Idő 
Értékelés 
Értékelés Az idő, elgondolkoztató…
r>
r>(vers)
r>Nézem, hogy absztraktokat fest a fránya idő,
r>De nem tudom megfejteni, hogy ez meg minő?
r>Az esti alkonyatban is formákat rajzol,
r>Az éjszakai vaksötétben sem araszol…
r>*
r>
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Nem tudhatom, hogy mit kezdenénk idő nélkül,
r>A múltunk sem volna elérhető emlék nélkül,
r>Nem tudhatom, hogy mit kezdenénk idő nélkül,
r>*
r>
r>(Haiku)
r>Gyertyánknak fénye,
r>Idő nélkül araszol…
r>Végén, elmúlik!
r>*
r>
r>(sedoka)
r>Mécses kis lángja
r>Holtaknak is világít,
r>De nem látunk mélyebbre.
r>
r>A mécses lángja
r>Nem elég múltnézőben,
r>Arra, minden… idő lett.
r>*
r>
r>(Apeva)
r>Az
r>Idő
r>Csak halad!
r>Szereptelen
r>Fő irányító.
r>*
r>
r>(10 szavas)
r>Az időt, ha tudnám, megfejteném,
r>Jövőből, előre jöjjön, de… szeretném?
r>*
r>
r>(Oximoron)
r>Az élet csak egy idő nélküli pillanat,
r>Mily’ jó megélni sok ezer nap alatt.
r>*
r>
r>(HIAfo)
r>Mutatója nincs is?
r>Csodálkozva nézek!
r>Homokórában van homok?
r>*
r>
r>(Renga-láncvers)
r>Mókuskerék az
r>Idő, meg nem áll soha.
r>Gong óra üti!
r>Az idő pereg
r>Mint homokóra szemek.
r>Én meg rettegek!
r>Pillanat ketyeg!
r>Hallom, egyenletesen…
r>Gong óra üti.
r>Lesz-e még idő?
r>Az évek már elfogynak.
r>Én meg rettegek!
r>Időnél, nincsen
r>Körforgás. Előre megy.
r>Gong óra üti!
r>Lét egy pillanat,
r>Kevés maradt még hátra.
r>Én meg rettegek!
r>
r>Vecsés, - Szabadka, - 2018. február 8. – Kustra Ferenc József - (A HIAfo = fordított HIAQ!) A Renga- láncversben az 1.-3.-5. haiku-versszakot én írtam. A 2.-4.-6.- haiku-versszakot szerző-, és poéta társam Jurisin Szőke Margit és a 2. résznek ő a szerzője.
r>
(vers)
r>Vérfagyasztóan különös ez a zajos csend!
r>Lelkem nem találja helyét, békéért esend…
r>Mond, szeretett csend, hol hagytad el a fegyelmed?
r>
r>(apeva)
r>Úgy
r>Tűnik
r>Csend honol,
r>Oly zajtalan,
r>Ám csak külsőleg.
r>*
r>
r>(haiku)
r>Idegen, rideg
r>Oly’ élettelen minden.
r>Belsőm gyötrelmes.
r>
r>A
r>Lélek
r>Vergődik,
r>Bizonytalan,
r>Nincs már nyugalom.
r>*
r>
r>(Vers)
r>Fekete felhő a csillagok csendes takarója,
r>Ezzel a vidám gyönyört, bánat porig, lesújtotta!
r>Lelkem már a menekülési távot lefutotta!
r>
r>Fényt
r>Takar
r>Sötétség,
r>Mindent bénít.
r>Megszűnt fegyelem.
r>*
r>
r>(HIAQ)
r>Megszűnt a fegyelem,
r>Ezt a fénytelenek látják.
r>Vég van előtérben…
r>
r>Nincs
r>Hová
r>Rohannod,
r>Rettegsz belül,
r>Sorsod utol ér.
r>
r>(vers)
r>Szép, ahogy mosolyogva elnézi Hold a tavat,
r>Felhők félrehúzódnak, hogy lássa hullámokat.
r>Szélcsendben nincs is hullám, csak lát sok holdsugarat…
r>
r>Már
r>Álmod
r>Sem tiéd,
r>A rettegés
r>Nem kíméletes.
