Idő 
Értékelés 
Értékelés Iskolába ment a lajhár.r>Érdekli az alvástantárgy.r>Azt hallotta az erdőben,r>van ilyen hát ment is bőszen.r>r>Két perc múlva lajhár legényt,r>fáradság fogta el szegényt.r>Lecsüccsent hát egy fatörzsre.r>A hosszú út meggyötörte.r>r>Az iskolából dalolva,r>Hazafelé tartott róka.r>Meglátta, hogy a kis lajhárr>a fatörzsön ott szunyókál.r>r>Kelj már fel! Rázta a vállát.r>Vagy hozzak neked párnát?r>Miért itt alszol? Kérdezte meg.r>Nincsen neked hálóhelyed?r>r>Épp csak lehunytam a szemem.r>Iskolába kell már mennem.r>Érdekel az alvástantárgy,r>mondta neki a kis lajhár.r>r>Alvástantárgy? Még ilyent.r>A te agyad nagyon pihent.r>Ez az egyetlen tudomány,r>ami neked jól megy komám!
Bánat könnye borítja szép szemedet.r>A vidámság rád nem talál.r>Elvesztetted végleg a szerelmedet..r>Itt hagyott, már bármit csinálsz.r>Eltemeted.r>Elsírtathatod.r>A szíved fájdalmát is megtagadhatod.r>r>Bánat könnye csillog a szép szemeden.r>Rád nézek, és fáj ez nekem.
Kéjesen nyaldossák testem olvadó lángok.r>Nem marad belőle, csak nemtelen zsarátnok.r>Gyarló, kultikus hit áldozatává váltam.r>Nem terem babér nekem e sötét világban.r>r>Tiszta, szűzi létemet a jónak áldoztam.r>Áldott ünnepnapokon vidáman táncoltam.r>Nagy tudásom, és szépségem lett a vesztem.r>Irigy lelkek elveszik tőlem az életem.r>r>Máglyát hordott össze a hitnek vélt balgaság.r>Nem számít itt már, sem becsület, sem igazság.r>Nyüszítve a fájdalomtól, az égre kiáltok.r>Átokként örök boldogság szálljon rátok!
Köszönettel Sárosiné Mikó Ágnesnekr>r>E földön, melyet már az ókor bölcsei isr>a siralom völgyének neveztek, mindenr>ember saját keresztjét ácsolja, és tudvar>vagy tudatlanul, hosszú életeken át,r>r>mint saját sorsának jeléül a messzi cél felé,r>néha könnyen, néha nehezen, de állandóanr>magával hordja. Mint tékozló fiú, bolyongr>e földön, mely néha, mint gyengéd anya,r>r>és néha, mint szigorú apa, bán vele, der>majdnem a végtelenségig foglya maradr>e föld kápráztató és varázsos szellemének.r>Míg eszménye gyönge és tudata borús, mindenr>r>kő alatt egy kígyó vagy egy skorpió rejtőzik.r>Ez egy lassú, hosszú idő, mely során egy balga emberr>az élet törvényeivel örökké küszködik.r>Egyenlően ismeri meg az élvezetet és a fájdalmat,r>r>és emberi hajlama állandóan csak a földnekr>mulandó mámora felé tereli. Fájdalom vagyr>élvezet, minden érzés olyan, mint egy iskola,r>de végül az emberi eszmében megszületikr>r>a gondolkodás tétova szava. Idővel mindenkinekr>tudás a célja, és a tudással együtt csírázni kezdr>az akarata. A tudás hatalom, de könnyen félrevezet,r>mert a hatalomra vágyás egyik legnagyobb veszélye.r>r>Ennek viszont a büszkeség és zsarnokság azr>ikertestvére. Egyetlen orvosság erre a jóakaratr>és az alázatosság. Ez mind részese a földir>hatalomnak, akár mint erény, akár mint vétek.r>Csak egyben vagyok biztos, hogy minden változik,r>de az embernek saját elhatározása a megváltozás.r>Tudása által állandóan választással áll szemben.r>Útja sokáig előre vezetett, mert ez a fejlődésnekr>r>ősi törvénye, de