Idő 
Értékelés 
Értékelés A sas madár könnyedén kel szárnyra.r>Enyhe szélben lassan magasabbra száll.r>Én éber, lelkes szemekkel követem,r>és részemre az idő csodásan megáll.r>r>Villám sebességgel halad a gyorsvonat,r>és a tarka, dombos táj szembe rohan velem,r>A valóság nem más mint röppenő pillanat,r>a csalfa idő viszont léha és féktelen.r>r>Ilyen volt életem is: hosszú,r>komor órák és csekély pillanatok,r>de most hogy megőszültemr>már az időn kívül vagyok.
Iskolában ülünk,r>Mindig csak tanulunk,r>Matekban szorzunk osztunk kivonunk összeadunk.r>r>Magyar órán mindig,r>csak a főnévről tanulunk,r>mindig csak mesél mesél,r>a magyar tanárunk.r>r>Angol órán csak ar>Workbookba, tanulunkr>aztán meg a füzetber>a szavakat leírjuk.
Végül Ithaka menedék lettr>és a csarnokban ülve töltött hosszú órákr>már nem tétlenségnek hanem beteljesülésnek számítottak.r>r>Két oszlop közé keretezve,r>és a derékig érő falon,r>egy régi és kecsesen ívelt urna állt.r>r>Mindkét oldalon, kilátás nyílt az Égei tengerre,r>mélyen a kék víz néha meg lett szakítvar>elegáns és színes vitorlás hajók áthaladásával.r>r>És a fehér hab tisztán látszott mintr>a hajó íja egyenletesen szántotta a hullámokat.r>Valóban, mondta, én ide tartozok.r>r>Pallasz Athéné már nem jött látogatóba,r>erényei már rég óta szívében nyugodtak.r>És Poszeidón most már biztosságosan távol maradt.r>r>Néha összehúzta a szemét ahogyr>a part közelébe pásztázta a vizet,r>látta hogy delfinek ugranak ki a vízbőlr>r>és pár pillanatig íveltek a tenger felszínén;r>Poszeidón szigonya fel lett cserélver>Kalliopé éber szemével.r>r>A vissza emlékezés és előre nézés egyesültek.r>mint egy Küklopsz, szeme egyedülállóvá vált,r>mintha minden tudás benne volna,r>r>mintha ő lenne az egész világ.r>És az idő, már nem órákban és percekben volna mérve,r>és ő maga lenne a folytonos jelen.r>r>Itta a borát és jól evett,r>És oda figyelt ha voltak vendégek,r>barátságát nyújtva és meséket mondva,r>r>de főképpen a magány tette boldoggá.r>Egyik délután, mikor egy hűvös szellő fújt a tenger felől,r>Elborult mind azáltal amit tudott,r>r>és amit cselekedett. Végtagjai elernyedtek,r>és ajkai archaikus mosolyra húzódtak.r>Végre az lett belőle aki ő mindig is volt -r>Az archetipikus és halhatatlan hőse egy epikus cselekménynek.
Fontos dolog a testbeszéd,
r>Ki műveli, pallérozza eszét.
r>Ez is kommunikáció,
r>Ezt tudni hasznos, oly jó.
r>
r>Mozdulat, testtartás, testhelyzet,
r>Mindezt tudni, bizony kellhet.
r>Ez viselkedés lélektan,
r>Ki ügyes, használja okosan.
r>
r>Budapest, 1997. április 26. – Kustra Ferenc József
r>
Mindent összevetve,
r>Jobb az állhatatos álom.
r>Keserű ébredés…
r>*
r>Gondolat, megújít.
r>Hiúság, oly’ állhatatos.
r>Reggel, álom vége!
r>*
r>Álmomban olyan szép
r>Gondolatok hullámzanak.
r>Enyém, ami enyém.
r>*
r>Álmomban szerelem
r>Sem hagyott el, együtt éljük…
r>Ébrenlét fene-rossz!
r>*
r>Ébrenlétben viták,
r>Uralkodó a szürke szín.
r>Folytonosság, sárban.
r>*
r>Álom gondolatim
r>Fölöttébb élvezetesek.
r>Álomban: szabadság.
r>*
r>Ébren, árokparton,
r>Léphetetlen zeneszóban…
r>Tücsök csak hegedül.
r>*
r>Az ebéd utáni
r>Szunyókálás álommal jár!
r>Igazán ott élek…
r>*
r>Reggeli ébredés,
r>Egy tiszta, új napba mesés.
r>Csipám szúrja szemem.
r>*
r>Élet súlya alatt
r>Körben bedől felhőtlen ég.
r>Várom, hogy aludjak.
r>*
r>Álmomban szerelem
r>Sem hagyott el, együtt éljük…
r>Létünkben… messze jársz!
r>*
r>Öregségem tarol,
r>Új szerelmem biztos nem lesz…
r>Őrá még vágyódok!
r>
r>Vecsés, 2019. január 7. - Kustra Ferenc József – íródott HIAQ csokorban
r>
