Idő 
Értékelés 
Értékelés (Anaforás, dupla belsőrímes, önrímes-bokorrímes)
r>Hírem van! Nos, hallgatom én önmagam.
r>Hírem van! Nos, méláztatom önmagam…
r>Hírem van! Nos, ez volnék én önmagam?
r>Hírem van! Nos, sorsomban van önmagam.
r>*
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Felismertem magam benső lelkiségét,
r>A belső, szenvedős küzdésem lényegét…
r>Felismertem magam benső lelkiségét.
r>
r>Tudom, orcámon, láthatón, mint könnypatak, csak folyik a fájdalom,
r>Ha nem uralkodok eléggé magamon… de nincs más, fölvállalom…
r>Tudom, orcámon, láthatón, mint könnypatak, csak folyik a fájdalom.
r>
r>Ez még nem a haldokló szívem beteges össze-visszarángása,
r>Hanem a végtelenül-végesen kifáradt lelkem fásultsága…
r>Nos, ezzel együtt már kiveszett a szerető szívem csacsogása.
r>
r>Orvosság erre biz', még nem is létezik,
r>Nincsenek, amik fásultságom fékezik…
r>Hetven fölött erre módszer nem létezik.
r>
r>Szívem, nem üt félre… mint veszett malomkerék jár,
r>De, ő is hetvenkettő múlt, ne feledjük immár…
r>Szívem, nem üt félre… mint veszett malomkerék jár.
r>
r>Régi öregektől sokszor hallottam én:
r>Öreg örüljön, hogy luk van a fenekén…
r>*
r>
r>(Senrjon)
r>Nem vagyok élet vidor,
r>Ok sincsen… életmulatásra.
r>Éltem: lélekcsúz.
r>*
r>Avatott lovag vagyok,
r>De már nincs keresztes háború.
r>Már örömöm sincs.
r>*
r>Tudták az igazságot:
r>Öreg örüljön fenékluknak.
r>Az még jó, ha van…
r>*
r>
r>(HIAfo)
r>Lényem kesernyés már!
r>Mi értelme van még?
r>Minden… értelmét veszített.
r>
r>Már nem is érdekel a jobb jövő,
r>Már közelg a halál... Ideér ő...
r>Kaszája életlen... Nyűszögöl ő…
r>
r>Vecsés, 2020. december 4. – Kustra Ferenc József – íródott: Alloiostrofikus versformában.
r>A 3 soros-zárttükrös -t olvasni úgy kell, hogy az első és 2. sort egyben, majd a 2. és 3. sort egyben, így lesz meg a 2 féle látásmód gondolatisága. (Mintha egymással szemben ülve a tortának kivágnánk 1-1 szeletét. Ugyanaz, de mégsem az!)
r>
A jövőm, terítéken van a boncasztalon,
r>De valóság nincs… sejtéseimet, már unom.
r>
r>Sűrű könnyem és a vastag köd azonos,
r>Nem látok át rajta, sőt, még a könnyem sós!
r>
r>Kissé fúj a szél, a falevelek belezúgnak a fülembe,
r>Kis zúgással, nagyon-nagy mondanivalót dalolnak… lelkembe.
r>
r>Vecsés, 2012. augusztus 21. - Kustra Ferenc József
r>
Kicsorbult szemek, gonosz tettek,
r>Nem akarok élni veletek. Emberek!
r>Ember teszi ilyenné a világot,
r>De fogjunk össze és más világot
r>Teremtsünk, olyat, mi jó nekünk
r>És gyerekeinkkel tovább élhetünk.
r>
r>Vecsés, 2012. március 16. – Kustra Ferenc József
r>
(3 soros-zártükrös)
r>Mindenki azt vágyja, hogy egyszerre pitymallat legyen szívekbe,
r>Senki ne bánatoskodjon és főleg ne éhezzen lélekbe…
r>Mindenki azt vágyja, hogy egyszerre pitymallat legyen szívekbe.
r>*
r>(3 soros-zárttükrös, önrímes)
r>Azt, hogy én ezt tudom, kicsit emelve-magasíttatva érzem magam,
r>De az ellenvélemények zúzoznak és én... sárba taposom magam…
r>Azt, hogy én ezt tudom, kicsit emelve-magasíttatva érzem magam.
r>
r>Ahogy kinézek ablakomon, a szembeni házak nem látszanak a hótól,
r>Csak minden szikrázik, vakít és a szemembe vág, vissza, napsütötte hótól.