mikor végre betelik a pohár, az útr>kétfelé szakad, és vagy balra vagy jobbra vezet.r>Balra a zsarnok megy, jobbra, ki tiszta szívvel szeret.r>Végül megérik az idő, mikor a földnek zarándokar>r>hátat fordít a gonosznak, és feladja a hosszú harcotr>nemesebb tudatával felvértezve. Krisztus felé fordul szeretettelr>telt lélekkel, és az Atya szőlőskertjében dolgozik.r>Mióta az élet vizéből ivott, már többé nem szomjazik,r>r>hanem éberen és szeretettel végzi önzetlen feladatát.r>Hosszú s nehéz zarándoklása után földi életer>útjának végére érve, önként feszíti keresztre önmagát,r>mert végre lemondott mindenről, ami mulandó és földi.r>r>Most már bátran száll szembe a halállal, melyet nemr>veszteségnek, hanem végső győzelemnek tekint.r>Amint lenéz a keresztről, szemei könnyekkel telnek,r>de nem önmagát siratja, hanem a gyarló emberiséget,r>r>és minden könnycsepp olyan, mint egy fohász.r>Most már élete teljesen Isten kezében van. Kilehelir>lelkét, és ezáltal legyőzi a halált. Teste élettelenr>a kereszten, de ő már halhatatlan. S íme, születikr>r>Istennek egy új leánya vagy fia -r>s mint Krisztus példája mutatta -,r>minden megfeszítésnek feltámadás a díja.
Szokva volt a királyi udvar élvezeteihez,r>A tágas termek ragyogásához és bűvöletéhez,r>És a párnákkal töltött kamrák kényelméhez.r>Ismerte az édes borok és egzotikus ételek ízét,r>És a vonós hangszerek és fuvolák dallamait.r>Látta a táncos lányok csábító varázsát,r>És tudta hogy milyen a beteljesülés elegáns végtagú,r>sötét szemű kurtizánok karjaiban.r>De ennél többnek kellett lennie!r>r>Tehát eldobta a jogart, a koronát és minden kötöttséget,r>Mintha a palota egy arany ketrec lett volna,r>És minden öröm nem lenne több mint csupa hazugság.r>Árkokban aludt és folyók és forrásokr>Vizével oltotta szomját,r>Bogyókat és diót evett,r>Melyek hűvös erdei tisztáson nőttek.r>Aszketikus remeték társaságába keveredettr>Ez hátat fordított a világnak,r>Példájukat követve ön-megtartózkodástr>gyakorolt és hamuval borította be magát.r>De mindez a takarékosság nem volt elég.r>Mert többnek kellett lennie!r>r>Tehát a fájdalmat és az élvezetet hátrahagyta,r>Mert egyiktől sem tanult többet.r>Teljes magányban vándorolt,r>Feledkezve a világ csábításairól és varázsairól,r>Meggyőződve arról, hogy valahol, valahogyr>Boldogság és tartós bölcsesség található -r>Hogy ennél többnek kellett lennie!r>r>* * *r>r>Hetekig tartó vándorlás után végre megérkezett,r>Kimerülten és éhesen egy erdei tisztáson.r>Beállt a szürkület, és a hold felkelni készült.r>Menedéket keresett egy Bódhi fa alattr>És leszedett néhány érett fügét az ágairól.r>Ezzel csillapította éhségét és szomját mielőttr>összegömbölyödött a fa lomb koronája alatt, és elaludt.r>r>A hajnal első fényével ébredett,r>Felült és körülnézett,r>Teste pihent és elméje nyugodt volt.r>- Nem megyek tovább - mondta magában.r>- Ha itt nem találok békét, akkor nincs hová menni.r>r>Keresztbe tett lábakkal, és egyenes gerinccel ült,r>Pillantása mozdulatlan és céltalan.r>Ahányszor felmerült egy