gyönyörködtető.
r>*
r>Felhőpaplan alól, ha majd kitakarják az égboltot,
r>Bízok benne, hogy látok én még szép eget… sok csillagot.
r>
r>Vecsés, 2015. január 01. - Kustra Ferenc József
r>
Ős rokonoknál…
r>
r>Lelkem imája,
r>Halkan, csendben jön elő.
r>Esdés, magányban.
r>*
r>
r>Fagyos a bánat,
r>Látogatom őseim.
r>Havas temető.
r>*
r>
r>Temető csendjét,
r>Növeli hótakaró.
r>Örökálom csend!
r>*
r>
r>Havas faágak.
r>Havasak a kispadok.
r>Jégcsapos ágak.
r>*
r>
r>A belső hangom,
r>Hangosan zokog. Bánat.
r>Kút is szétfagyott.
r>*
r>
r>Havat elsöpröm,
r>Mécsest és gyertyát gyújtok.
r>Pici láng, jelkép.
r>*
r>
r>Némán könnyezek,
r>Bánatomat csak nyelem.
r>Vigasz szava nincs!
r>*
r>
r>Hó újra esik…
r>Hópihék ülnek reám.
r>Egy gondolat mind!
r>*
r>
r>Hó, csendben esik,
r>Temető szűzies lesz.
r>Üres világom…
r>*
r>
r>Hazafelé, oly’
r>Nehezen indulok. Bú.
r>Nyomok a hóban…
r>
r>Vecsés, 2014. november 11. – Kustra Ferenc József – íródott: senrjú csokor csokorban.
r>
Borús élete egyetlen felleggel sem homályosította
r>Az öregúr arcának ragyogását, és nem behavazta
r>Ezt a furcsa tüneményt, sőt az öregúr kelleme,
r>Az eszmélés rejtett bugyrának öregedő öröme.
r>
r>Csongrád, 2012. július 28. - Kustra Ferenc József
r>
Hétköznapi pszichológia
r>
r>(6 sorosban)
r>A közmondás is jelentős az egyéni és közidentitás képzésében,
r>Ugyanis, erre is szükség van az útkeresés, haladás szükségében.
r>A közmondás közösséget formáló, sőt teljes nyelvi kifejezésében
r>Ugyan azt
r>A tudást, ismeretanyagot adja tovább, őrzi nyelvet egészében.
r>
r>Emberi evolúció, a tudat, a psziché jelensége lényegében.
r>***
r>
r>Több ezer éves, írott szövegekben is vannak közmondások,
r>Amiket szinte mi is jól ismerünk és nem ellentmondások.
r>Görög és a római kultúrákban is volt már olyan megfigyelés, mint manapság
r>És az akkor szerzők is tudták, hogy ezeket megörökíteni egy nagy mulatság.
r>
r>Vannak ó-régi közmondások, amiket még mi is megértünk
r>És vannak olyanok, amiket alig, már más lett az életünk.
r>Van csoport, amiben emberi tulajdonság vagy jelenség, mit leírtak
r>És ez bizonyítása, hogy az emberi lelkek régóta azonosak.
r>Másik csoport, ami tevékenységhez, foglalkozáshoz kapcsolódó,
r>Sőt, életmódhoz is, de ma már ezeket értékelni: múltba látó...
r>
r>(3 soros-zárttükrös)
r>A társadalom és kultúra változik, ez teheti ezeket régmúlttá,
r>Mert az üzenetük a mai léten, már nem tehető kompatibilissá...
r>A társadalom és kultúra változik, ez teheti ezeket régmúlttá.
r>*
r>
r>(Bokorrímes)
r>A pozitív pszichológiát követők, sok közmondást elutasítanak,
r>Mert ők nem értik: azzal, hogy az hátrányos voltú, így vitát nyitnak a múltnak.
r>Ők az új hullámosok, akik rossz értelmezői a réginek, a múltnak...
r>*
r>
r>(Senrjú)
r>Micsoda nagy dőreség,
r>Összevetni évezredeket.
r>Kultúra őrző.
r>*
r>
r>(Septolet)
r>Kritikai észrevételek,
r>Érkezettek,
r>Múltkor készletek...
r>
r>Közösséghez tartozás,
r>Összetartozás.
r>Nyelvi-kulturális identitásunk
r>Teszi érthetővé, amit mondunk.
r>*
r>
r>(Senrjon csokor)
r>Közösséghez tartozás
r>Élménye, nagy biztonságot ad.
r>Szorongást csökkent.
r>
r>A biztonság szükséges,
r>Öntudatlanul ragaszkodunk.
r>Érzelmi kötés.
r>
r>Közmondás üzenete...
r>Elvetés, elfogadás morál.
r>Ragaszkodásunk.
r>*
r>
r>(3 soros-zárttükrös)
r>A közmondásokkal deklaráljuk, hogy mely nyelvi-kulturális közösséghez tartozunk,
r>Ami fontos, mert kifejezi egész pontosan, hogy mely -saját- közösséghez tartozunk...
r>A közmondásokkal deklaráljuk, hogy mely nyelvi-kulturális közösséghez tartozunk.
r>
r>Vecsés, 2021. július 12. – Kustra Ferenc József -íródott: 6 sorosban és alloiostrofikus versformában.
r>
Oximoronos életrészletek…
r>
r>Rendelőbe állok,
r>Orvosra várok,
r>Rinyálok!
r>Lesz-e embernek egészsége?
r>Vagy orvos tudja… vége?
r>Orvostól függ léte?
r>*
r>
r>Télen jót szánkózok,
r>Csúszkálok,
r>Bukdácsolok.
r>Cipőm, ruhám elázik,
r>Lábam térdig majd’ lefázik…
r>Más; bent rumos-teázik.
r>*
r>
r>Virágzik mandula,
r>Ázott hacuka
r>Dúlva…
r>Mandulaszüret esőben,
r>Száraz termés lehetetlen, de bőven…
r>Ládák, létrák sátoresőben...
r>
r>Vecsés, 2019. december 11. – 15 szavas-6 sorban, egy új versforma, amit én alkottam. Első blokk 3 sorban, 5 szóból áll. A 2. blokk 3 sorban, 10 szóból áll. Szóelválasztás tilos és kötelező a rím. A két blokk rímképlete; A és B
r>

Értékelés 

