Idő 
Értékelés 
Értékelés Versben és európai stílusú haikuban
r>
r>Néma az életterem, néma ez a táj,
r>Madarak sem csicseregnek nekem... ez fáj.
r>Nincsen autó, nincs gyalogos, üres, mutatja az utcakép,
r>Én egyedül az utcán… ki tolakodva, mégis előre lép.
r>
r>Borzalmas a néma csend, nálam az élettájamon…
r>Semmi! Látom nincs zizzenés avarban, nézem fájón.
r>Az én jól megöregedett csendem, elfáradt, nem hazudik,
r>Már egy zajos mulatságra, nyugvó lelkem sem ácsingózik…
r>
r>Elmosódott nyomot hagy maga után meztelen talpam,
r>Volt múlt, van jelen, lesz jövő. De én nem osztom fel magam!
r>Életemben jól haladtam, előre egy lépés, majd három hátra,
r>És én itt már megállnék! De fék nincs, csak zakatolok tovább… mára.
r>Mókuskerék nekem az idő-kerék, forgásomban velem
r>Csak forog-forog monotonon a múltba-jövőbe, velem.
r>
r>Körbe forog a föld, kapaszkodva, de forgok én is.
r>Öregszem, múlik az élet, vele múl a minden is.
r>Álmaim elmúltak, a maradék saját vérében fuldoklik,
r>Nincs az a kigyúrt, jó megedzett test, ami enyészik le csontig...
r>
r>Elfordulnak barátok, kik még élnek… velem ezt teszik.
r>Mások, újak már nem jönnek… kik lényemet is szeretik.
r>Nem sejti senki fájdalmamat, mit testemmel eltemetett,
r>Hantolásnál nem lesznek sokan… ki szívből, sírva remegett.
r>
r>Az élet, bár nem látszik, akkor is haldoklik,
r>Ha úgy éled meg, hogy csak veled, szívből játszik...
r>Ha eljő az este, váratlan alkonyodik.
r>*
r>Elmegy az élet,
r>Meg-nyugodt leszek végre?
r>Elmúlt napsütés.
r>*
r>Köd borít mindent,
r>Én ott leszek, te meg itt.
r>Béke, sötétben.
r>*
r>Elmúlt az élet,
r>Eltűnt vele minden szép.
r>Meghalt barátok.
r>*
r>Feledek, múlik
r>Múlt, még nem jött el jövő.
r>De harsog a csend!
r>*
r>Csend, nem hazudik.
r>Néz! Tűri múló időt.
r>Élet-alkonyat.
r>
r>Vecsés, 2015. január 21. - Kustra Ferenc József
r>
A meditációm is zaklatott…
r>
r>Falak álarcban és ködtakaró mögött,
r>A vicsorgás, mint hamis mosoly üldözött?
r>Falak álarcban és ködtakaró mögött.
r>
r>Nézem a parton, egy karosszékből a tenger végtelen felszínét…
r>Elképesztően szemléletes, ha most ott lent egy háború zajlik.
r>Tengeralattjáró, mélységjárónak mutatja foga fehérjét.
r>Hullámokat sem vernek, hogy a másik ne lássa meg a kékségét.
r>*
r>Mennék én, ha jönne
r>A remény is, elkísérőn.
r>Falak meg álarcban?
r>Köd-takaró leszállt tájra,
r>Fal meg csak áll, bánatába…
r>*
r>Elképesztő ez a folytonos háborúzás, a víz alatt,
r>Kiirtják a halakat, mi a piacon veszünk hamisat?
r>
r>Most, akkor külön álarc is van, vagy a ködtakaró az?
r>A fal tudja-e, vagy csak omladozik, mint összes amaz.
r>
r>Emberek, lesz-e itt
r>Valaha is újabb csoda?
r>Vagy csak köd-takaró?
r>Köd-takarót utálja… Nap!
r>Nem látni, lekési misét… pap.
r>
r>Vecsés, 2017. július 7. – Kustra Ferenc József – 3 soros-zárttükrös –ben, versben, TANQ –ban.
r>
Hétköznapi pszichológia…
r>
r>Vannak nagy történetek, amik, akár lehet, több szálon futottak,
r>A részletek tisztázásához, sokat kellene még beszélni.
r>Sok beszédnek, híg az alja, a végén fecsegésbe torkolhatnak,
r>Akik
r>Egy felemelő, tisztázó pillanatot, nem vágynak rontani.
r>
r>Olcsó klisék, frázisok csak rontanák, amit mondani akarnak…
r>
r>Vecsés, 2018. május 4. – Kustra Ferenc József
r>
Versben és európai stílusú haikuban és tankában…
r>
r>Lehet minden… jól sejtem, hogy minden elveszett,
r>Pedig szerintem ennél jobban is lehetett
r>Volna, de mit a könny már lemosott, elveszett!
r>
r>Ha embernek bőven volna, -sok- örömkönnye,
r>Ha nem folyna folytában, az a bánat könnye,
r>Még végül jó dolga lenne, talán örökre!
r>*
r>Mikor van késő?
r>Mikor végső az álom?
r>Múltba süllyedés…
r>*
r>Ember hallgasson
r>Jó szóra, veszejtse rosszt!
r>Múlt, álom vége...
r>*
r>Múltra hallgatni?
r>Még rájössz sok mindenre…
r>Tán’ kiokosodsz.
