Idő 
Értékelés 
Értékelés Emlékezzünk egy percig most azokra,r>kiknek tollukban olyan tinta volt,r>hogy gyöngybetűt írt a pergamenpapírra,r>s szinte ringatott benne minden szó.r>r>Papírra írták minden tévedésük,r>minden örömük, minden bánatuk,r>s nem titkolták el magukba zárva,r>mikor lelkükből bánat könnye hullt.r>r>Emberek voltak, ahogyan más is,r>de bennük sokkal több volt a szenvedély,r>s úgy tudtak írni szinte minden nyelven,r>hogy a papír is szinte már beszélt.r>r>r>Magával sodorva minden érző lelket,r>meleg szavakkal, szinte hallani,r>hogyan szakad fel a lélegzetnyi csendbenr>az a tiszta hang, mit oly jó hallani.r>r>r>Harag, és bosszú. Öröm, vagy bánat.r>Vagy a féktelen, forró szenvedély,r>minden, amely a lelkükből áradt,r>a vékony papíron szinte újra élt.r>r>r>És mi olvastuk. Annyira vágyvar>minden sorát, és szinte minden szór>úgy vonzott magához bennünket mindig,r>mint egy felcsendült bűvös zeneszó.r>r>r>Ma is írnak még. Épp úgy, mint régen,r>de papírok helyett sok helyen talánr>billentyű hangja tör be a csendbe,r>s másképpen szól a hangja is ma már.r>r>Csak az érzések nem lettek mások.r>Épp úgy van harag, öröm, szeretet,r>s olyan jó, mikor lelkünkbe látvar>szinte minden szó új erőt lehel.r>r>Ma is hiszem, hogy mindegyik szó, melyr>könnyet fakaszt a gyűrött papíron,r>költők szívéből lecsurgott hála,r>amely neked szól, mikor olvasod.
Hosszú az út az állomásigr>s azon tűnődöm, mit vegyek?r>Valami szépet szeretnék most,r>amelyben örömed leled.r>Elbambulok. És nem veszem észre,r>hogy a vonat jön, s hirtelenr>csak a vonatok sípolásar>hangzik fülembe élesen.r>felszállok gyorsan, s álmos utasokr>közé leülök csendesen,r>kora hajnal van, alig van élet,r>s néhány utas még szendereg.r>Lehunyt szemekkel utazom én is,r>a kupé olyan jó meleg,r>vagy csak a vágy fűt, nem tudom már,r>amellyel hozzád érkezem.r>Nem tudtam neked venni semmit,r>hisz a vonat jött hirtelen,r>pedig annyira szerettem volna,r>hogy érezd: fontos vagy énnekem.r>Rád gondolok, és feltolul bennemr>annyi öröm, és félelem,r>vajon szeretsz még? S vársz- e, engem?r>Kérdezem magamtól csendesen.r>És a vonat most közelebb visz,r>egyre gyorsabban robog velem,r>olyan hangosan zakatol most,r>akár az én bolond szívem.r>Aztán hirtelen megáll, s látom,r>olyan boldogan integetsz!r>Nem tudok szólni, karodba omlok.r>De jó, hogy itt vagy kedvesem!r>Mintha valami fény derengne,r>amely átjárja mindenem,r>s összeforrunk egy ölelésben,r>szelíden, szerelmesen.
Lehoznám néked a csillagot,r>csak nevess! Hadd lássam édes,r>ahogy a szemed felragyog,r>amikor mosolyogsz éppen.r>r>Had lássam szemed íriszénr>a fényt, ha szemedbe nézek,r>amely elvakít, s mámorít,r>még sosem láttam ily szépet.r>r>Mint az égbolt, mely felragyog,r>amikor nap süt az égen,r>úgy varázsol el engem isr>szemeid csillogó kékje.r>r>Szemedben látom a holnapom,r>és ha a szívembe nézel,r>tudod, hogy bármit megadok!r>Nem is kell sohasem kérned.r>r>Tudod: nincsenek kincseim,r>csak te vagy! A mindenem nékem!r>Lágy, andalító dallamotr>hallok, ha rám nevetsz, s félek.r>r>Féltelek, mint a gyermeket,r>ki anyjától messzire téved,r>s fáradt szemekkel kutatom,r>hol vagy most? Jöjj vissza! Kérlek!r>r>Maradj! Hisz rövid az életünk,r>s ki tudja mennyi időnk leszr>szeretni, de azt jól tudom,r>hogy én csak te érted élek.
Mit tennél, mondd, ha minden egyes álmodr>összeomlana olyan hirtelen,r>mint egyetlen pillanat megtörő varázsa,r>s nem tudnál tenni semmit ellene?r>r>Ha a szívedben égő éltető szikrar>kialudna egy röpke perc alatt,r>s ha az ablakon besütő napfényr>melege már csak múlt emlék marad? r>r>Mit tennél, mondd, ha nem találnál többé,r>s nem marad más, csak puszta kőfalak,r>mely nem ád meleget, s hűvös némaságbanr>kellene élni minden napodat?r>r>Talán akkor majd ráébrednél végre,r>Hogy a lelkemben túl sok seb maradt,r>melyet te okoztál, és miattad vérzik,r>s hiába kötözöm, mégis ott marad?r>r>r>Talán akkor majd megértenéd végre,r>hogy te tépted széjjel minden álmomat,r>hiába vársz rám, nem találsz meg többé,r>s az üres falak már nem adnak vigaszt?r>r>Kereshetsz mást, hisz annyi minden van mégr>rajtam kívül, mely boldogságot ad,r>de úgy ahogy én, sosem tud szeretni r>senki, s benned is mély sebet fakaszt.
Sosem szabadna annyira szeretni,r>hogy önzetlen adod teljes szívedet,r>mert aki ilyen forrón tud szeretni,r>az egyetlen bántó szótól is remeg.r>Mint rezgő nyárfa, mely hajlong a szélben,r>és a vad vihar az ágát tépi meg,r>s jajongva sír a késő éjszakában,r>a megsebzett szív is éppen úgy rezeg.r>Sosem szabadna elhinni mindent,r>hisz az élet egy viharos sziget,r>hol pihen a test, de sajog a lélek,r>amíg nyugalmad végre megleled.r>Sosem szabadna feledni mindent,r>s az utolsó percig hinni kellene,r>hogy az a régmúlt, halomba hullt álom,r>egyszer talán még színes is lehet.r>Sosem szabadna csüggedni, sírni,r>csak küzdeni! Hiszen mindig érdemes!r>Amíg egyet is dobban a szívünk,r>hinni kell azt, hogy eztán jobb jöhet.
