Idő 
Értékelés 
Értékelés A háborodott
r>Tegnap holnapja, ma van!
r>Múló pillanat!
r>*
r>Mindennap árnyat vet a múlt a mai napra,
r>Ez bizony lelkembe ivódott, meg az agyba…
r>Nem tudok ettől szabadulni... gondolatba.
r>*
r>Múlt történések…
r>Sírva fakadó mosoly!
r>Átélt pillanat.
r>*
r>Minden gondolatnak vannak árnyoldalai,
r>És ezek belőlünk folyvást csak tolulnak ki.
r>*
r>Az idő csendje,
r>Görnyedve elmenetel.
r>Múltba masíroz!
r>*
r>Múltnak a csendje,
r>Lélekemelő remény.
r>Bizalom! Mégis?
r>*
r>Fakó a világ,
r>Jönnek, mennek a napok.
r>Múltban végződik…
r>*
r>Messze utazok én az időtengereken át.
r>Benne átölelnek hullámok a habokon át.
r>Rohanvást kéne sietni, mert elfogy az életutam,
r>De, ha meggondolom, nem csökken a múltbéli fájdalmam…
r>
r>Visszanézve múltba, hány élettel jöttél a világra?
r>Van-e valaki, aki figyelmeztet bajra, hibára?
r>*
r>Fáradtan ballag,
r>A jövő a múltunkba.
r>Napi lét, enyész!
r>*
r>Ha elszáll az élet, majd egy kicsinyke fénysugárka hív,
r>Múltad véglegesen beszippant, utolsót dobban a szív.
r>Akkor már csak a múltad leszel… milyen kék lesz az ég, hív…
r>
r>Az utad végén, bármi van is, visszafordulni nem lehet,
r>Ha van még erős gondolatod, az már csak káprázat lehet…
r>Ha még alkotnál, késő itt már neked, semmi nem segíthet.
r>*
r>Emlék integet,
r>Volt árnyjáték rám feszül.
r>Emlékkutatás…
r>
r>Vecsés, 2015. november 9. – Kustra Ferenc József – íródott: Meditáció versben és európai stílusú haikuban…
r>
Hideg csendjében
r>Hallgatni hópelyheket…
r>Szellem melegség.
r>*
r>A napsugárzás
r>Ványadt szegény, nincs meleg.
r>Hajnal oly’ jeges.
r>*
r>Már a tavaszt vártuk majd' ingujjban, de újra becsapott!
r>Szibéria ideküldte a hidegét, az lecsapott!
r>Már a tavaszt vártuk majd' ingujjban, de újra becsapott!
r>*
r>Némán ideér
r>A szárnyaló hidegség.
r>Havat is meghoz.
r>*
r>Két napja, hirtelen, erős hóeséssel elkezdte,
r>Meg még elővett egy kis hófúvást is ez a beste.
r>Utakat, kerteket, háztetőket mind jól befedte.
r>*
r>A háztetők már,
r>Fehér hósapkát húztak.
r>Kémény, füstölög.
r>*
r>Mélabús dallam
r>Hallik a szélhárfából.
r>Hó, meg csak esik.
r>*
r>Kékbe derült ég,
r>Felhőtlen, tiszta égalj.
r>Havas forgószél.
r>*
r>Hideg, északi
r>Szél, porhókavarást kezd.
r>Sarki a hideg.
r>*
r>Süvítve járkál
r>A forgószél. Havat hord.
r>Ítéletidő.
r>*
r>Vártuk a meleget,
r>De kiszakadt hideg zsákja.
r>Ez jött, tavasz helyett!
r>*
r>Zsákba hozta ide hideg magát, de az kiszakadt,
r>Mi így pár napja, megint élvezzük a mínuszokat.
r>A hajnali tíz fok mínusz majdnem elkábít,
r>Az a nappali mínusz három fok, nem ámít.
r>*
r>Jégpáncél borul
r>Lelkekre és mindenre…
r>Minden jéghideg.
r>*
r>Nekünk szokatlanul hideg ez az időjárás,
r>Most mondták be, ideér óriási havazás.
r>*
r>Fenyőerdők és
r>Ligetek, hó kabátban.
