Idő 
Értékelés 
Értékelés Anya! Látod, itt vagyok én is,r>még most is ugyan úgy álmodok,r>arról a régi szép időről,r>mely a lelkemben ott ragyog.r>r>Ahol nem volt, mi közénk álljon,r>s gonosz érdek még nem honolt,r>Azok az édes, régi álmok,r> most is azokról álmodom.r>r>Anya. Tudod, még most is várom,r>hogy egyszer újra átölelj,r>ne szólj semmit, csak karod kitárvar>várj, amíg hozzád érkezem.r>r>És én repülök, szívem kitárva,r>nem lesz már ami visszatart,r>hisz úgy szeretném, hogy végre egyszerr>Leromboljuk a gátakat.r>r>Anya. Félek. És féltelek téged!r>Hiszen az idő oly gonosz!r>Előttem sötét, ijesztő árnyak,r>s vörös ruhájú démonok.r>r>Hiába kérem, hagyjatok békén!r>Had tépjem szét a gátakat!r>Hiszen nélküled nincsen semmim!r>S oly közel van az alkonyat!r>r>Anya! Tudod, én most is várlak,r>s magamban félve suttogom,r>engedj magadhoz! Döntsd le a gátat,r>amely közénk áll, hisz tudod.r>r>Hozzád száll minden imádságomr>álmatlan, borús alkonyon,r>ne hagyj itt engem sötét homályban!r>Szeretlek Anya! Jól tudod!
Széltől rezdülő suttogó nyárfák,r>mért nem mondjátok meg nekem,r>mit suttognak a rezzenő ágak?r>Merre menjek, hogy jobb legyen?r>r>Menjek kavicsos folyóparton?r>Véresre szúrja talpamat!r>Vagy csak sodródjak messze az árral,r>mint egy tétova gondolat?r>r>Menjek lenyúló ágatok közt,r>melyet a vihar hajtogat?r>A hajló ágak, mik sírva nyögnek,r>megkarcolják az arcomat.r>r>Magasra nyúló, suttogó nyárfák,r>ti már sok mindent láttatok!r>Merre van fény, mely rám világít,r>keresztültörve az ágakon?r>r>Merre van tűz, mely melegít engem?r>Hisz nektek érzi az ágatok!r>De én itt vagyok nyirkos hidegben,r>s ha nem segítetek, megfagyok.r>r>Széltől rezdülő suttogó nyárfák!r>Mondjátok meg, hogy mit tegyek!r>Ne hagyjatok itt ázva-, fázva,r>hol már nem maradt semmi sem.r>r>Vigyetek el a zúgó széllel,r>amely tépi az ágatok,r>olyan gyorsan, hogy ne tudjon fájnir>semmi, amit most itt hagyok!
Hol van már az a kristálytiszta dallam,r>amit még akkor dúdoltál nekem,r>Amikor először kértél fel táncra,r>s félénken fogtad a kezem?r>r>Hol vannak azok a kristálytiszta hangok,r>melyek oly szépen hangzottak nekem,r>valahol eltűntek messze a térben,r> már a hangod is olyan rekedt.r>r>Hol van már az az őszinte érzés,r>hová tűnt az a nagy szerelem?r>Magával vitte az idő múlása?r>Szinte már alig emlékezem.r>r>Nincsen már szó, és elhalt a dallam,r>a messzeségben már elveszett,r>de az emlékét ma is úgy őrzömr>lelkemben, mint a kincseket.r>r>Szerettelek. És oly forró tűzzel,r>mit feledni nem tudok sosem,r>pedig az óta ki tudja hol vagy?r>Már senki sem fogja a kezem.r>r>Ma már a lelkem annyira más lett,r>nem vágyom rád, már messze vagy,r>annyira szép volt, mit nékem ígértél,r>de ígéret volt csak, üres szavak.r>r>Messziről mégis azt kívánom néked,r>találd meg majd a tiszta hangokat,r>amely a tested, lelkedet átjárvar>bűvös szavakkal utat mutat.r>r>Találd meg azt az elmúlt boldogságot,r>mi egykor valahol félbeszakadt,r>s őrizz meg engem szíved mélyében,r>mint emléket, amely tiszta maradt.
Mit bánom én azt, hogy kik voltak ősei,r>És hogy milyen nyelven beszélnek szülei.r>r>Lépjen szembe velem mosolygó arcával,r>Fogadjon el engem erénnyel, hibával.r>r>Süllyedő világban együtt botladozzunk,r>bármily nehézségben mi együtt maradjunk.r>r>Csak legyen mellettem, kinek szép erénye,r>csillogjon szemében megértésnek fénye.r>r>Legyenek alkalmak, mikor szépet mondunk,r>melytől tiszta szívből elcsuklik a hangunk.r>r>Életünk teljen el egymás mellett állva,r>végzet által legyen bármelyikünk árva.r>r>Sírig megmaradjunk egymásnak támasza,r>közös boldogságunk igaz varázslata.
Tehetsége csodálatosr>És nevéhez fűződik a világirodalom,r>melyről bölcsen s bőven írt,r>Színesen és szabadon.r>r>Az idegenben, és az angolok közt,r>Mégis magyar maradt,r>Még akkor is ha irodalmukr>Jóval hozzá ragadt.r>r>Saját regényei csodás események.r>Búval és örömmel zajlik bennük élet.r>Vannak bennük remények,r>És lappang bennük végzet.r>r>Mire barátai már menekvést ajánltak,r>Ő hűséges maradt szokott hazájának.r>De sajnos a végén minden csak hiába! r>A megbolondult nemzet nem hitt hű fiába.r>r>Letartóztatták, aztán elcipelték.r>Az utolsó reményét végleg megszüntették.r>Durván, eszetlenül verték szegényt agyon,r>És teste halkan, bénán, feküdt az avaron.
