Idő 
Értékelés 
Értékelés Végtelen hosszúnak tűnnek a percekr>ameddig hozzád érkezem,r>pedig sietek. S a kavicsos útonr>szinte már futva lépkedek.r>r>Lassan pereg a perc, az óra,r>szinte már alig észlelemr>csak szívem nyugtalan dobbanása,r> sürgeti minden ízemet.r>r>Tudod: tegnap még nem akartam,r>hogy magadhoz láncolj teljesen,r>hiszen annyian bántottak már,r>s túl sok seb van a lelkemen.r>r>Mégis: valami belülről úgy űz,r>szinte égeti mindenem,r>mint futótűz, amely sebesen terjed,r>keresztül gázolva mindenen.r>r>Ez a tűz most már hozzád láncol,r>te gyújtottad fel mindenem.r>Te vagy csak, aki elolthatja!r>Többé már nem kell senki sem!r>r>Olyan félénken érek hozzád,r>még a szívem is megremeg,r>s érzem ereid lüktetésén,r>ugyan úgy vágysz rám, és szeretsz.r>r>Sosem hittem, hogy valaki egyszerr>áthatol még a szívemenr>Hiszen úgy védtem, mint a páncél,r>amelyről minden lepereg.r>r>Most itt vagyok. Karodba bújva,r>s szerelmem olyan végtelen,r>mint a csillagok fent az égen,r>melyek annyira fénylenek.
Nincsen helyem e csillogó világban,r>a tűző napban nem lelem helyem,r>nem vakít el a színek sokasága,r>bármilyen szép is, nem fontos nekem.r>r>Lennék inkább csendes félhomálybanr>megbújva, hol rám talál a csend,r>míg az alkony szárnyait kibontva,r>hűs szellővel végigpermetez.r>r>Nem kell más, csak nyugalom, és béke,r>amelyben testem-lelkem megpihen,r>néma csönd, mely oly nyugalmat áraszt,r>s úgy simogat, mint a hűs selyem.r>r>Nem szeretnék semmi mást, csak élni,r>s messze tűnni olyan hirtelen,r>mint a villám, amely egyet dörren,r>s eltűnik a felhős ég felett.r>r>Nem kell más, csak meghitt, meleg otthon,r>ahol végre nyugalmat lelek,r>s úgy tűnik el, mint a nyári villámr>minden rossz, mely megtörtént velem.
Írni szerettem volna nékedr>valami nagyon kedveset,r>de a papír, amelyre írtamr>átitatta a könnyeket.r>r>Mért is sírok? Nem bántott senki,r>mégis: a könnyem úgy csorog,r>áttetsző cseppel legördülver>gyöngyként csordul le arcomon.r>r>Rád gondolok. Hiányod úgy fáj!r>Sóvárgó szívem úgy dobog,r>mintha millió tüske szúrná,r>minden légzésnél úgy sajog.r>r>Tudom, hogy jönnél, hogyha tudnál,r>és a szívedben ott vagyok,r>mint a derengő őszi napfény,r> mely végigsimít az arcodon.r>r>Tudom, hogy vágysz rám, ahogyan én is,r>bármilyen messze is vagyok,r>minden feltörő lélegzetben,r>elnyomott vágyban ott vagyok.r>r>Ne maradj messze. Tudod, hogy várlak.r>Nélküled oly magam vagyok,r>mint az ég alján messze tűnőr>zuhanó hulló csillagok.
Légy jó hozzám, ha sötét hajamrar>majd a tél borít csipkefedőt,r>ha nem ölel már úgy karom, mint régen,r>s olyan szorosan, mint azelőtt.r>r>Légy jó hozzám, ha arcom már ránctólr>torzult, s nem lesz már annyi erőm,r>s ne vess meg majd, ha agyam is tompul,r> hisz egyre kevesebb már az időm. r>r>Szívem még most is ugyanúgy érez,r>épp olyan forrón, mint azelőtt,r>s bármi is lesz, én szeretni foglak r>akkor is, ha az éj szele jő.r>r>Légy jó hozzám, hisz nélküled én isr> olyan védtelen, s árva vagyok,r>mint hervadt virág, s ha nem látlak többé,r> félek, hogy lassan belehalok.
Nézd meg Uram a könny áztatta, kétségbeesett arcokat,r>Látod? Tegnap még mindenük volt, s mára már semmi sem maradt.r>Tegnap még csillagfényes éj volt, most ében fekete éjszaka,r>melynek homálya eltakarja a reményt, s nem tudják, merre van.r>r>Mennyi ártatlan, apró gyermek vágyna, de nem mehet haza,r>s ki tudja, holnap mire ébred? Lesz e hazája, otthona?r>Oly sok ártatlan ember szenved néhány kegyetlen zsarnokért,r>kik pénzéhségből, hatalomvágyból dúlnak. Istenem! Mondd, miért?r>r>Jóság kellene Uram végre! Kérlek! Nyisd meg a szívüket!r>Oly sok ártatlan vétlen ember nem leli helyét nélküled.r>Hisz az életünk olyan röpke. Úgy száll, akár a porszemek,r>miért nem tudjuk békességben leélni ezt a keveset?r>r>Uram! Nem tudod, milyen szörnyű hol sátrat vert már a félelem,r>s zokogva, sírva hozzád szólnak, segíts meg minket Istenem!r>Ezt a kis időt hadd élhessük azokkal, kiket szeretünk!r>Kérlek Uram! Most nézz a földre, s hozd el a békét mindenütt!
