Idő 
Értékelés 
Értékelés Már nem érdekel az élet, semmi se számít,
r>Mert minden mi körülvesz, úgy látom, csak ámít.
r>Éltem olyan, mint a hamis gyöngy csillogása,
r>Felszín alatt rothadt, de nagyon szép a máza.
r>
r>Budapest, 2000. június 27. – Kustra Ferenc József
r>
Most a maszkabál idején, maszkot öltünk,
r>Fölveszem én és abban jól ellődörgünk…
r>Itt van már a farsangi mulatság ideje,
r>Megjön, ha az a vízkereszt messzire mene…
r>*
r>Az
r>Egész
r>Élet csak
r>Nagy rohanás!
r>Ez, kis mulatás…
r>*
r>Nagy lesz itt a muri és nagy mókázások bálja,
r>Teleesszük magunkat fánkkal, és van lekvárja.
r>*
r>Mindjárt indul... lesz tánc,
r>Leállás nélkül, padló döng!
r>Táncosok meg ropják.
r>*
r>Lesz ott sok oly’ ismeretlen tekintet,
r>Álarcból kilátszva, körbe-tekinget.
r>
r>Látunk sok-sok csábítót, meg ámítót… a lényeg
r>Ugyan én melyik vagyok és végleg, vagy csak tényleg?
r>
r>Ablak is berezeg, de andalít is a jó muzsika…
r>Hajnalban óra jelzi, megjött az év első hajnala.
r>
r>Vecsés, 2022. január 8. – Kustra Ferenc József – íródott: a farsangról.
r>
Új
r>Télnek
r>Hidege
r>Átöleli
r>Házak melegét.
r>*
r>Tél
r>Bárhogy
r>Ölelget,
r>Ház melege,
r>Nem pótolható!
r>*
r>Tán’
r>Pár nap
r>És megyünk
r>Jót szánkózni!
r>Ha nem lesz meleg.
r>*
r>Tél
r>Kissé
r>Huncutos,
r>Öntörvényű.
r>Meleg is lehet.
r>*
r>Mily’
r>Jó is
r>Lecsúszni…
r>Lesiklani
r>Lankás dombokról.
r>*
r>Tél
r>Öröm,
r>De csak ha
r>Úgy szeretjük,
r>Mint király a sót!
r>
r>Vecsés, 2019. július 7. – Kustra Ferenc József – íródott; apeva csokorban.
r>
Volt idén is, meghalt a jó meleg nyár az őszben,
r>Jégtorlódás alakult ki a hajnali ködben.
r>Lépteim alatt a tócsa jege reccsen,
r>Kellene, de biz' meleg kabátom nincsen.
r>
r>Fohászkodok, de nem jelennek meg csak, hamis árnyak,
r>Mint hajléktalan, nem vagyok senki, engem nem várnak.
r>Elmém csak vágyódik, vágytól nagyon megrészegült,
r>És ez az állapot nálam már réges-rég idült.
r>
r>Örömöm annyi, hogy nézem a Dunán a sok szép, fehér táblát,
r>A természet úgy alkotta meg, mintha látnék, sok fehér márványt.
r>Ez a hideg és a szép látvány, fázósan nincsen szinkronban,
r>De nekem csak ez, és ennyi jutott a rám rótt, rossz sorsomban.
r>
r>Vecsés, 2015. március 18. – Kustra Ferenc József – [Pályázati anyagnak készült.]
r>
Nem is hiányzom neked, Csilla?
r>Búj ölembe, mint égő szikra!
r>Lelked simogatnám,
r>Arcod puszilgatnám.
r>Nekem, nagyon hiányzol Csilla!
r>
r>Gyere már, ne várass, jőj Csilla,
r>Jer már, várok a bújásodra…
r>Érintenénk lelkünk,
r>Megjőnél… Érezünk.
r>Nekem, nagyon hiányzol Csilla!
r>
r>Szívem oly’ érted dobog Csilla!
r>Búj ide, mint nap boldogsága.
r>Bánatról beszélnénk,
r>Boldogságot élnénk.
r>Jer már, nagyon hiányzol Csilla!
r>
r>Vecsés, 2020. július 29. – Kustra Ferenc József – íródott; romantikus LIMERIK csokorban.
r>
