Idő 
Értékelés 
Értékelés Eltűnik minden a sors viharában,r>s ifjúkorunknak legszebb álmair>messzire tűnnek az emlékek szárnyán,r>de szívünk örökké őrzi titkait.r>Gyermekkorunknak bűvös varázsar>csapongó lelkünk szép reményei,r>a felnőtté érés, anyává válásr>szívünkben él, és lelkünk vértezi.r>Van, ami múlik, s nem emlékszünk rá,r>elmossák magukkal a múlt árnyai,r>de ami szép, az megmarad bennünk,r>hiszen az ember, míg él, álmodik.r>Szívünkben annyi öröm és bánat,r>olyan sok féltés, annyi szeretetr>gyűlik fel, s kísér, amíg csak élünk,r>s fejünkben nyílik még az értelem.r>Te is tudod. és jól tudom én is,r>Minden elmúlik, semmi sem örök,r>de néha mégis úgy felsajdul bennemr>egy - egy emlék, hogy beleszédülök.r>Mégis. Míg élünk, szeretni vágyunk,r>s az lesz a végső óhajunk talán,r>hogy magunkkal vigyük emlékeinket,r>ha majd az éjjel karjaiba zár.
Talán majd egyszer elmesélem néked,r>hogy valaha régen volt egy szerelem,r>melyben azt hittem minden csupa fény lesz,r>s beragyogja az egész életem.r>r>Azt hittem minden hajnalhasadáskorr>ajkamra forró, lágy csókot lehel,r>s mellettem lesz, míg dobban a szívem,r>jóban és rosszban, s fogja kezem.r>r>Talán majd egyszer megértem azt is,r>miért lett vége olyan hirtelen,r>mért vált hirtelen minden oly sötéttér>mikor annyira szerettelek.r>r>Hisz nem volt más, csak egy buta félreértés,r>nem is hittem, hogy elveszítelek,r>s vártalak téged oly sok délutánon,r>ezernyi forró, kínzó éjjelen.r>r>Ma már nem várok semmit a sorstól,r>hisz az éjszaka egyre közelebb,r>nincsenek vádak, nincsen több kétely,r>csak a tűz, mellyel szerettelek.r>r>Talán majd egyszer egy másik világban,r>egyszer majd végre a tied leszek,r>úgy, ahogy egykor szerettem volnar>azt, hogy örökké veled legyek.r>r>Talán. Hisz most is szívemben érzem,r>minden, de minden út hozzád vezet,r>s amíg csak el nem ragad a végzet,r>szívem mélyében itt vagy velem.
Úgy érzem, hogy gazdag vagyokr>van nekem egy fabatkám.r>Neked adnám kisangyalom,r>hogyha kezed foghatnám.r>r>Inkább hagyjuk, nem kell nekemr>nem ér az még annyit sem.r>Tartsad meg a kicsiny kezed,r>szingli leszek szerintem.
Megint tél van. Süvít a szél is,r>dühödten fúj be a balkonon,r>hideg csókjával rálehelver>mintát képez az ablakon.r>Hófehér, csipkés jégvirágot,r>dérrel bevonva csillogón,r>hideg szépsége elvarázsol,r>pedig most fázom, oly nagyon.r>Reszketnek most a csupasz fák isr>a dértől, mely ott ül águkon,r>remegve, hajlongva nyúlik az águk,r>megsuhintva az ablakot.r>S mégis: ebben a hidegségbenr>valami olyan csábító,r>az a hófehér, tiszta szépség,r>valahogy olyan nyugtató.r>Abban a tiszta fehérségbenr>nincs bűn, s oly tiszta, mint a hó,r>nem is kell más. Most erre vágyom.r>s nézem, ahogyan hull a hó.
Ecsetem szavakba mártomr>vászonná vált a papír,r>a színekkel vígan játszomr>átfestheti egy radír.r>r>Szavakból festek képeket,r>mit csak érezni lehet,r>míg élhetem az életetr>nem kopik el az ecset.
