Idő 
Értékelés 
Értékelés Elhamvadt parázsból nem villan szikra,
r>Lángokat nem csihol, egekig nem fut,
r>Parázs már nem él, elment a túlvilágra,
r>Otthonát ott keresi, ott nyitá… kaput.
r>
r>Borús égbe fölszállt, fölment a pernye,
r>A besötétült múlt árnya fönt kigyúl,
r>És ott pihen örökké, lakhelyre lelve…
r>Isten őrködik felette a fényen túl.
r>
r>Én még próbáltam… lehelni életet belé,
r>Meséltem neki rég-volt évek tüzeiről,
r>De csak elhamvadt. Itt már a helyét nem lelé,
r>Ledobva elhamvadt hitét, elment… a Földről.
r>
r>Vecsés, 2011. szeptember 9. – Kustra Ferenc József
r>
Utóbb, hogy elmentél Abigél,
r>Súgtad: ki szeret, mindig remél.
r>Vágyó tüzem lángol,
r>Várok… mit-se mástól.
r>Remény van… jöhetnél Abigél.
r>
r>Utóbb is kávéztunk, Abigél,
r>Szeretetem hőn-bőszen remél…
r>Lobog a vágytüzem,
r>Sóvárog a lelkem.
r>Nálam most a remény is remél.
r>
r>Utóbb messzi mentél Abigél,
r>Eszem-testem hevesen remél!
r>Sóvárgok utánad,
r>Kívánom... honvágyad!
r>Ha már itt lennél és ölelnél...
r>
r>Vecsés, 2020. május 31. – Kustra Ferenc József – íródott: anaforás, romantikus LIMERIK csokorban.
r>
Odüsszeusz kalandjaibólr>r>Elvárható volt a biztos halál.r>Őszintén megmondva kettős volt a veszély,r>és e igazságnak a titkolt ismereter>valóban aranyat ért.r>r>Baloldalt Kharübdisz várakozott,r>jobboldalt pedig Szkülla lappangott.r>Olyan közelségben volt e kettő,r>mintha bármelyikük könnyen használhatnár>a másikat a saját csaléteké.r>r>Először is Kharübdisz,r>egy oly hatalmas és erős örvény,r>hogy minden óvatlan hajó mely túl közel került,r>örökre elveszett, és legénységer>vizes haláltusák közepette örökre elmerült.r>r>- Jobbra tartsatok, mert minden elveszűnk -r>parancsolta Odüsszeusz - és ha bármir>veszély akadna, kisebb lesz a veszteségünk.r>r>Csak ő hallott Szkülla igazi természetéről,r>a hatfejű szörnyetegről melynek hat hosszú nyaka volt,r>és amelynek a kutyaszerű csaholásar>csupán a megtévesztést szolgálta.r>Mindegyik szájában három sor fog villogott.r>Szörnyű megjelenése elképzelhetetlen,r>űgymint azok a róla szóló pletykák,r>melyekre még gondolni is félelmetes volt.r>r>Nem lehetett elkerülni, a szörnyeteg már várt,r>és hiábavaló volt a harc a sorsuk ellenr>amint hat félelmetes fej cikázva lefelé hajolt,r>és éppen annyi ember esett zsákmánnyá,r>miközben Szkülla kegyetlenűl csaholt.r>r>Odüsszeusz tehetetlenül zokogottr>amint hallotta társai szánalmas ordítását, mellyel r>együtt Szkülla szörnyű vonítása fűlébe zengett,r>de a többi társa összes erejét megfeszülésigr>az evezőlapátok kezelésére szánta, ésr>csodálatosan suhantak végig a keskeny vízen.r>Emígy Odüsszeusz bölcs vezérlése életüketr>mentette meg - éppen hogy - de híven.
Oximoronos gondolatsor…
r>
r>(Anaforás, belső rímes, 3 soros-zárt tükrös)
r>A csend az években, hónapokban kísérőjükként velük sunnyog,
r>A csend az órákban és percekben csak rohan, soha el nem kullog…
r>A csend az években, hónapokban kísérőjükként velük sunnyog.
r>
r>(Zárt senrjú -láncban életkép-töredékek… csokor)
r>Lett légyen az bár,
r>Cserepeket röpítő…
r>Csend is megy vele!
r>*
r>Lett légyen az bár,
r>Hókristály, zord surrogás…
r>Csend is megy vele!
r>*
r>Lett légyen az bár,
r>Rántottasütő napfény…
r>Csend is megy vele!
r>*
r>Lett légyen az bár,
r>Szerelmi viszálykodás…
r>Csend is megy vele!
r>*
r>Lett légyen az bár,
r>Pap, celebrált miséje…
r>Csend is megy vele!
r>*
r>Lett légyen az bár,
r>A halottak napi est…
r>Csend is megy vele!
r>*
r>
r>(Anaforás, belső rímes, 3 soros-zárt tükrös)
r>A csend az években, hónapokban mindenhol ott van, és nem szorong,
r>A csend az órákban és percekben is kap szót, mi ha kemény, az gong…
r>A csend az években, hónapokban mindenhol ott van, és nem szorong.
r>
r>Vecsés, 2018. szeptember 27. – Kustra Ferenc József – Alloiostrofikus versformában.
r>
Még érzed, ahogy fogva tartjar>a testem illatát az ágy.r>Már érted, miként hagyja magárar>a szerelmet a vágy.r>r>Még érzed, ahogy a forró ölelésr>a szíved mélyéig hatol.r>Már érted, miként fáj a szenvedés,r>amit leír most e toll.r>r>Még érzed, ahogy lelkünk összeér,r>a szívünk együtt zakatol.r>Már érted, az életünk mit sem érr>egymás nélkül... valahol.r>r>Még érzed, ahogy könny fakad,r>ha nélküled kísért az árny.r>Már érted, milyen szörnyű az,r>mikor meggyilkol a magány.r>r>Még érzed ajkadon a csókomat,r>ajkadon csüngeni a szám.r>Már érted, hogy mit veszíthetsz el,r>ha nem vigyázol rám.
