Idő 
Értékelés 
Értékelés Valentin napi vallomás kedvesemnek…
r>
r>Őrjítő vágyam hajt, Fruzsina,
r>Őrjítő vággyal találkozna.
r>Szeretetnek fénye,
r>Neked… tőlem kéne?
r>Ez lehetne mindkettőnk vágya.
r>
r>Vágy! Vágylak elégtelenséggel.
r>Biz’! Hiányzol fölségességgel.
r>Ó, egyek lehetnénk,
r>Ezt együtt éreznénk.
r>Lelkünk tele lenne szépséggel.
r>
r>Álmodom: tartasz karjaidban.
r>Álmodom: pezsgek a vágyadban.
r>Idő lelassulna…
r>Idő befogadna.
r>Ó, ha megjelennék álmodban.
r>
r>Vecsés, 2021. május 2. – Kustra Ferenc József – íródott: Valentin napra, romantikus LIMERIK csokorban.
r>
A sötét rög jajveszékelr>mag játszik a létezéssel,r>fényre törve élni akarr>táplálja a rothadt avar.r>r>Szennyből született új életr>üvölti ég felé létét,r>talán most már szintet léphetr>igazolva léte tényét.
Közeleg a tél és annak az estéjén csak fázok, Johanna,
r>Pedig ha itt volnál és fognád a kezem, micóka-cicóka…
r>Lelkem melegedne,
r>Eszem heveskedne.
r>Nyugalom… a fázás okán, legyél itt ma este, nekem, máma.
r>
r>Közeleg a tél és annak az estéjén csak fázok, Johanna,
r>Kezeddel fölkapcsolhatnád vágyam, estére, kettőnknek mára.
r>Fázok, gondolatok,
r>Gondolatok… lakók.
r>Jól bújnál, ölelnél, melegítenél… lennék este császára!
r>
r>Közeleg a tél és annak az estéjén csak fázok, Johanna,
r>Szívem jég borította szeretetét, föl is oldhatnád, máma.
r>Innánk egy forralt bort?
r>Emlékeznénk… csókolt!
r>Várlak és igyekezve gyere, ne legyek este fagyott pára.
r>
r>Vecsés, 2021. február 29. – Kustra Ferenc József – íródott: anaforás, romantikus, LIMERIK-szerű csokorban.
r>
(Septolet csokor)
r>Sorsom sanyarú,
r>Hitem lett a bú.
r>
r>Ez életem,
r>Nem vagy velem…
r>Elhagytál!
r>Itt hagytál…
r>Távoztál!
r>*
r>Próbáltam: felállok,
r>Ellenállok,
r>Belevágyok…
r>Búban ázok.
r>
r>Csak ellehetetlenülök,
r>Semmibe csüggők…
r>Bú nyakamon, így függők.
r>*
r>Reggelente kicsordul a fény,
r>Éledő őslény,
r>Rejtvény…
r>
r>Rosszul ébredek,
r>Világ nem kerek.
r>Ébredek,
r>Tévedek.
r>*
r>Bú
r>Hiú,
r>Bárgyú,
r>Egyhangú.
r>
r>Ellenségem az egész világ,
r>Rabság, vakság, némaság…
r>Álság, válság, kórság…
r>*
r>Lehet ebből élet?
r>Sorsom, mivé lett?
r>Uralkodóm a bú,
r>Ez nagyágyú…
r>
r>Véresszájú
r>Árnyalatú,
r>Álomarcú…
r>*
r>Hitem
r>Elhiszem.
r>Végletem…
r>
r>Sorsom blokkom,
r>Nincsen is voksom…
r>Elvesztettem az arcom,
r>Utánad vívom harcom…
r>
r>Vecsés, 2021. július 17. – Kustra Ferenc József
r>
Kérdésem van, hogy meddig tart az égi végtelen,
r>Meg, hogy a sok csillagot mi tartja a végeken?
r>Ja! És még, hogy a napfény tüze honnan végtelen?
r>
r>Kérdésem van, ugyan a fránya nyár, hogy fér össze a viharral,
r>Meg, hogy mi lesz a viharos szél által tőlem elfújt kalappal?
r>Ja! És még ha szütyőg az elázott cipő le vele, hamarral?
r>
r>Kérdésem van, az élet miért nem szép, én nem haragszok rá,
r>Meg mások mért' haragszanak, én erre nem nagyon szoknék rá?
r>Ja! Párkapcsolatban vannak viták, pedig még nem szoktak rá...
r>
r>Kérdésem van, miért van, hogy nappal a Nap, éjjel meg csak a Hold mosolyog,
r>De, ha az ég beborul, akkor nem látszik, hogy éppen melyik-ki mosolyog?
r>Ja! Miért vannak rossz kapcsolatok, hol nem látod, néha, másik mosolyog…
r>
r>Kérdésem van, bár az élet nem végtelen, sokszor, sokan, kéretlenül beleszólnak,
r>De lehet, nem is tudják az okokat, eredőket, csak tudósan beledumálnak?
r>Ja! Mindenki átgondolhatná, hogy mit mond és tesz, de miért rajtam filozofálnak?
r>
r>Vecsés, 2020. december 30. – Kustra Ferenc József – íródott: anaforás, belső rímes, bokorrímesben.
r>