gondolatar>Elengedte, akár egy madarat melyetr>Kiengednek ketrecéből és visszaadják szabadságát.r>A csendes megfigyelőt kereste önmagában -r>Az elme uralkodóját - ami olyan voltr>Mint az élet titkos őre és fenntartója.r>r>Ezt tette napról napra,r>Amíg még a tér és az idő is elvesztette az értelmét,r>És éppen a létezés titkának küszöbén állt -r>Élet és halál, ok és okozat,r>Én és nem én; és a gyanított, reménykedettr>Ragyogás lényének középpontján.r>r>* * *r>Egyik reggel aztán felébredt és rájöttr>Hogy ülve aludt el,r>És mégsem érzett kellemetlenséget a tagjaiban.r>A teste sovány volt az önkéntelen koplalástól,r>És amelynek nem szigorú korlátozás volt az oka,r>Hanem az elmének célszerű leigázása.r>Megmosakodott egy közeli forrásban, és ivott néhány korty vizet.r>Aztán újra elfoglalta helyét a fa alatt.r>r>Az agya üres volt, és a szíve várakozással telt el.r>Lehunyta a szemét, és minden mást nélkülözöttr>Kivéve a megvilágosodás pillanatát,r>Melyet már sejtett hogy semmivel sem kevesebb,r>Mint tökéletes boldogság és teljesen megvalósult lény.r>r>Képtelen lett volna megmondani, hogy percek vagy órák voltak-e,r>Amikor gerince érezte az energia rohamátr>Fark csonti gyökeréből, amely felszabadította erőteljes fellendülését,r>És elérte a feje búbját,r>Megtelítette egész lényét fénnyel, szeretettel és erővel.r>Villámgyorsan egész lényének összes belső érzékeivel érezter>Az idő sokszínű és sokféle rohanásátr>A kezdetektől fogva, amint folyamatosan rendeltetési célja felé áramlik.r>A lét teljes történelme felvillant belső látása előtt:r>Csillagok, nap rendszerek és csillagképek születése és halála.r>És mindegyiknek meg volt a jellegzetes hangja, színe és intenzitása,r>Élénk és magasztos végtelenségben.r>r>Aztán mintha a lába közelebb ért volna az otthoni talajhoz,r>Hallotta a levelek suhogását a fák tetején,r>Madár dalt, elefántok trombitálását, méhek zümmögését,r>A sakál üvöltését, egy ágaskodó kobra sziszegését,r>És végül is az emberek hangját.r>r>Beszélgetéseket hallott a nyitott tereken,r>Izgatott szóváltást egy piacon,r>A világ fejedelmeinek kemény kijelentéseit,r>És a betegek és a nélkülözők szánalmas siralmait.r>r>Kardok csengésével,r>Kürt fújással és dob veréssel végződött,r>És a haldoklók és sebesültek nyögésével.r>Ami hátramaradt, az varjakra, keselyűkre és dögevőkre lett bízva.r>Aztán minden elcsendesedett, kivéve az erdő hangja.r>Kinyitotta a szemét, és tudta, hogyr>a Bódhi fa lomb koronája alatt ül.r>Tekintetét maga elé a földre vetítetter>És meglátott egy egyszerű vad virágot, amelyr>A termékeny erdőtalajból nőt ki, és tudta,r>Hogy se több, se kevesebb, mind annál amirőlr>Látomásai tanúskodtak. Minden fűszál,r>És minden apró kavics a folyó partján,r>Mindezek a számtalan lényekr>Az áramló víz felülete alatt és felettr>Részesei voltak a nagy kozmikus álomnak.r>Az egész világ vágyakozott és erőlködöttr>A fény felé, éhesen a felszabadulásra és beteljesedésre.r>Kutatása véget ért, és megtalálta a forrást.r>Várakozásai beteljesültek -r>Mi más is lehetett volna még?
