Idő 
Értékelés 
Értékelés Jött a török, csak zúdult… áradat,
r>Fehér habra hajszolták lovakat.
r>Szpáhik, akindzsik, a janicsárok,
r>Kezükben pajzsok meg jatagánok.
r>
r>Országot foglalni mi hagyhatjuk?
r>Sereggel hadba szállt: király urunk.
r>Lovakat nyergelték és itatták,
r>Egész nemességet hadba hívták.
r>
r>A véres kard eredménye meg lett…
r>Mohácsnál véres, vesztett csata lett.
r>Széthúzott magyarság… nem ment oda,
r>Sereg másik része, sehova…
r>
r>Tizennégyben a főurak összefogtak, ez örömteli tény
r>Lenne... de azért, hogy Dózsát leverjék, mi volt nekik kelevény.
r>Elit széthúzása megmaradt, ezen Dózsa sem változtatott,
r>Magyarság tele van, olyan tényekkel, mi minket lejáratott.
r>
r>Főurak, az elit acsarkodott,
r>Hatalomért meg csak viaskodott.
r>Egy része tűrte, többi ölését,
r>Nem akarta barát ölelését.
r>
r>Odaveszett jó királyunk, meghalt!
r>Ország ezek után szinte meghalt…
r>Patakba fulladt, mondták királyra,
r>Ám orvul meggyilkolták csatában?!
r>
r>Elit csak dőzsölt, ország szétesett,
r>Senki nem figyelte magyar szívet.
r>Úr, ránk is mérte a büntetését!
r>In tolerálta uraink kedvét.
r>
r>Ország tönkrement, úgy van az óta?
r>Ország sors tán’ változott… mióta?
r>Vesztes ország lettünk, főurak tették,
r>Magyar identitást rég elvesztették.
r>
r>Ötszáz éve honunkat elvesztettük,
r>Akkor főuraink alá rendeltük.
r>Nem török a hibás, élet ilyen,
r>Tudni kéne, a rossz sorsunk ilyen?!
r>
r>Itt a mi dolgaink, tán’ sohse mentek úgy, ahogy kellett volna,
r>Itt mindenki többség akadályozásával volt elfoglalva?!
r>Elvesztett csatákból, van történelmünkben jó bőven.
r>Mi csak ezekre emlékszünk, ebben élünk? Veszően?
r>
r>Ma már nem lehet felmutatni, mint akkor rég' a véres kardot!
r>Átalakult a világ, szemből, csak az arcodba kaphatsz karcot…
r>Ebben a szép új világban azzal törődj, hogy megments sok arcot!
r>
r>Nagy bévőn mostanság elregéltem néktök, ezen krónikában,
r>Szórjátok, mint magot, hírt, ha Ti nem valák restök meghallásban.
r>Tisztes, nemes embereknél és a köznép tudomást tudjanak,
r>Sarjaddzon a nagy hír, mint a vetés, hogy ne higgyék, nem tudtanak…
r>A háznépnek dobold, legott, hírdösd ki!
r>A famíliának, rögvest kürtöld ki!
r>
r>Vecsés, 2013. december 30. – Kustra Ferenc József – történelmi kitekintésünk.
r>
A vár seregleter>fut, rohan rettegver>félve a közelgő tüzet.r>Vár ura mentenér>egyetlen szerelmesr>lányát a szép ifjú szüzet.r>r>Ám ő is rabja lettr>az ősi váránakr>karcsú tornya tetején.r>Csak egy vitéz van kir>bajjal szembe nézver>áll a várbástya peremén.r>r>Egy óriás sárkányr>száll a vitéz felér>perzselő tüzet okádva.r>A fél birodalmatr>árnyékba borítjar>olyan hatalmas a szárnya.r>r>Acélos tekintetr>büszke hősies szívr>vértezi fel a vitéz legényt.r>Tornya ablakábólr>őt nézi a királyr>aki elhozta a reményt.r>r>Hatalmas küzdelemr>vette hát kezdetétr>a vitéz és a sárkány között.r>állt ott szilárdan mígr>a ronda bestiar>a feje fölött körözött.r>r>Lángokat okádvar>bukva a magasbólr>rontott rá a hős vitézre.r>Ám ő nem rettent megr>egy gyors mozdulattalr>döfte kardját a szemébe.r>r>Kilehelve lelkétr>a gonosz bestiar>port verve hullott a mélybe.r>Bástyáról leszállvar>a győztes hős vitéztr>ünnepli a király népe.r>r>Fut le a király isr>tornyából sietver>dicsőíteni a legényt.r>Hatalmas az örömr>csókolják ölelik,r>szinte agyonnyomják szegényt.r>r>Elmúlt hát a veszélyr>boldog volt a legény,r>mert nem maradt el a hála.r>Fele birodalom,r>és még ráadásképpr>övé lett a király lánya.
Arcodat látom reggel-este,r>látása felrepít a mennyber>lepkeszárnyon.r>r>Éjjel-nappal csak rád gondolok,r>megfestik neved angyalokr>napsugáron.r>r>Most halkan suttogom rekedten,r>soha el nem múló szerelmemr>rád találjon.r>r>Ébren élő szerelmes álmok,r>mint illatozó szép virágokr>rózsaágon.
Ez a világ rothadt alma,r>bűnök sötét birodalma.r>Rút férgek rágják a testét,r>ez fogja okozni vesztét.r>r>Teremtsünk hát új világot,r>ültessünk sok szép virágot.r>Szóljon a dal szeretetről,r>Isten int ránk odafentről.
Akkor ha elhagyom hazámr>van valami, mi vigasztalr>egy rögöt viszek magammal.r>r>Teljesen nem szakadok el,r>megyek azzal a tudattalr>egy rögöt viszek magammal.r>r>Még él bennem a szomorúság,r>nem megyek túl nagy haraggalr>egy rögöt viszek magammal.r>r>Csipetnyi Magyarországotr>egy rögöt viszek magammal,r>én hazámból egy darabbal.r>r>Majd, ha szemfedél rám borul,r>kezemben tartom a rögöt.r>Síromon egy virág virulr>piros-fehér-zöld fű között.