r>Az a fránya nap, amikor minden havas minek is küzd ily' erőlködve,
r>Az a téveszmés nap, erővel gyötri magát, majd ő, hideget legyőzve…
r>*
r>(3 soros-zárttükrös, önrímes)
r>Kertemben milliónyi a fehér és vakitó kristály, kutyám hasig benne
r>És csak néz, hogy mi ez, hogy futkozzon, mire vágyik, úgyis csak elsüllyed benne…
r>Kertemben milliónyi a fehér és vakitó kristály, kutyám hasig benne.
r>
r>Esteledik, hó miatt nagy sötét itt nem lesz, de a lelkem sötétben…
r>Hol a lakhelyem, mért nincs saját akaratom? Nincs ebben a laktérben...
r>A tél persze hangos, ha a hóba lépek, erős recsegés hallatszik,
r>Kinti éjben e hang erősödik, erre járók lépte behallatszik.
r>Az én lelkem recsegése kihallatszik-e, hallják, kik erre mennek,
r>És ha igen, mint gondolnak, csak nem hiányában vagyok, szeretetnek?
r>
r>Szeretet nélkül ez nem lehet az otthonom és ez tőlem nem boldog ujjongás!
r>A gonosz, ronda, arctalan törpe sors, csak nézi… bármit hísz, ez nekem fuldoklás.
r>Ez gátolja, kivel szeretetben éljek, ki kéne jelölni a harc irányvonalát,
r>Hogy aztán tavasz pitymallódon mindkettőnknek a szíveinkben, hogy nyerjük meg a csatát.
r>
r>(Anaforás, 3 soros-zárttükrös)
r>Nézem, hogy kertemben az elholt ruhát levetett fák, hó alatt roskadnak,
r>Nézem, hogy a kertemben van-e szeretet hó alatt, ott szívek dobbannak?
r>Nézem, hogy kertemben az elholt ruhát levetett fák, hó alatt roskadnak.
r>
r>Te ronda, arctalan törpe, micsoda gonosz gumó van a hátadon,
r>Benne hordozod éltem ellenszerét, így nincs otthonom a világon?
r>Amit te rám erőltetsz, az maga az emberi tragédiám, én így élek,
r>Ki tudja mennyim van valójában hátra, majd szemfedő jelzi... már nem élek…
r>
r>Vecsés, 2021. október 11. – Kustra Ferenc József – íródott részben: 3 soros-zárttükrös -ben. Olvasni úgy kell, hogy az első és 2. sort egyben, majd a 2. és 3. sort egyben, így lesz meg a 2 féle látásmód gondolatisága... (Mintha egymással szemben ülve a tortának kivágnánk 1-1 szeletét. Ugyanaz, de mégsem az!)
r>
Az állatokról
r>
r>Fagyott bokrokban,
r>Állat nem tud sátrazni.
r>Sötét, rejtető.
r>*
r>Megsárgult nádak
r>Között, hóban, lábnyomok.
r>Állatvonulás.
r>*
r>Vaddisznó csak túr,
r>De, kemény orra bírja.
r>Minden oly’ kemény.
r>*
r>Finom hó roppan,
r>Vaddisznók lába alatt.
r>Hóba is turkál.
r>*
r>Róka lopkodja
r>Tyúkokat, kölyke éhes.
r>Nagy kutyafalka…
r>*
r>Hideg! Farkasok
r>Falkája hodállyal küzd.
r>Tűzifa elfogy.
r>*
r>A kivert kutya
r>Fagyban, árokban alszik.
r>Éhezés-mester.
r>*
r>Kutya csak vonít,
r>Bundáját hó borítja
r>Csontja elveszett.
r>*
r>Füstős kaszárnya.
r>Már az udvar is fehér.
r>Ló-paták csúsznak.
r>*
r>Patkótlan lónak,
r>Jégen csúszik a lába.
r>Elbukó, nagy test.
r>*
r>Didergő kutya
r>Gazdit vár állomáson.
r>Bundán jégcsapok.
r>*
r>Sors erdejében,
r>Térdig hóban bolyongás.
r>Kivert állat sincs!
r>
r>Vecsés, 2016. december 4. – Kustra Ferenc József – íródott: senrjú csokorban…
r>[A haikuba kizárólag természetről lehet írni, a senrjúban minden másról, de ugyan azok a szabályok érvényesek!]
r>