r>*
r>Ha rájössz, hogy az élet milyen szép, akkor csökken könnypazarlás…
r>Ha már nem a rosszat tekinted alapnak, nincs több fejvakarás…
r>Múltadban van elásva minden tapasztalat, meg a messiás.
r>Örök álmod még biztos messze van, még Te nem leszel keresztfás.
r>
r>Hallgass magadra,
r>Hallgass a múltadra,
r>Bízd magad bizalmadra.
r>Fölöset ne végy válladra,
r>Építs a belső tudatodra,
r>Ne hagyd tenmagad a fájdalmadra.
r>Ülj ki bátran az életkarzatodra,
r>Jobban hagyatkozz a belső sugallatra,
r>Ha baj ér, veszteséged van, fogd magad hadra.
r>Állj ki, és ne hagyd, hogy belelökjenek fagylaltba,
r>Már megvan és nem csap be téged, hallgass a múltadra,
r>Emlékezz a múltban, már összegyűlt sok tapasztalatra.
r>Legbiztosabb, ha támaszkodsz, volt megoldási mozzanatra.
r>Ülj rá múltra, mint adatra, ott lapul a válasz, pillanatra...
r>Meg kell oldanod, kell a válasz javadra, a kérdésáradatra.
r>*
r>Megoldást, ember
r>Magadtól várj, magadnak!
r>Életszeretet.
r>Te, a múlt szeretetét
r>Ne feledd… ma jövőjét!
r>*
r>Egy gonosz ármány
r>Élet, szépnek is látszhat.
r>Nagy megtévesztés.
r>Figyeld mozzanatokat,
r>Kerüld, a nem-valókat
r>*
r>Ráhallgatni kell!
r>Csendes víz, békés préda.
r>Tanácsadó múlt!
r>Fa is magból származik…
r>Ember, múltból származik...
r>
r>Vecsés, 2015. november 11. – Kustra Ferenc József
r>
Mond, kérlek, láttál Te már meseszerűt, nagyon szépet?
r>Láttál Te alkonyatkor a Balcsin aranyút fényet?
r>Voltál-e részese, hogy a táj, netán a víz-felszín,
r>Vérvörösre vált, ami természetes és nem külcsín.
r>
r>Láttad-e a déli-partról este a hegyek árnyékát?
r>Láttad-e a vízből kiugró halak sziluett árnyát?
r>Ültél-e már nádas szélén, hallgatni, nézni az esti csendet?
r>Sétáltál-e már parton, mikor szembe kaptad a fergeteget?
r>
r>Utaztál-e már a Balcsira vonattal, parti síneken,
r>És közben láttál mindenfélét, közeli, sávnyi vizeken?
r>Érezted közben, hogy gyorsan javított a magyar lelkeden?
r>
r>Fiatalon, én is vonattal utaztam, és élveztem a látott csodákat,
r>És, ahogy közeledtünk, izgultam, felismerem-e a tavaly látottakat…
r>Ötven éve persze, még nem volt sok változás, mindig megkaptam… vágyottakat.
r>
r>A vízben strandolni az maga a nagy csoda!
r>Úgy érzed a világ, bekísért téged oda…
r>Ott bent, ember lelke örül, ez nem uszoda...
r>
r>Ültél-e már csak úgy a parton,
r>Egy mólón korhadó, fa-padon?
r>Vagy ültél a vízparti köveken,
r>Hosszú, vízbe belógó köpenyben…?
r>
r>A móló szélén ülök, gidres-gödrös hullámok arcomra vetítik a fényt,
r>Az arcom a fénytől vörös lesz és kiváltja a hazaszeretet kezdeményt…
r>
r>Mit nekem az Égei tenger, vagy a messzi Nagy Tavak!
r>Mikor barátaim a hazai, Balatoni halak.
r>Meg a halakat evő, sirály nevezetű madarak.
r>
r>Voltál-e már ott hajnalban, amikor még üres volt a móló?
r>Mikor még zárva a pénztár és még nem indul ma sétahajó?
r>
r>Labdáztál-e már a vízben egy jó társasággal,
r>Közben nagyon fröcsköltétek egymást, barátsággal?
r>
r>Voltál-e a parton, amikor eső volt, az idő szeles kissé,
r>És egy pillanat múlva, veszett vihar, áldozatait keresé?
r>Ettél-e már friss, nagyon forró lángost, ott a parton,
r>És kóstoltad-e baracklekvárral, nem finomkodón?
r>
r>Nyaltál-e már fagyit, ruhádra cseppentve, a parton ülve,
r>Úgy, hogy közben bambultál, nézted a nagy vizet elmerengve?
r>Közben nézed tele kompot, ahogy elúszott, kisebbedve?
r>
r>Vágysz-e a télben arra, hogy nyáron nyaralni mész a Balcsira?
r>Igaz, hogy ez összejön-e, annak csak jó Isten a tudója…
r>
r>Azért, javasolom, ha teheted, egyszer nézd meg télen is,
r>Mikor minden fehér, hó és jég! Az élményed nagy lesz, csakis…
r>Én, ha most tehetném, letenném a pennám és mennék máris…
r>
r>Balaton a magyaroké, én is magyar vagyok, ezért enyém is!
r>Büszke vagyok rá, mert együtt vagyunk magyarok a Balatonnal is.
r>Régen, egy barom le akarta csapolni… lehetne, szántóföld is…
r>
r>Vecsés, 2015. szeptember 2. - Kustra Ferenc József
r>
