Idő 
Értékelés 
Értékelés Most a maszkabál idején, maszkot öltünk,
r>Fölveszem én és abban jól ellődörgünk…
r>Itt van már a farsangi mulatság ideje,
r>Megjön, ha az a vízkereszt messzire mene…
r>*
r>Az
r>Egész
r>Élet csak
r>Nagy rohanás!
r>Ez, kis mulatás…
r>*
r>Nagy lesz itt a muri és nagy mókázások bálja,
r>Teleesszük magunkat fánkkal, és van lekvárja.
r>*
r>Mindjárt indul... lesz tánc,
r>Leállás nélkül, padló döng!
r>Táncosok meg ropják.
r>*
r>Lesz ott sok oly’ ismeretlen tekintet,
r>Álarcból kilátszva, körbe-tekinget.
r>
r>Látunk sok-sok csábítót, meg ámítót… a lényeg
r>Ugyan én melyik vagyok és végleg, vagy csak tényleg?
r>
r>Ablak is berezeg, de andalít is a jó muzsika…
r>Hajnalban óra jelzi, megjött az év első hajnala.
r>
r>Vecsés, 2022. január 8. – Kustra Ferenc József – íródott: a farsangról.
r>
Új
r>Télnek
r>Hidege
r>Átöleli
r>Házak melegét.
r>*
r>Tél
r>Bárhogy
r>Ölelget,
r>Ház melege,
r>Nem pótolható!
r>*
r>Tán’
r>Pár nap
r>És megyünk
r>Jót szánkózni!
r>Ha nem lesz meleg.
r>*
r>Tél
r>Kissé
r>Huncutos,
r>Öntörvényű.
r>Meleg is lehet.
r>*
r>Mily’
r>Jó is
r>Lecsúszni…
r>Lesiklani
r>Lankás dombokról.
r>*
r>Tél
r>Öröm,
r>De csak ha
r>Úgy szeretjük,
r>Mint király a sót!
r>
r>Vecsés, 2019. július 7. – Kustra Ferenc József – íródott; apeva csokorban.
r>
Volt idén is, meghalt a jó meleg nyár az őszben,
r>Jégtorlódás alakult ki a hajnali ködben.
r>Lépteim alatt a tócsa jege reccsen,
r>Kellene, de biz' meleg kabátom nincsen.
r>
r>Fohászkodok, de nem jelennek meg csak, hamis árnyak,
r>Mint hajléktalan, nem vagyok senki, engem nem várnak.
r>Elmém csak vágyódik, vágytól nagyon megrészegült,
r>És ez az állapot nálam már réges-rég idült.
r>
r>Örömöm annyi, hogy nézem a Dunán a sok szép, fehér táblát,
r>A természet úgy alkotta meg, mintha látnék, sok fehér márványt.
r>Ez a hideg és a szép látvány, fázósan nincsen szinkronban,
r>De nekem csak ez, és ennyi jutott a rám rótt, rossz sorsomban.
r>
r>Vecsés, 2015. március 18. – Kustra Ferenc József – [Pályázati anyagnak készült.]
r>
Nem is hiányzom neked, Csilla?
r>Búj ölembe, mint égő szikra!
r>Lelked simogatnám,
r>Arcod puszilgatnám.
r>Nekem, nagyon hiányzol Csilla!
r>
r>Gyere már, ne várass, jőj Csilla,
r>Jer már, várok a bújásodra…
r>Érintenénk lelkünk,
r>Megjőnél… Érezünk.
r>Nekem, nagyon hiányzol Csilla!
r>
r>Szívem oly’ érted dobog Csilla!
r>Búj ide, mint nap boldogsága.
r>Bánatról beszélnénk,
r>Boldogságot élnénk.
r>Jer már, nagyon hiányzol Csilla!
r>
r>Vecsés, 2020. július 29. – Kustra Ferenc József – íródott; romantikus LIMERIK csokorban.
r>
Versben és haikuban
r>
r>Havazik, én meg állok, várok… nem a napfényben…
r>Csak várva és állva, ázok, sűrű hóesésben,
r>És már a bajuszomat is befehéríttette,
r>Hideg meg... szám szélét lilásra elkékítette!
r>
r>Bízok, hogy reggelre a sok-sok jégvirág is kivirágzik,
r>Lesznek angyalok is… kántor jókedvű lesz és orgonázik…
r>*
r>Süvöltve száll a
r>Tél szele, árkokon át!
r>Árokparti szél.
r>*
r>Szép a fagyos kép,
r>Összekuszált hópelyhek…
r>Vízszintesen száll.
r>*
r>Hóesés! Szakad!
r>Kavarodás, fagyos kép!
r>Úgy dühöng a tél.
r>*
r>Reggel megint csak, tejfehér köd takarja be a hűlő testem,
r>Nagyon erőszakos, csak elállja, hogy messzire lásson szemem.
r>Kiútkeresésben, hóesésben, ritka-hideg másodpercben,
r>Keserűnek élt életpercben, hó fények átölelnek csendben.
r>Ördögi fekete hófelhők sötétjében… alatta mozgok…
r>Nagy, jéghideg kínok mögött... csak a sok jégcsap között nem romlok…
r>Vár engem az új élet és vele a sok új gyötrelem?
r>Mit tegyek, hogy már végleg hagyjon el engem a félelem…
r>*
r>Úgy szakad a hó,
r>Dombra megyünk szánkózni…
r>Hóba süllyedünk!
r>*
r>Reggel megint csak, tejfehér köd takarja be a hideg testem,
r>És az erőszakos, nem engedi, hogy messzire lásson szemem.
r>
r>Kiútkeresésben, hóesésben, ritka-hideg másodpercben,
r>Keserűnek élt életpercben, hó fények átölelnek csendben.
r>Ördögi fekete hófelhők sötétjében… alatta mozgok…
r>Nagy, jéghideg kínok mögött... csak a sok jégcsap között nem romlok…
r>
r>Vár engem az új élet és vele a sok új gyötrelem?
r>Mit tegyek, hogy már végleg hagyjon el engem a félelem…
r>*
r>Ha már hó esik,
r>Dombon fogunk csúszkálni…
r>Hóba süllyedünk!
r>*
r>Hegyek, fák, lombok, utak és bokros völgyek,
r>Mind fehérek, hópelyhek befedik őket.
r>Szállnak, a hópelyhek, repülnek ott fent, a széllel,
r>Az meg fújja őket mindenfelé, szanaszéjjel.
r>
r>A hideg uralkodik hófúvással, szanaszét…
r>Már úgy várom a hófúvás végének kezdetét…
r>Vajon megérem én a vég kezdetét,
r>Vagy csak élem soká, a kezdet végét?
r>*
r>Gyönyörű, kék ég!
r>Havas, tejfehér minden.
r>Gyönyörködtető.
r>*
r>Felhőpaplan alól, ha majd kitakarják az égboltot,
r>Bízok benne, hogy látok én még szép eget… sok csillagot.
r>
r>Vecsés, 2015. január 01. - Kustra Ferenc József
r>
