Idő 
Értékelés 
Értékelés Néhar>r>Néha összetévesztemr>a mentális lázat ihlettelr>és aztán törölnöm kell számtalanr>oldalnak szövegezett törmelékét.r>Mint Eliot mondta “egy száraz hónapr>öreg embere” leszek “szárazr>aggyal egy száraz évszakban”.r>r>Se baj,r>mert az élet nedver>- mint egy tekercselő kígyó -r>még mindig táplálja a tudás fáját,r>- és csodák csodája -r>még egyszer láthatomr>a rímet, a ritmust és az értelmet.r>r>r>Szemtől szembenr>r>Most, hogy öregszem,r>és dér jeleir>kezdenek mutatkoznir>ritkuló hajamban,r>r>végre szemtől szembenr>kerülök magammal.r>Képeket helyezek egymásbar>azokból az időviselt én-ekből,r>r>és számtalan magam-okból,r>melyek által erőt nyerek,r>és együtt összes egyéniségeimmelr>bátran fontolgatomr>r>a halál végzetes kapujátr>melynek küszöbén állok,r>és azt remélem hogy lényemr>igazi természetével összeolvadok.r>r>r>Elengedésr>r>Szükségem van elengednir>nem csak viharos és zavaros múltam,r>de minden birtokló pillanatotr>idő-kötött jelenemben.r>r>Égjen minden neheztelés, régi sajnálkozás,r>elhalasztott lehetőség, elhamarkodott választás,r>a halványuló memóriám temetésir>máglyája tisztító tüzében.r>r>Égjenek nem csak azok a csekély feszengések,r>elhanyagolások, bizonytalanságok és félelmek,r>de szintén azok a szenvedélyes pillanatokr>melyek csak a különálló büszkeségem táplálták.r>r>Örömömnek ne legyen más okar>mint azért mert süt a nap; kék az ég;r>a pár szeretetteim kik még megmaradtak;r>és a toll-könnyű szívem ha meghalok.
Tiszta ruhába öltözött a bűn,r>hogy ne ismerjen rá többé senki.r>Elvegyült a jók között keserűn,r>nem tudta magát itt rájuk kenni.r>r>Ki kéne találni valami cselt,r>hogy sikerüljön amit szeretne.r>Volt barátja, akit kedvelt,r>szemével így a rontást kereste.r>r>Meg is látta a hit rabságában.r>Tőle tartott, ezért hát elszelelt.r>Ivott egyet a düh kocsmájában,r>átöltözött, és újra útra kelt.
Úgy ültek a bíróságban mint sötét baglyok,r>és én, szegény patkány, bírálatuk áldozata lettem.r>Pofám fel volt tépve mint egy nyúlszáj, ésr>válaszomat csak dadogni tudtam kérdésükre:r>- Ön-vé-del-em volt, ura-im!r>Nincs mi-ért bűn-hőd-nöm.r>Láthatják kése mi kárt okozott,r>Nem volt más hátra, magam is késhez kaptam,r>hogy hamar véget vessek e csúnya dolognak.r>r>De ők, sötét és komor baglyok,r>ítéletükkel hamar elcsendítettek,r>mondván hogy ismerik fajtámat,r>és bármi ellenkezés részemrőlr>csak még súlyosabbá teszi a vádat.r>Íme, Párizs határain kívül elűzésre voltam ítélve,r>és ráadásul hatvan sajogó botütést is kaptam,r>Télen üres zsebbel még Párizsban is nehéz megélni -r>s most a fagyott vadon a város falain kívülr>lett a szánalmas igám és Kálváriám.r>r>Isten veled, Párizs, te ravasz, vén szerető!r>Remélem kocsmáidban sosem fognak csüggedni az ivók.r>A bor mely oly bőkezüen ömlik a serlegekbe,r>mindenféle népség bajainak marad legjobb gyógyszere.r>Talán egy rövid ideig Pierre és Jacquesr>még emlékemre emelnek egy pár poharat,r>egymás hátát veregetik, és játszósanr>azon veszekednek hogy melyikük fizet,r>de ha már eleget ittak, visszaemlékeznek arrar>hogy nekik még mennyivel is tartozok.r>E kölcsönt majd buzgón visszanyerikr>volt szeretőm fehér combjai közt, míg én,r>ki addigra már garantált eledel leszekr>falánk farkasok fogai közt, kívánokr>nektek egy jól fűtött és kellemes telet,r>és könnyes szemmel végső búcsút veszek.
A mókus vidékre költözött,r>megunta már a város zaját.r>Szép vörös ruhába öltözött,r>gondosan megfésülve haját.r>r>Már én vagyok az erdő ura,r>hisz nincsen nálam csinosabb.r>Nekem viszont az nagyon fura,r>hogy miért nem vagyok én boldogabb?r>r>Most már nagyon éhes is vagyok,r>de sehol sincsen itt egy pláza.r>Enni, innivalót hol kapok,r>vagy éhes maradok én már mára?r>r>Az avarban talált egy gombát,r>de lehet, hogy már az is bolond.r>Ezzel sem rakja meg a gyomrát,r>így a városba visszaosont.
Tenyerébe borította arcát a nyomor.r>Bármerre is néz sok embert bajba sodort.r>Látja düledező vályogviskók falait,r>hallja szegény emberek keserves dalait.r>Reménytelen küzdelem ró arcra ráncokat,r>éhség és szomjúság von köréjük láncokat.r>A kevély jólét ezen csak mulat nagyokat.r>Kizárja arany kastélyából a bajokat.r>Földre söpri asztaláról a maradékot,r>ami mosolyra fakaszthatna néhány arcot.r>Zsíros kezét saját patakjában mossa le,r>a hatalom és önzés költözött a szívébe.
