Idő 
Értékelés 
Értékelés Néha elég egy felcsendült dallam,r>hogy visszaadja a kedvemet,r>néha benne van egyetlen hangban,r>ami átjárja szívemet.r>r>Néha fáj a szó, s annyira éget,r>ilyenkor dallam kell nekem,r>néha kimondom, s néha leírom,r>ami tépi a lelkemet.r>r>Néha elég csak egyetlen szó, ésr>úgy ragyog tőle mindenem,r>mint a csillag, mely ott ragyog némán,r>s szivárványhídon lépkedek.r>r>Néha elég egy vers, vagy egy szó, ésr>megszépíti az életem,r>és én szárnyalok felhők közt járva,r>mert a dal, s vers az életem.
Adj, helyet magad mellett kérlek,r>hiszen tudod, hogy nélküled,r>minden perc, minden eltöltött óra,r>keserves kín és gyötrelem.r>r>Hadd legyek veled minden este,r>s mikor fáradtan érkezel,r>átveszem majd a vállaidrólr>a súlyt, mely a lelked őrli fel.r>r>Tudom: most rossz időket élünk.r>Fáj. És úgy tépi szívemet!r>Őrjítő ez a messzeség, melyr>elválaszt tőled kedvesem.r>r>Lelkem most vad viharként tombol,r>mint egy vulkán, és úgy remeg,r>nem bírnám ki, ha bármi érne,r>hiszen te vagy a mindenem.r>r>Te vagy a szikra, mely még éltet,r>s a tűz is, amely úgy lángra kelt,r>amikor nem vagy, szinte éget,r>s néha félek, hogy megsebez.r>r>Adj, helyet magad mellett kérlek,r>s szeress úgy, ahogy én teszem,r>most míg itt vagyok, hisz egy perc csak,r>s elragadhat az éj szele.
Talán ez a nyár visszaadja nékünkr>hitünket, mely most olyan ingatag,r>s a kétség, mely mardos lelkünket tépázva,r>holnapra már csak rossz emlék marad.r>r>r>Talán most kicsit erősebb a féltés,r>hiszen elvettek tőlünk oly sokat,r>s a remény, mely ott él lelkünk legmélyében,r>felébred majd és új erőre kap.r>r>r>Talán ez a nyár más lesz, mint a többi,r>s visszaadja az édes álmokat,r>miket annyira féltve őrizgettünk,r>s az elveszett helyett új álmokat ad.r>r>r>Talán majd holnap te is másképp látod,r>s félteni fogod azt, mi megmaradt,r>s úgy kapaszkodsz meg minden szalmaszálban,r>mintha egy erős oszlop volna az.r>r>r>Talán megérted, milyen fontos néha,r>egyetlen szó, egy kedves mozdulat,r>s megadnál mindent egyetlenegy szóért,r>amely megkínzott lelkemből fakad.r>r>r>Talán majd holnap úgy tudunk szeretni,r>hogy a végső percben elmondhassuk azt,r>szeretni oly jó, még ha néha fáj is,r>s nem bántjuk többé úgy a másikat.r>r>r>Hiszen annyira rövid ez az élet,r>ki tudja mennyi idő, mely maradt,r>egy röpke perc alatt magával ránthatr>a semmibe vésző hűvös éjszaka.
Jó volna néha mindent újra élni,r>lelassítva a száguldó időt,r>s kérve kérni, hogy álljon meg egy percre,r>csak míg a hajnal pírja újra jő.r>r>Megtenni azt, mit sűrű rohanásbanr>valahogy soha nem maradt időm,r>s újra álmodni minden egyes álmot,r>mely olyan szép volt, de vissza sose jő.r>r>Feledni mindent, mindent, ami bántott,r>szeretni szívből úgy, mint azelőtt,r>magamhoz ölelni az egész világot,r>s hinni, hogy sokkal jobb lesz, ami jön.
Valaha rég még én is messze vágytam,r>hol a hó csillog a kéklő hegyeken,r>hol magas sorházak merednek az égre,r>csodálva füstös gyárkéményeket.r>r>Gyakran engem is magával rántottr>a belvárosi zsúfolt forgatag,r>a színes neonok tarka varázsar>olyan volt, mint ki vár és hívogat.r>r>Szép volt. de mégis: agyamban tomboltr>ezernyi hang, mely úgy hívott haza,r>mint édes jó anyám szelíd mosolyával,r>melyet már többé nem látok soha.r>r>Ma is így van. És bármerre járok,r>fejemben úgy zsong ezer gondolat,r>mintha jó anyám halk szava hívna,r>ne maradj soká! S úgy vágyom haza.r>r>Bármilyen csodás tájakon jártam,r>bármily fényesen sütött rám a nap,r>visszavágytam, hol könnyet csalt szemember>anyám szava, s a szülőföld pora.
