Idő 
Értékelés 
Értékelés Ha itt hagynálak kérlek szólj rám,r>ne rontsam el borral a szódám.r>Tudom, a fröccsöt meg nem vetem,r>ez veszi el mindíg az eszem.r>r>Bár, ha csak az eszemnek kellesz,r>akkor ebből már semmi nem lesz.r>Na, de tegyem félre a tréfát,r>ejtsük ezt a sikamlós témát.r>r>Megváltozok én, ezt már tudom.r>Szóda nélkül iszom a borom.
Baktat az erdőben az őzsuta.r>Lassan lépdel, mert kicsit tétova.r>Csúnyán megtréfálta a természet.r>Igen csak unja már az egészet.r>r>Roppant furcsán néz ki az ő feje,r>neki elöl nőtt ki mindkét szeme.r>Csúfolja is őt az összes társa,r>ezért nincsen neki jóbarátja.r>r>No, de nem baj. Jól van ez gyerekek.r>Magam előtt mindent észreveszek.r>Ha nem így lenne, akkor felbukok.r>A hátrányból előnyt kovácsolok.
Gondolataim úgy sodródnak mint áttetsző köd egy tó fölött,r>miközben az idő egy befejezhetetlen témánakr>végtelen változatait folyamatosan szővi.r>A múlt, a jelen és a jövő elveszíti jelentőségét,r>és az élet bonyolult álmainak részese lesz.r>r>Már nem vagyok fiatal, és gyöngülni kezdek.r>Az élet soha nem volt könnyű, sőtr>ifjú korom legfénylőbb idejében isr>csalán nőtt a mályva között, és vércseppekr>hagyták nyomukat az újonnan hullott havon.r>A tiszta öröm pillanatai ritkák voltak,r>és emiatt annál drágábbak.r>Ezeket gondosan kell megőriznem.r>r>Tudtam, mit jelent rabságban felnőni,r>mert már gyermekkoromban láttam,r>hogy milyen nagyra becsült a szabadságr>amikor vérrel fizetik, de derűsebb napokon r>és jobb években láttam tiszta r>fehér hóval borított hegycsúcsokat,r>és a lehülő szerelem parázslása utánr>az igaz szeretetet úgy tapasztaltamr>mint egy növekedő tónak kiszélesedő partjait,r>melynek mélysége és szélessége r>a lelkemet éppen úgy bővítette.r>r>Hajótörést szenvedtem és tűzben küszködtem.r>Elvesztettem az eszem és mocsárba süllyedtem.r>Ingaként lengtem két ellentétes énem pólusai között,r>de az összes zivatar és hurrikán utánr>visszanyertem az erőmet, és szívem r>kincses kamrájába rejtettem el a nyereséget.r>r>Most már csak egy imám maradt,r>hogy mikor szívem arra a finoman beállított r>mérlegre kerül a halottak birodalmában:r>legyen oly könnyű mint egy toll - és mint egy sólyomr>melynek fejéről leveszik a csuklyát – szárnyra kelhessek r>a nap felé, mert földhöz kötött fióka korom lejárt.
Nézem ,ahogy fekszel összeaszott testtel,r>könnyeim hűsítik drága homlokodat.r>Hálásan nézel rám láztól izzó szemmel,r>pedig nem is tettem én érted oly sokat.r>r>Bár lehelhetnék még beléd életerőt,r>hogy újra nyíljon benned sok lélekvirág.r>De tudom, rád borítanak bús szemfedőt,r>és szegényebb lesz nélküled ez a világ.
A sas madár könnyedén kel szárnyra.r>Enyhe szélben lassan magasabbra száll.r>Én éber, lelkes szemekkel követem,r>és részemre az idő csodásan megáll.r>r>Villám sebességgel halad a gyorsvonat,r>és a tarka, dombos táj szembe rohan velem,r>A valóság nem más mint röppenő pillanat,r>a csalfa idő viszont léha és féktelen.r>r>Ilyen volt életem is: hosszú,r>komor órák és csekély pillanatok,r>de most hogy megőszültemr>már az időn kívül vagyok.