r>
r>(10 szavas)
r>Lelki nappalok fényét vesztem...
r>Meg nem élhetem!
r>Irgalom vagy kegyelem?
r>*
r>
r>Az
r>Igaz
r>Szót valljad!
r>Békére lelsz,
r>És bátor leszel.
r>
r>(vers)
r>Lelkemmel a megértést és a békét keresem,
r>De nincs is ilyen, én a jövőt, szívvel rettegem…
r>Bízok, szeretek és akkor én is átélhetem?
r>
r>Nézz
r>Szembe
r>Magaddal,
r>Ha nem teszed
r>Később megbánod.
r>*
r>
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Nagyon bágyadtan, fénytelenül pislognak a csillagok,
r>Nézik vaksin, a bátorság fut, én utána rohanok.
r>Nagyon bágyadtan, fénytelenül pislognak a csillagok.
r>
r>Légy
r>Bátor!
r>Félelem
r>Elvész nyomban.
r>A teremtő vár.
r>
r>(vers)
r>A félelem, akaratom ellenére uralja a gondolatomat,
r>Amíg rettegve félek, a kiutat keresve sem találok nyugalmat!
r>Az örök gondviselés, soha el nem enged, rám erőlteti… uralmat.
r>
r>Vecsés, 2018, március 10. – Szabadka, 2018. március 17. – A vegyes formákat én írtam, az apevákat, szerző és poéta társam Jurisin Szőke Margit. Tordai Mihályné azonos c. verse átirata, az engedélyével.
r>
Ősszel… az életben is… versben, HIAQ –ban és apevában.
r>
r>Az idő csak halad, folyvást, lustán lépeget,
r>A vihar meg lecsap, engedélyt nem kéreget.
r>*
r>Az idő szeszélyes,
r>Kicsit nyár, majd vihar tombol.
r>Fázós magány vacog.
r>*
r>Az életben a saját forgószelem pusztít, akarattal,
r>És nem fekszem le egyedül, csak a társammal, a haraggal.
r>*
r>Egy
r>Pillanat
r>Műve volt.
r>Mennykő zúzta
r>Létem értelmét.
r>*
r>Hajnalhasadás ideje is rendben elérkezik,
r>De, a viharfelhők, látni ezt miért nem engedik?
r>*
r>Hűvös reggel rémlik,
r>Dühös felhők eget szegik.
r>Könny áztatta szemek.
r>*
r>Majd’ egész életemben keserű íz volt a létem,
r>Mondják is az okosok, gyermekként traumát éltem…!
r>*
r>Kín,
r>Bánat,
r>Ételem,
r>Italom volt.
r>Gondok terheltek.
r>*
r>Ilyenkor már a festő, nem veszi elő a vásznat,
r>De, én még rakosgatom magasra… az emlék-vázat.
r>*
r>Színek odavesztek,
r>Lehulltak, színes levelek.
r>Elveszett remények.
r>*
r>Engemet, úgy tűnik, hogy immár senki sem szeret!
r>Azt mondjátok ártok nektek! Látom, nem eleget!
r>*
r>Sok
r>Év múlt
r>Magányban.
r>Estem, keltem
r>Jobbat reméltem.
r>*
r>Kabátot adott rám az ősz, ma kora reggel,
r>Napközben meg, letámadott a szél-sereggel.
r>*
r>Hinti ködét az ég,
r>Tejfehér fátyol nem oszlik.
r>Útvesztő... nincs kiút.
r>*
r>Én vagyok, ki sok hibát vétett, Te is így véled?
r>Én vagyok ki rossz utakon járt? De, ki nem téved?
r>*
r>Nem
r>Tudom
r>Mi a nagy
r>Vétkem, hogy ezt
r>Kaptam cserébe...
r>
r>Már
r>Fogytán
r>Reményem,
r>Jegyet kérek,
r>Csak... egy-irányba.
r>*
r>A hegyekben havazik, ne is keressük az okát,
r>Nemsokára az Alföld is megkapja… az áldóját.
r>
r>Vecsés, 2016. december 20. – Szabadka, 2017. december 2. – a verset én írtam, a HIAQ –kat és az apevákat, szerző-, és poétatársam Jurisin Szőke Margit. A kiegészítők összefoglaló címe: Lehetett volna másképp is.
