Idő 
Értékelés 
Értékelés A múlt szépsége elveszettr>másképp néz ki a világ,r>minden annyira elcseszettr>az idő mindent megrág.r>r>Retusált kép a hölgyeken,r>újra mázolt festmények.r>Összetört kockakövekenr>pattannak az emlékek.
Lobognak a tüzek odaát,r>vajon mit jelentenek?r>Barát emeli rám poharát,r>vagy tán veszekszenek?r>r>Olyan távol van tőlem e fényr>nem látom az árnyakat,r>sötétségben nem látszik ösvényr>a kétség rám szakad.r>r>Féljek hát a távoli tűztől,r>vagy jó barátom talán?r>Nem tudok olvasni a füstből,r>lehet, hogy jobb is talán.
Drága Asszonyom, Antónia!
r>Régóta tudom: özvegy-árva…
r>Mélázgatok magán,
r>Csúszok a vágy-talpfán.
r>Meg kén’ szereznem Antónia.
r>
r>Kérek egy randevút Asszonyság!
r>Ott ébredhetne, kis csókosság.
r>Koccintnánk’ kávéval,
r>Frisses lélekhúrral…
r>Egyeztetnénk, hogy mi valóság...
r>
r>Drágám! Vágyottam! Antónia!
r>Legyen az oldalbordám még ma!
r>Ó, ha együtt élnénk,
r>Egymást éltethetnénk…
r>Szívboldogságom, Antónia!
r>
r>Vecsés, 2021. március 4. – Kustra Ferenc József – íródott: romantikus LIMERIK csokorban.
r>
Fura jégábrák,
r>Láthatóan virágok.
r>Locsolni nem kell.
r>*
r>Ablak befagyott,
r>Jégvirág elágazik.
r>Hideg egyveleg.
r>*
r>Jégvirág jégből,
r>Ablaktábla üvegből.
r>Hógolyó repül.
r>*
r>Jégvirág csokor
r>Díszíti ablakokat.
r>Meleg kandalló.
r>*
r>Jégből virágszál,
r>Repedt ablaküvegen.
r>Üveg melegszik.
r>*
r>Jégből virágok,
r>Időszakos élmények.
r>Nem szárad, folyik.
r>
r>Vecsés, 2015. december 18. – Kustra Ferenc József – íródott; senrjú csokorban.
r>
Vágyakozás… amit levélben küldtem haza.
r>
r>Negyvenkettő, június tizenegyedike óta itt vagyunk,
r>Akkor érkezett ide, talán elsőként, éppen a mi rajunk!
r>*
r>Csak
r>Messzi
r>Távolból
r>Vagy Te velem!
r>De, szívem Tied!
r>*
r>Itt
r>Van még
r>Illatod,
r>Rám ölelted!
r>Vágylak, de nagyon!
r>*
r>Juj, de szeretnélek szeretni,
r>Könnyes szemeidet csókolni!
r>Jó lenne, ha nem hullajtanád a könnyeidet
r>Én így nem áztatnád el szépséges fuszeklidet…
r>
r>Már, hónapok óta csak lőnek ránk,
r>Nem számít, hogy otthon vár a babánk!
r>
r>Itt az élet, roppantul kemény,
r>Itt nem ismerik, mi az erény!
r>Itt nincsen más, csak pokol-fény…
r>
r>Itt olyan nem létezik, hogy otthoni lényed…
r>De telik a képzeletbeli vér-edényed…
r>Egyre fáj a léted, mint, fájó kelevényed…
r>
r>Hiányom van a szépséges mosolyodban,
r>Nagyon vágynék bele az ölelő karodban
r>Ellenni, esti szélcsendes pirkadatban…
r>
r>Itt sokszor indul a roham, táltos dobpergésre,
r>Orosz táltos dob, a katyusájuk tüzelése.
r>Nálunk meg sorban szakadnak meg élte… mi végre?
r>
r>Jaj, egészen közel jó, nagy akna robbant,
r>Majdnem oly’ közel, hogy a fejemen koppant.
r>A szomszéd szakasz bunkerét, telibe találta,
r>Az otthoniaknak már nem teljesül a vágya….
r>
r>Ez a környék, bíz’ a holtak vidéke,
r>Imához, folyton csak leesni térdre?
r>Keresnék én valami mosolyt,
r>De, nincs! Legalább egy félmosolyt!
r>
r>Itt az egyetlen emberi, a pára, mit kilehelek,
r>Amíg lehelek, addig élek és magamban ölellek.
r>
r>Félek a megfagyástól,
r>Félek egy robbanástól,
r>Félek a saját, kihűlőben lévő porcikámtól,
r>Félek a ködtől, jégtől, a hótól, az elmúlástól,
r>*
r>Emlékszem, még rád,
r>Illatod, még orromban.
r>Lőporfüst szaga.
r>*
r>Mosolyod, veszett
r>Emlék, Felidézni, hogy?
r>Sebesült arcok.
r>*
r>Hóember van itt!
r>Katonák építették.
r>Halál, erre járt…
r>*
r>Már,
r>Nagyon
r>Vágyok én
r>Hozzád, haza.
r>Úgy ölelnélek.
r>*
r>Mosolyod újra
r>Tanulnám rögvest, legott!
r>Ölelő karok.
r>*
r>Közös fényképünk
r>Már, gyűrött, töredezett!
r>Nekem, drága kincs!
r>*
r>Üvöltenék én
r>Feléd, de Te nem hallod…
r>Névtelen vagyok?
r>*
r>Itt a Don-kanyarban, nincsenek saját tettek a történések útján,
r>Ülhetek én a hóban hajnalig, de mi lesz velem megfagyás után?
r>
r>Jaj! Ez egy nagyméretű akna volt,
r>A szomszéd bunkerben tarolt
r>És immár egy, közeli barátommal kevesebb van velem…
r>Az emléked nagyon előjött, sőt, részletesen, azt ölelem.
r>
r>Jézusom, riadó van
r>A közelben halál van.
r>Orosz támadás van!
r>
r>Gyorsan mennem kell, ordít az őrmester,
r>Majd folytatom folytonos szeretettel…
r>
r>Vecsés, 2017. április 12. – Kustra Ferenc József – íródott: versben, apevában, haikuban.
r>[Don-kanyarban 1943. január 12. –n indult meg a végzetes –orosz- ellentámadás, de a nagy roham; 17 órakor.]
r>
