Idő 
Értékelés 
Értékelés Te is ember vagy, nem csak holmi porszem,r>nem kevesebb, mint más, nem csak kődarab,r>ne engedd hát, hogy bárki eltaposson,r>ne hagyd, hogy szétzúzzák minden álmodat.r>r>Tanulj meg végre célodért kiállni,r>ne tévesszen meg gonosz rágalom,r>ne hallgass másra! Én melletted állok,r>s bármi történjen, melletted vagyok.r>r>Melletted leszek tűző napsütésben,r>sűrű őszi ködben, vagy ha hó szitál,r>melletted maradok, míg a szívem dobban,r>hidd el! Nálam jobbat sehol sem találsz.
Nem várok kincset, csak biztonságra vágyom,r>egy boldog családra, hol szeretet vár,r>hol megingott hitem újra megtalálom,r>s békét, mit régóta keresek már.r>r>Elveszett remények ködéből bújvar>szeretném újra látni a fényt,r>nyugalmat szeretnék. Egy kis szabadságot,r>s egy meleg kis otthont, mely csak az enyém.r>r>Rátalálni egy igaz jóbarátra,r>ki mindig szeret és mindent megért,r>kitől a könnyem is szivárvánnyá válik,r>s ugyanúgy szeret, ahogyan én.r>r>Szeretni, aki kitart mellettem,r>s hű szeremmel indul felém,r>kinek a szíve csak értem lángol,r>s szemében miattam ragyog a fény.
Köröttem néma éjszakai csend van,r>egy árva hang se szól sehol se már,r>pokol tüzében őrlődöm miattad,r>homlokom redőin verejték tanyáz.r>r>Nem mozdul semmi. Még a szél sem rebben,r>arcomra ült a döbbent némaság,r>gyönge szívemet annyi bánat sújtja,r>olyan jó volna szabadulni már.r>r>Csak egyetlen percre tudnám elfelednir>mi oly mélyen, mardos, s a lelkembe váj,r>csak egyetlen egyszer tudnám eltemetni,r>mardosó kínom, mely börtönbe zár.r>r>Csak egyetlen egyszer tudnék boldog lenni,r>hisz annyit szenvedtem miattad már,r>arcom már sápadt, hajamra hó hull,r>múló életem hamar messze száll.r>r>Olyan jó voltam, annyi mindent tettem,r>bár tudom: nekem is épp úgy van hibám,r>hisz ember vagyok. de lelkem épp oly tiszta,r>akár egy áttetsző üvegpohár.
Ez a világ nem az én világom,r>nekem itt már minden idegen,r>mi tegnap még szép volt mára már álom,r>önmagamat már sehol sem lelem.r>r>Tegnap még hűs szellő simította arcom,r>míg ajkaimra lágy csókot lehelt,r>most üvöltő szél fúj, mely lelkembe mardos,r>sebeimet tépve fel szüntelen.r>r>Ez a világ nem az én világom,r>oly gonoszak itt az emberek,r>szívükben már nincs segítő szándék,r>régen kihalt már a szeretet.r>r>Felnézek az éjszakai égre,r>az égbolt most olyan bársonyos,r>sötétjében fényesen ragyognakr>új reményeink, a csillagok.
Egy halk sóhaj, mit próbálsz elnyomni,r>s bágyadtan ülsz az ágyadon,r>rám gondolsz most is, bár próbálod titkolni,r>de mégis én rólam álmodozol.r>r>Most megkapsz mindent, amit csak kívánsz,r>s szerelmed fennhangon hirdeted,r>azt mondod boldog vagy, szerelmed tombol,r>de titkon másokra éhezel.r>r>Van, aki úgy szeret téged,r>rád költi szinte mindenét,r>de te csak játszod a szerelmet,r>s nem hallod lelkének énekét.r>r>Boldoggá tesz, hisz elhalmoz mindennel,r>s fennhangon mondod, szereted,r>de ha nem tud már majd többet adni,r>akkor is kedves lesz neked?r>r>Akkor majd jó lennék én is,r>de már rég messze leszek,r>eltűnök, mint a forgószélbenr>lehullott, sárgult levelek.r>r>Akkor majd ott állsz összetörve,r>s hiába hívsz, már nem megyek,r>te voltál mindig, minden álmom,r>de számodra minden elveszett.