r>Még esik is rá.
r>*
r>A felhő hajók,
r>Tenger égbolton úsznak.
r>Erős havazás.
r>*
r>Nem jeltelen a
r>Hideg, mindenhol jegek.
r>Korcsolya idő!
r>*
r>Bimbók még: hátra arc!
r>Kutyák: kezdjék enni telet…
r>Korisok: sorakozz!
r>*
r>Én már bebugyolálva támaszkodok a lapátomon,
r>De, hogy messzebbre lássak, állok egy jeges hókupacon…
r>Már bele is mart arcomba az erős északias szél,
r>Közben éhes medvékről, éhes fehér rókákról mesél…
r>
r>Vecsés, 2018. február 25. – Kustra Ferenc József – íródott: 3 soros-zárttükrös -ben, versben, haikuban, senrjú -ban és HIAQ –ban.
r>
Megjött az ősz, már esik az eső,
r>Sőt, téliesre fordult az idő.
r>Este korán elülnek a tyúkok,
r>Fázósan kongatnak a harangok.
r>
r>A szánkók, már lassan ébredeznek,
r>A hóemberek meg éledeznek.
r>Igaz, még hó nem esett piheként,
r>De répa már várja, az orraként.
r>
r>Télnek főleg gyerekek örülnek,
r>Sofőrök többnyire mérgelődnek.
r>Reggelente köd van és túl vastag,
r>A kedvünk ettől olyan hervatag.
r>
r>Pedig a tél szép s nem csak csúnya,
r>Van benne báj, nem csak kardfoga.
r>Minden felöltözik fehér hóval,
r>Illessük néha, talán jó szóval.
r>
r>Budapest, 1997. december l. - Kustra Ferenc József
r>
Lágy kéz-érintés,
r>Az lélekközvetítő!
r>Szeretet jele.
r>*
r>Lágy kézérintés.
r>Virágzó cseresznyefa.
r>Simogató perc.
r>*
r>Durva érintés
r>A lelket lerombolja.
r>Sok hámhorzsolás.
r>*
r>Lélek simítás?
r>Összetartozást hozhat…
r>Bőr, libabőrös.
r>*
r>Érzékiségből
r>Simít, köröm lassan szánt.
r>Semmi durvaság.
r>*
r>Lágy részeken, kéz
r>Simogatva birtokol.
r>Lélekperzselő.
r>*
r>Simogatással,
r>Nő lelkébe hatolhatsz.
r>Vágy, szeretetre.
r>*
r>Érzéki simi,
r>Vágyra, mint, tűzélesztés.
r>Bőr összerándul.
r>*
r>Bőr libabőrös,
r>Ha simogatás, emlék.
r>Múlt felidézés.
r>*
r>Finom érintés,
r>Nagy odafigyeléssel.
r>Szeretet közlés.
r>*
r>A simogatás
r>Vágysugallat közlése.
r>Szerelmes nézés.
r>*
r>Ha simogatás
r>Célt ér, ez a térnyerés.
r>Boldog is e perc.
r>*
r>Az érzékiség
r>Simító fokozása!
r>Lélekrobbanás…
r>*
r>Finom simítás
r>Érzés, bőrirritáló.
r>Bőr-lélek egység.
r>*
r>Lélekrezdülés
r>Lassú kisimítása.
r>Csendes simítás.
r>
r>Vecsés, 2015. március 30. – Kustra Ferenc József – íródott senrjúban.
r>
Jól éreztem magamat a farsangban…
r>
r>(Anaforás, 3 soros-zárttükrös, belső rímes)
r>El is megyünk mi az ismerősökkel álarcosbálba,
r>Elmegyünk, hogy jól-nagyot szórakozzunk egy maszkabálba...
r>El is megyünk mi az ismerősökkel álarcosbálba.
r>*
r>(3 soros-zárttükrös, belső rímes)
r>Úristen! Odaérve láttam, van huszonkét féle fánk kitéve,
r>Megszámoltam, hogy van ott még tizenegy féle lekvár, mellétéve…
r>Úristen! Odaérve láttam, van huszonkét féle fánk kitéve.
