Idő 
Értékelés 
Értékelés Hol rontottam el? Önmagamtól kérdem,r>hiszen nem volt, csak egyetlen hibám,r>szerettem volna mindent neked adni,r>de nem adta meg ez a gonosz világ.r>r>Nem éreztem a lassan pergő percet,r>amely úgy folyt át szívem érfalán,r>mint a vér, amely ereimben áradr>magába fojtva szívem dallamát.r>r>Nem tudtam mondani mennyire szeretlek,r>s nélküled nincs más, csak halott némaság,r>elmondanám, de megrekedt a hangom,r>hangszálam néma. Csak lelkem kiált.r>r>Oly messze vagy, és nem látod arcomr>s szemeimben a könnyes csillogást,r>amelynek gyöngye temiattad csordul,r>arcomon végig, mint egy forradás.r>r>Hol rontottam el? Hisz annyira szeretlek!r>Minden lélegzet teérted zihál,r>amely oly mélyről felszakadva hallik,r>mint a sóhaj, mely lelkemből kiált.r>r>Hogy mondjam el, hogy nélküled mindenr>céltalan, néma önmarcangolás?r>Te vagy mindenem! És ha nem jössz vissza,r>belehalok. Már nem bírom tovább!
Nem is volt szép, és nem is volt jó,r>akadt volna tán jobb nekem,r>nem is értem, hogy mért volt bennemr>olyan végtelen szeretet.r>r>Mért nem láttam a vészjósló árnyatr>elborulni a szemeden,r>hiszen ott volt a tekintetedben,r>és én nem vettem észre sem.r>r>Azt láttam csak, mit látni akartam,r>kékséget, melyben elveszek,r>szemed fénye, mint gyöngyöző vízcsepp,r>Úgy gördült le a szívemen.r>r>Nem is értem, hogy mit szerettemr>benned meg olyan hirtelen,r>mintha a villám csapott meg volna,r>s megrezegtette mindenem.r>r>Nem is értem már, hogy az a szikrar>mért hűlt ki olyan hirtelen,r>kegyetlen perc volt, míg átgázoltálr>annyiszor bántott lelkemen.r>r>Most itt vagyok. Könnyektől ázva,r>burokba zártam szívemet,r>hogy ne törjék össze soha többé,r>légy mással boldog! Ég veled!
Nem vársz rám többé a meleg szobában,r>reszketek. Szinte megfagyok,r>pedig a tűz vöröslő lángjar>a kandallóban most úgy lobog.r>r>r>A rádobott tölgyfa tűznyalábjar>hosszú lángnyelvet öltöget,r>de a melegét mégsem érzem,r>nélküled minden oly hideg.r>r>Meleg paplanba burkolózom,r>s ahogy a csöndet hallgatom,r>a hirtelen hangzó faroppanásrar>összerezzenek, bár tudom.r>r>Magam előtt már hiába látlak,r>nem jössz vissza, és jól tudom,r>nélküled puszta, hideg tél leszr>örökké már az otthonom.r>r>Te már lent pihensz. Nem fáj semmi,r>de bennem most is úgy sajogr>minden szó, mely a lelkembe égett,r>szinte úgy érzem, meghalok.r>r>Lehunyt szemekkel, tépelődver>magamban némán mormolom,r>a te szíved kihűlt, az enyém csak vérzik,r>de mégis: ugyan oly halott.
Szeretlek. Hidd el. De hangom már elhalt.r>Torkomban nincsenek szavak,r>csak szenvedély, mely a lelkemet őrli,r>néha úgy érzem, szétszakad.r>r>Akár egy vulkán, mely belülről forrong,r>s kitörni nem tudott soha,r>ugyanúgy lázad, ugyanúgy tombolr>lelkemben most az indulat.r>r>Hozzád bújnék. De félek: megégetr>az a tűz, amely lángra kapr>szemedben, melyet látni vélek,r>mikor átfogod vállamat.r>r>Lelkem már most is annyira megtört,r>mint üveggyöngy, amely meghasadt,r>szeretnélek, de annyira félek!r>Nem bírom már, ha bántanak.r>r>Neked az érzés szalmaláng csak,r>amely könnyedén lángra kap,r>de nekem izzó, forrongó láva,r>mely mindent magával ragad.r>r>Ne kísérts engem! Kerülj messze!r>Máshol is vár rád pirkadat,r>szikrázó fény, mely rád világítr>eloltva minden vágyadat.r>r>Nekem a láng az akkor kell csak,r>ha a parázs is itt marad,r>s ugyanúgy fűt, ha téli fagy van,r>megőrizve a lángomat.
Könnyekben úszik, sír a lelkem,r>fájdalom marja mindenem,r>Ne kínozzatok! Nem bírom már!r>Tépjétek ki a szívemet!r>r>Szerettem volna mindent adnir>magamból, mit csak lehetett,r>nem maradt másom, csak a szívem,r>tépjétek ki, hogy ne legyenr>r>Belsőmben annyi keserűség,r>amely mardossa mindenem,r>felgyülemlett, akár az égenr>feltornyosuló fellegek.r>r>Törékeny szívem, mint egy tárgyat!r>Tálcán kínáltam fel neked,r>de te széttépted, mint egy rongyot,r>mely a sarokban ott hever.r>r>Csak egy darabja maradt nékem,r>a többi széttépve ott hever,r>azt a darabot mért hagytad meg?r>Mért nem tépted ki teljesen!r>r>Akkor többé nem fájna semmi.r>Csak béke lenne, mely végtelen,r>ne bántsatok, hisz nem bírom már!r>Tépjétek ki a szívemet!
