Ősz ábrázolás versben és tankában…
r>
r>Taposom az avart, és csak, lassan lépkedek,
r>Elmúló, nyári, meleg nyomokat keresek.
r>De, már megjött az ősz, lehullott mind, az a sok-sok levél.
r>Avarban csendet keresek, de nekem a vihar zenél.
r>
r>Lábam nyomán sehol virág nekem nem fakad,
r>Ezt tudomásul veszem… szívem beleszakad.
r>Még a lelkemben van az izzadós, nyári éj,
r>Mi, akkor még jó volt, most meg viharos a szél.
r>
r>Most még nincs olyan hideg és körbe ölel a szél,
r>Most még jól is esik, amikor az arcomhoz ér.
r>Bizony reggel már, hűvösen, nagyon gomolygók a ködfoltok,
r>Tél is lassan erre bandukol, és akkor lesznek hófoltok.
r>*
r>Ősz, keveréke
r>A nyárnak és a télnek.
r>Érett gyümölcsök.
r>A nappal szőlőt érlel,
r>Hajnal kabátot kérlel.
r>*
r>Szél nótázgatva
r>Emlékszik a melegre.
r>Télről is danol.
r>A szél melegről dúdol,
r>Maholnap havat zsúfol.
r> *
r>Új köd-szitálás
r>Érezhető künn, mezőn.
r>Szél, kórón zenél.
r>Ködbe borul a határ,
r>Messze szállt már sok madár.
r>*
r>Színek készülnek,
r>Levelenként sokféle.
r>Szem-gyönyörködtet.
r>Sok levél színét váltja,
r>Szépségének nincs párja.
r>*
r>Mező, erdő, a bokrok párásak,
r>Nyári napsugarak már fáradtak…
r>Ősz átfesti mindenfelé, tájat,
r>Nagyon látszik… rozsdássá a fákat.
r>
r>Bizony lehet, hogy e szépségeket, a könnyektől az öreg nem is látja,
r>Így lehet, hogy úgy él, nem tudja, hogy ősznek a naptakaró-köd az átka...
r>
r>Vecsés, 2014. szeptember 27. – Szabadka, 2017. október 15. – Kustra Ferenc József – A verset és a haikukat én írtam, a haikuk alá a verset, szerző-, és poéta társam Jurisin Szőke Margit. A versrész címe: ”Sok levél színét váltja”
r>
Az öregségről versben, apevában és 10 szavasokban…
r>
r>Ahogy körbenézünk, feltétlenül.
r>Bár, nem teljesen leplezetlenül.
r>Mind öregszünk... olyan féktelenül.
r>
r>Az
r>Idő
r>Foga már
r>Annyiunkat
r>Kikezdett... bizony.
r>
r>Nem is értjük, csak nézelődünk,
r>Hogy mivé lettünk... és kételkedünk.
r>*
r>
r>Az élet, ma már nem is emberi, egy lidércnyomás,
r>Olyan, mint amikor a ködben rohansz és koppanás…
r>
r>Tehetetlen lét,
r>Gyötrő aggály.
r>Homályos
r>Jövő,
r>Csőd.
r>*
r>
r>Öregnek az emlékek már, nagyon fontosak, az volt élete,
r>Fiatalok még nem értik és lehet, hogy ez lesz a végzete…
r>Múltat le és megtagadni csak egy bűnözőnek kell?
r>A többieknek meg az életüket szeretni kell?
r>
r>Az
r>Emlék
r>A volt lét!
r>Tudni fogod
r>Midőn múlté lesz.
r>
r>Múlttól szabadulni nem lehet,
r>Nem is kell, szeresd az életet!
r>*
r>
r>Fiatal ma olyan, magában hiszi,
r>Mindent kreatívan megváltoztatni,
r>Ezért is üres az udvaron az akol…
r>Az öregek biz' nem csináltak semmit jól...
r>
r>Ők
r>Hiszik
r>Okosak.
r>Úgy jó minden,
r>Ahogy csinálják.
r>*
r>
r>Nyugdíjasnak a bomba, hogy vegetálva, hogy lehet élni,
r>Ez, át is hatja az életét, ettől jogosan kell félni…
r>Gyötörnek a gondolatok, múlt szépsége, és a jövő!
r>Kinek nem sok van hátra, ő a gondot-hagyó elmenő…
r>
r>Vecsés, 2017. augusztus 5. – Szabadka, 2017. október 25. –Kustra Ferenc József – a verset én írtam, az apevákat és a 10 szavasokat, szerző-, és poétatársam Jurisin Szőke Margit. A vegyes címe: ,,Homályos jövő’’
r>
Emlékező meditálás versben és apevában…
r>
r>Rátok nézek ó, halványodva, múltba bújt emlékek,
r>Ki öregszik, annál már gyengülnek emlékezetek.