r>
r>Meg is tapogattam az álarcomat jó emlékszem -e,
r>Tényleg ki van vágva a látás és evés kellő helye?
r>Ki volt, már mindegy! Hipp-hipp hurrá! No, majd én adok a zabának,
r>És bár az evő luk kicsi volt, tömködve tovább evés, szájnak!
r>*
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Biztos, hogy itt egész éjjel peregni fog a homokóra
r>Biztosan sokszor megforgatott lesz az első virradóra…
r>Biztos, hogy itt egész éjjel peregni fog a homokóra.
r>*
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Nekem nagy barátaim az itteni ismerős illatok, ízek,
r>Ezek nekem hamisítatlan az élvezkedést segítő cikkek…
r>Nekem nagy barátaim az itteni ismerős illatok, ízek.
r>
r>Közben ropogott a tánc a döngő padlón,
r>Néztem közben, ez is nagy élmény és frankón!
r>Közben erőt vettem a tele -szomjús- fröccsős korsón,
r>És jól éreztem magam ezen élvezeti orsón…
r>Aszondják, ahol a szíved, ott van az otthonod,
r>Gyere is velem, lakjál itt, jártad a fogsorod!
r>
r>Volt ott pár virsli, meg némi rántott husi
r>De ezek a fánkokhoz, mint… juj, de kicsi…
r>Azokhoz volt még mustár meg többféle savanyúság,
r>De én nem cseréltem le… tizenegy féle lekvárság…
r>
r>Híttak a hölgyek, menjek táncolni, jól roptassam meg őket,
r>De a fánkok nem engedték, így tovább faltam nagymenőket.
r>Közben persze igen sajnáltam, hogy jól leléptettem a nőket,
r>Még csók csattant volna, meg letéphettem volna tán' keszkenőket…
r>
r>Közben az újévre is gondoltam pálinkás malaszttal,
r>És hogy ezt le öblítsem, barátkoztam kicsit konyakkal.
r>Ez már elég kemény volt, de már jóban voltam csapattal,
r>És már hadonásztam lekvárszedő kanállal, mint karddal…
r>
r>Aztán megint közeledett felém a maszkba öltözött matróna hölgy,
r>Annyit láttam, hogy szeméből a huncutság jó vérmesen kilökődött…
r>Odaért, kivette kezemből a kanalat és egy lekváros üvegbe szúrta,
r>Én meg egyből éreztem, ez csak a nagy kezdet, lesz itt nagyívű farsangi móka...
r>Jól el is szórakoztatott, mert ettem én már elég fánkot, lekvárt,
r>Ittam már elég fröccsöt, rám férne, ha most fogyasztanék kaviárt!
r>*
r>(3 soros-zárttükrös)
r>A raktárhelységben fogyasztottuk a kellemes, dallamos zenét,
r>Kértem meséljen nekem magáról, de ő mondta, nem kér rossz cserét…
r>Maga uram, majd otthon kérje erre a kevéssé ismert nejét.
r>
r>(Bokorrímes)
r>Így aztán én hosszan porzó voltam a dologban, ő meg a zsenge bibe.
r>Vissza is emlékszem, hogy mi ketten nagymenőkként nem játszottunk kicsibe…
r>Kerti virágoknak is meg kell adni, ha jelentkezik tavasz, ízibe.
r>
r>Micsoda újév volt a farsangon,
r>Ezt nem olvashatod a laptopon.
r>Teremtőm nekem köszönhetem, mily’ nagy örömöm, hogy huszonkétféle fánkot ehettem,
r>Meg nem utolsó sorban ezeket tizenegy féle házi lekvárral kebelezhettem.
r>Megittam bizony az egy korsónyi fröccsöt, nehogy már, pont farsangkor megfulladjak,
r>Mert úgy tudom, hogy lesz ez majd jövőre is… a lecke meg föladva, hogy drukkoljak.
r>
r>Hajnalban hazafelé már mindenki levetette a maszkáját, volt visítás, öröm,
r>Hogy én kiket láttam egy párnak… bizony nem volt más, mint saját-arcomon szántott a körmöm…
r>
r>Vecsés, 2021. január 8. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában.
r>
