Idő 
Értékelés 
Értékelés Csak pár akkord, mely metronóm ütembenr>megszólal a régi orgonán,r>egy adagio, mely tiszta hangon csendül,r>s a nagy teremben csengve messze száll.r>r>r>Barokk díszek pompázó varázsa,r>s a padok közül felcsendült korál,r>elábrándít, s az echót hallgatvar>fantáziám oly messzire száll.r>r>Mennyi szempár talált itt egymásra?r>Hányszor szövődött itt szép románc?r>E vén falak közt mennyi sóhaj rejlik,r>melynek emléke régen messze jár.r>r>Mennyi űz, mely a lelkekből áradt,r>Mennyi féktelen, nagy szerelem?r>Már messze tűnt az idők fátyolában,r>de a falak közt most is ott dereng.
Mily kevés volt, mit tetőled kaptam,r>s mégis boldoggá tettél vele,r>mily kevés! És én oly sokat adtam,r>lelkem még most is sajog bele.r>Nékem hoztad a bíborszínű rózsát,r>szétszórva ágyamon bársony szirmait,r>égő szenvedélyed lázasan csitítva,r>cseppenként hullajtva lelkem szirmait.r>Azután elmentél, s elvitted magaddalr>felbolydult szívemnek minden melegét,r>s itt hagytál engem, lelkemből kifosztva,r>meggyötört szívvel, hol nem süt rám a fény.r>Ne keress többé! Nincs már mit adnom,r>hisz elvitted szívem minden melegét,r>s bár meggyötört szívvel, de újra fogok élni,r>hisz nem csak belőled sugárzik a fény.
Sohase mondd, hogy nincs tovább, r>bármilyen nehéz,r>ne add fel könnyen, ostobán,r>küzdj tovább, bármiképp.r>r>Ne sírj, ha minden porba hullt,r>állj fel és menj tovább,r>harcolj, ha kell, foggal, körömmel,r>bármi lesz, bármi vár.r>r>Tarts ki, ha kell, minden erőddel,r>ne hagyd, hogy mélybe rántsanak!r>Ne törődj vele, mit szólnak mások,r>csak irigy, hazug szavak.r>r>Tarts ki erősen, s győzni fogsz!r>Dobd félre, bármi bánt,r>hisz a kemény kősziklák közt isr>nyílik még virág.
Mennyire szeretszr>Mennyire szeretsz? Mondd el újra,r>hallani szeretném hangodat,r>ahogy kimondod újra és újra,r>nevemet suttogva, boldogan.r>Szeretsz e úgy, mint a legszebbik rózsát,r>mely tenéked ontja minden illatát,r>mely ablakod alatt lágyan és szelídenr>bűvös illattal lengi be szobád?r>Hiányzom e, vagy eloltja bárkir>hirtelen feltámadt, égő szomjadat?r>Hiányzom e, ha messze vagyok tőled,r>s nem érzed ajkadon forró csókomat?r>Látod? Én, szeretlek, s kínzó szomjamatr>nem olthatja el senki sem,r>csak tőled akarok minden apró bókot,r>melytől melegség járja át szívem.r>Tőled akarom a bársony színű rózsát,r>a gyöngéd ölelést, a forró csókokat,r>nem kell senki más ezen a világon,r>csak te olthatod el égő szomjamat.r>Csak te vagy nekem egyedül a földön,r>ki elhozza nékem a virágzó tavaszt,r>és ha te nem jössz, nem is kell senki,r>magamba temettem minden álmomat.
Lángokban égtünk akkor éjjel,r>nem is értem, már, hogy lehetr>olyan hirtelen lángra kapni,r>ahogyan akkor ott, veled.r>r>Ma is érzem a forróságát,r>amely átjárja mindenem,r>hisz az a tűz, mi benned égett,r>felgyújtotta a szívemet.r>r>Nem hittem el, hogy tudok szeretnir>olyan tűzzel, mely oly heves,r>mint a pillanat töredéke,r>mely átsuhan rajtad hirtelen.r>r>Nem is értettem akkor éjjelr>magam sem azt, hogy mért teszem,r>nem akartam már úgy szeretnir>senkit, hisz lelkem oly sebes.r>r>Lángokban égtünk, s akkor úgy tűnt,r>sosem alszik ki teljesen,r>hisz az a szikra oly erős volt,r>s egy röpke perc alatt lángra kelt.r>r>Mégis kihunyt, de mégse bánom,r>hisz melege most is úgy ölel,r>hogy felmelegít, és elvarázsolr>újjá élesztve mindenem.r>r>Most itt vagyok. Izzó parázskéntr>várva, hogy újra lángra kelts,r>tudom, hogy lángod perzsel, éget,r>de mégis: te vagy a mindenem!