r>
Versben, európai stílusú tankában és apevában…
r>
r>Hajnali fényben úgy látom, még sötét árnyék úszik,
r>És e szerint, akkor a sötétségem el, nem múlik?
r>Gubbasszak én csak tovább, amíg a Nap fel nem kúszik?
r>
r>A csend, –hallom még- hörgőn-sóhajtva távozik,
r>Felkelő nappal ő így már nem találkozik.
r>Estig valahol egy árnyékban várakozik.
r>*
r>Éjszaka, nyugszik
r>A világ, csend lesz az úr!
r>Hallható sötét.
r>A sötétség szárnyat bont,
r>Hál minden, csend álmot font.
r>*
r>Napfény generál
r>Hangoskodást, zajokat.
r>Csendben aludni.
r>Süt a Nap, ébredj, kelj fel!
r>Halld a zsongást, ez jó jel.
r>*
r>Hatvan voltam... öregszem, már majdnem hetven vagyok,
r>Vándorút végét nem látom, de arra haladok.
r>Fáradó kezemmel, én már nagyon nem markolok.
r>*
r>Előre menni,
r>Életút leküzdése.
r>Vége, mit hozhat?
r>Lépni alig van erő,
r>De, légy még elég merő.
r>*
r>Öregség rágja a testem
r>Próbálja nyűni a lelkem…
r>Én ezt nem várom… ellenzem!
r>
r>Az
r>Idő
r>Múlása
r>Marja énem.
r>Fékezni?! Nem megy...
r>*
r>Az éjszakai bársonyos és csendes sötétség, napfénybe fúl,
r>Ilyen öregen ember csak vár, de nem tudhatja, hogy alakul…
r>Idő az utat, majd mutatja, kendőzetlenül, táblátlanul...
r>
r>Persze életedben a sorsod, a nyűgöd, a bajod, mint ellened vétett!
r>De, persze életből egy van, így élvezd, mert halálig gyönyörű az élet.
r>
r>Vecsés, 2016. május 21. – Szabadka, 2017. október 24. – Kustra Ferenc József – a verset és a haikukat én írtam, alájuk a verset és az apevát, szerző-, és poétatársam Jurisin Szőke Margit.
r>A vegyes címe: „Légy még elég merő”
r>
Ősszel… versben és Baso féle eredeti stílusú tankában.
r>
r>Esőfelhők csak
r>Vonulnak… jönnek újak.
r>Ködfolt, baljós jel.
r>Kiskertben rózsák nyílnak,
r>Naptól levelek híznak.
r>
r>Záporozva hull az eső a ligetes erdőn,
r>Minden barátságtalan, nagyon vizes a mezőn…
r>*
r>Eső meg a köd,
r>Meg... múlt kísértetei.
r>Mindenhol avar.
r>Verőfényes nyári nap,
r>Elkel a szalmakalap.
r>
r>Micsoda bohém egy öreglegény ez az ősz,
r>Csak kifeküdne a napra, mint fáradt dizőz…
r>*
r>Erdő felett ül
r>A vastag esőfelhő.
r>Sűrű, mint a köd.
r>Napsugara szikrázik,
r>Szellő levéllel játszik.
r>
r>Régi kérgűek a szép százéves faóriások, és még állnak!
r>Viszont biztos, hogy az ő levelei is színes-rozsdássá válnak…
r>Sűrű ágai között még a nap-fénynyalábok mélyen turkálnak…
r> *
r>Utolsó villám
r>Lecsap, már itt van a köd.
r>Hideg az eső.
r>Lemenőnap integet,
r>Ám áraszt még meleget.
r>
r>Az éjszakai patakot a Hold, ezüstvérré átfest,
r>De, a táj is ezüstös… most az esőt is, mint a látenst.
r>*
r>Csücskös felhőkkel
r>Szemez, a kora hajnal.
r>Ködtől, alig lát!
r>Hajnali napfény villan,
r>Fűről harmat elillan.
r>
r>Vecsés, 2016. december 20. – Szabadka, 2017. október 26. – Kustra Ferenc – a verset és a haikukat én írtam, a haikuk alá a verset, szerző-, és poétatársam Jurisin Szőke Margit. A verse címe: ”Nyári nap”
r>