r>Deres hajba keseredik az életem elpárolgó cseppje,
r>A fizikai testnek is már elmúlt, éltető vehemense.
r>
r>Múlt
r>Fátyla
r>Takarja
r>Emlékeit.
r>Semmibe tűnnek.
r>
r>Már
r>Lassul
r>Teste. Fogy
r>Habitusa s
r>Emberi léte.
r>*
r>Hosszú úton eltévedtet, a holdsugár hazavezet,
r>Útközben, sok csillag is bocsát ki vezető fényeket.
r>Hosszú úton az életvándor gyűjti az emlékeket,
r>Öregen meg már mire is emlékszik? Ó, emlékezet!
r>
r>Múlt
r>Évek
r>Emlékét
r>Gyűjtögette.
r>Semmit érők már.
r>
r>Tév
r>Útról
r>Hazatért.
r>Emlékeit
r>Még őrzi...minek?
r>*
r>Hosszú úton az ember látott már karón, éneket károgó varjút,
r>És ezt is eltette emlékbe, mint a sok illatfelhőt, sziromszagút.
r>Már csak önmagunknak élünk és a még előjövő emlékeknek,
r>Bár a szerepek, amit betöltenek, már halványak a szíveknek.
r>
r>Vecsés, 2017. július 1. – Szabadka, 2017. október 8.- Kustra Ferenc József - A verset én írtam, az apeva párokat, szerző-, és poéta társam, Jurisin Szőke Margit.
r>
Életről, látomás… versben, HIAQ –ban, apevában és 10 szavasban.
r>
r>Fény nincs már létemben,
r>Elvesztem lét tévútjain.
r>Szenvedés életem.
r>*
r>Gyertyaláng, mint az élet, fénye iránytű,
r>Szerintem meg mocskos az élet, egy tetű.
r>Elképzelni sem tudom, milyen ki, boldog…
r>Az én lelkem gúzsba van kötve, csak óg-móg.
r>*
r>Bús,
r>Komor
r>Életem,
r>Boldogságom
r>Koporsója lett.
r>*
r>Mint másnak is, vannak kis és nagy vágyaim,
r>Teszek értük, vagdalkoznak kardlapjaim.
r>Mindez kevés, csak a levegőt suhintom,
r>Üres az életem, nekem nincs megváltóm.
r>*
r>Vágyaim nem apadnak,
r>Élni szeretnék... hiába! Életemben már, mindent learattak...
r>
r>Vecsés, 1999. szeptember 18. – Szabadka, 2017. október 7. – Kustra Ferenc József – a verset én írtam, a HIAQ –t, az apevát, a tízszavast, szerző-, és poéta társam Jurisin Szőke Margit.
r>A vegyes címe: „Céltalan élet”.
r>
Sorok az öregségről…
r>
r>Minden nyár véget ér egyszer… itt hagy, szelíden elköszön.
r>Búcsúztatja a lágyan hullámzó elő-őszi szél.
r>Embernek bármennyire nyár volt az élete, de, őszön
r>Nála is beköszönt már, a hűvösödő őszi szél.
r>
r>Nyár
r>Ősztől
r>Elköszön.
r>Őszi szellő,
r>Elmúlást jelez.
r>
r>Ha volt még szép nyarad,
r>Elszállt hűvös szellő szárnyán.
r>Ősz-fejed gondterhelt.
r>*
r>
r>Van, akinek még maradt egy kis madárdal
r>És a rozsdásodó leveleit szépnek éli meg.
r>Van, kinek az életében csak nő a fal,
r>És azt sorsa, hideg hóból és jégből építi meg.
r>
r>Ősz
r>Nyújthat
r>Apró szép
r>Élményeket,
r>Enyészetet is.
r>
r>Egy barát ki szeret,
r>Ha ősz is fejed, nagy érték.
r>Megért... mért fáj a lét.
r>*
r>
r>A nyár elvonul a téli lakba...
r>A hideg, beköltözik sokakba…
r>
r>Vecsés, 2017. aug. 23. – Szabadka, 2017. okt. 3. – Kustra Ferenc József – a verset én írtam, hozzá az apevákat és a HIAQ –kat, szerző-, és poétatársam Jurisin Szőke Margit. A vegyes címe:” Ha fáj a lét”
r>