Idő 
Értékelés 
Értékelés Borult az ég, bús az idő,
r>Ez az ősz, de tél is eljő.
r>No, nem baj, lesz még tavasz is,
r>Kivirul, akkor lelkünk is.
r>
r>Vecsés, 1998. október 4. – Kustra Ferenc József
r>
Ágyamban szenvedek, Abigél,
r>Ha itt lennél, kisegíthetnél.
r>Pár orgazmusoddal,
r>És a kéjvágyaddal…
r>Nem kéne aludni… ha, lennél!
r>
r>Ágyamban keresem önmagam,
r>De ez nem csökkenti a vágyam…
r>Veled kéne lenni,
r>Sokszor elélvezni…
r>Rád zúdítanám a kéjvágyam!
r>
r>Ágyamban Neked is van helyed,
r>Beszívnám kéjes leheleted.
r>Te is támadhatnál,
r>Ez, lelkemnek használ…
r>Veled akarok lenni... Veled!
r>
r>Vecsés, 2019. április 14. – Kustra Ferenc – Erotikus, anaforás LIMERIK csokor
r>
Uram, adsz még erőt, hogy
r>Éljek, vagy lemorzsol enyészet?
r>Még verset írnék…
r>*
r>Uram, csak tudnám, hogy a
r>Csutkám vajh’ kopasz szemét lesz-e?
r>Még verset írnék…
r>*
r>Uram, megveszekedett
r>Kétségek között nem élhetek.
r>Még verset írnék…
r>*
r>Uram, az is fontos, hogy
r>A jövőben termékeny leszek?
r>Még verset írnék…
r>*
r>Uram, bízhatok benne,
r>Hogy olvasóim akarnak-e?
r>Még verset írnék…
r>*
r>Uram, adj fényes jelet!
r>Bizonyosság, létem alapja…
r>Még verset írnék…
r>
r>Vecsés, 2013. szeptember 3. - Kustra Ferenc József – íródott: anaforás senrjon csokorban és fél-haikulánc stílusban.
r>
Lehet, hogy én tévedtem és rossz vonatra szálltam?
r>Megszülettem az „állomáson”, vonatom vártam…
r>Jött is éppen arra egy életvonat
r>Ez volt mi… határozta holnapokat…
r>
r>Felsírtam… anyám biztosan azt hitte, hogy örülök,
r>Jött egy pőre kocsi, rádobott… én belekövülök.
r>Vert az eső, beterített hó, szemembe vágott a szélvihar,
r>Volt még menetszél, szemembe a mozdony füstje… ami betakar…
r>
r>(Senrjú)
r>Kicsi élet csak,
r>Megjő és semmibe megy…
r>Életkitöltés.
r>*
r>Vad életvonat
r>Robog a semmiken át.
r>Utas, mit tehet?
r>*
r>Utas bóklászik
r>Saját életvonatán…
r>Nézi jegyét… más!
r>*
r>Zuhog az eső,
r>Könny, így nem látszik arcán.
r>Bánattakaró!
r>*
r>Embernek bőre
r>Pőre kocsin, cserzett lesz.
r>Szépség múlandó!
r>*
r>A kidöntött fa
r>Síneken, útakadály.
r>Mozdony átgázol?
r>*
r>Pőre kocsin Te
r>Csak pőre utas lehetsz.
r>Nincsen védelem!
r>*
r>Ha megszületsz, feltesznek vonatra… nem boldog hullámvasútra,
r>Indulsz azonnal, húz a mozdony… de nem kellemes „társas útra”.
r>Menetközben ezért úgy érzed, élet maga a hullámvasút,
r>Azt meg már tudod, hogy ez nem... a valódi, kacagós társas út!
r>Egyszer bizony lent és egyszer meg fent van, így robog a vonatod,
r>Bár látod, hogy a sín egyenes, sőt, kinézel és te is tudod!
r>
r>Hatvanhét éve meditálok, hogy vajon jó vonatra szálltam?
r>Mit nem tudok, hogy előző életemben és épp erre vártam?
r>Hosszú menetben van bőven, sínek, kitérő, mozdonyfordító,
r>Nagyon tűzött nap is, vert eső, volt hideg is… farkasordító!
r>Biz' leszállni, átszállni, lemaradni állomáson nem lehet,
r>A vonatom velem együtt utaztatja a megírt végzetet…
r>A vonatom magányos, bár pőre kocsin, néha sok az utas!
r>Ők jönnek, mennek, állomáson átszállnak… van ki meg társutas.
r>Van még potyautas, fiataluras, én meg... az öreguras.
r>
r>Éjszaka, ott látok, ahol, van rendes kültéri világítás,
r>A nappal meg rendben van, mert akkor a napsugár a fényforrás,
r>De nem nekem, mert fejem felett nagy, vastag esőfelhők vannak.
r>Napfény sem világit, csak a más vonaton ülőnek, csak annak...
r>
r>Ha leugranék, futnék, én, magamat utolérni sem tudom,
r>Mert arra nincsen vasút, nincsen sínek, arra nem megy… vonatom.
r>Kinek milyen vonata jött, amikor rádobták,
r>Olyan lesz élete, ez lesz, ez az mit... rászabták.
r>*
r>
r>(Senrjú)
r>Éltem már hosszú
r>Volt, remélem, tart is még!
r>Én bízva bízok!
r>*
r>Éltető remény,
r>Mi benned, lelket tartja?!
r>Ne veszítsd magad!
r>
r>Vecsés, 2015. február 27. – Kustra Ferenc József – íródott: versben és senrjú -ban
r>
(Anaforás, 3 soros-zárttükrös)
r>Ideért ez az erőszakos tavaszi vihar, minek tágsága nem szűkül,
r>Ideért és én azt érzem, hogy minden szélrohama én vállamra nehezül…
r>Ideért ez az erőszakos tavaszi vihar, minek tágsága nem szűkül.
r>*
r>(Senrjon csokor)
r>Ez a tavaszi vihar
r>Öröm-e nekünk, vagy nagy keserv…
r>Hogy lesz; akárhogy?
r>
r>Mindig volt ilyen vala,
r>Világban oly' sokféle keserv…
r>Hogy lesz akárhogy?
r>
r>Búsulás téli éjen
r>Idő, emberekkel csak játszik…
r>Hogy lesz akárhogy?
r>*
r>
r>Kilesek én a redőny egy keskeny résén,
r>De a sötétben mit sem látok út szélén.
r>Megjött épp egy óriási fény-villanás
r>És láttam, ez a kíméletlenség, nem más.
r>*
r>(Anaforás, 3 soros-zárttükrös)
r>Ideért az első erőszakos tavaszi vihar, minek tágsága reggelre szűkül,
r>Ideért és én azt érzem, hogy szélrohama reggelre szün’, addigra már elnehezül…
r>Ideért az első erőszakos tavaszi vihar, minek tágsága reggelre szűkül.
r>*
r>(Leoninus)
r>Sírjon bár várakozásból vagy hisztizzen a gyermek, rettegve villámlástól,
r>Férfi is félhet, öleli feleségét boldogságból... bújna valóságtól.
r>
r>(Anaforás, bokorrímes: leoninus)
r>Bíznak, hogy első tavaszi reggel, majd színes, derűs fénnyel kel fel.
r>Bíznak, a korán kelő reggel; meleg nyár gyors várására hergel.
r>Bíznak, hogy holnap reggel a jó idő, már magát, meleggel nyergel…
r>
r>Vecsés, 2022. március 1. – Kustra Ferenc József
r>
