Idő 
Értékelés 
Értékelés Lesz még itt, hogy a téllel egybefagynak a nyarak?
r>Lesz, hogy a tört mondatokban szétesnek a szavak…?
r>Akkor már nem fogunk az udvari lugasban ücsörögni?
r>És nem fogunk meleg tűzben nyárson, húsos szalonnát sütni?
r>
r>Ha a sors ver, védd, szilaj legyél,
r>Ne add... magad ellen, ne tegyél...
r>Ha szerencséd van az életkerék, feléd is fordul
r>A szellőcske eláll, de még lehet… a vihar mozdul…
r>
r>Lesz még itt jobb világ,
r>Lesz még itt új világ,
r>Csak ember teremtse meg
r>És ne adja magát meg...
r>
r>Vecsés, 2014. május 12. - Kustra Ferenc József
r>
A furfang biz’ az a fegyver
r>Mely azé, ki szólni nem mer
r>Vagy szólnia nem célszerű,
r>Mert ellenfél nagyérdemű.
r>
r>Létezik furfang a női,
r>Ezt férfiaknál beveti
r>Ki kellőn okos, nőies.
r>Az eredmény nem kétséges.
r>
r>Ravasz fő sajátossága
r>Furfangos gondolkodása,
r>Melyet, ha kell, jól kihasznál,
r>Gondolatban messzire száll.
r>
r>A másik eszén túljárni,
r>Gondolatai közt játsz’ni
r>Őt több ésszel manipulálni,
r>Furfangosnak kell erre vágyni.
r>
r>A furfang kevesek sajátja,
r>Mert rögzült a gondolkodása
r>A sok emberek… többségének.
r>Kevesek örülnek sok észnek.
r>
r>A furfangosok előnye,
r>Hogy messze látnak előre,
r>Tudják, mit gondol a másik
r>Mire többség foga fájik.
r>
r>Vecsés, 1999. január 9. – Kustra Ferenc József
r>
(Bokorrímes)
r>Száraz leveleket fú a vehemens szél,
r>Azok mindegyike a halálról beszél
r>Vagy az elmúlt jó múltról csak mesél, mesél.
r>
r>(Senrjú)
r>Az elmúlt múltban
r>Benne van a szélfúvás.
r>Mesék ideje.
r>
r>(Senrjon)
r>Kóborló Marci gyerek…
r>Temető út! Rúg leveleket.
r>Őt nem szeretik…
r>
r>(Bokorrímes)
r>Száraz levelek rúgva emelkednek, Marci arcába csapnak,
r>Ez bizonyítja neki, még a halálba menők se szerették…
r>Száraz levelek rúgva emelkednek, Marci arcába csapnak.
r>
r>(Senrjon)
r>Bánatában indult el,
r>Szeretne egy pónit, de nem kap…
r>Ki is gondozná?
r>
r>(Septolet)
r>Éhes!
r>Türelme véges!
r>Gyomra mérges…
r>Lelke kérges.
r>
r>Haza menne,
r>Ablakon belesne,
r>Nem kapna{?}, esdene…
r>
r>(Anaforás)
r>Így elindult, mert a szülei sem tudták, hová lett,
r>Így azon is járt az esze, hogy ez volt a helyes tett?
r>Így gondolva a szüleinek igazuk van, hogy a pónit ki gondozná,
r>Így szegény állatot a mély, talán halálos veszedelembe sodorná.
r>
r>(Anaforás, önrímes)
r>Hazaérve anyja csak szelíden megkérdezte, hogy éhes vagy-e, ennél kisfiam…
r>Hazaérve anyja megjegyezte, hogy ha már felnőttél, újra beszélünk kisfiam.
r>Hazaérve kiderült, nagyon szeretik őt otthon, anyja simogatta… kisfiam…
r>
r>Vecsés, 2022. március 17. – Kustra Ferenc József - Íródott: az elcsatangolt kisfiúról, alloiostrofikus versformában.
r>
Ásatag, cudar élet. Biz’ nincs jó sors…
r>Irányít is mindent, nálam a balsors.
r>Út, ver, gyilkol, mintha megérdemelném,
r>De miért? Ez egyet tudni szeretném…
r>
r>Vecsés, 2004. március 12. – Kustra Ferenc József
r>
Hazánk ékköve vagy!
r>
r>A víz felől rám telepszik a pajkos esti szellő,
r>És imádni való a vízszaga, jó, hogy erre jő.
r>Bajuszomat kócoló
r>És arcomat csókoló,
r>Hűvösödő fuvallat
r>Langymelegen simogat.
r>
r>Van a Balatonnak partján sok porszem és még több, sok kőszikla,
r>Én az egyikre ültem, szeretem, ha a víz lábamat mossa…
r>Nincs messze tőlem a nádas, hallom benne neszez a vadkacsa,
r>Én drukkolok, jól bújjon el, nehogy belőle legyen vacsora…
r>
r>Bokáig áztatom lábamat,
r>Ezzel döntöm mai falakat…
r>Idejöttem haza, pihenni,
r>Fülledt levegőt, itt cserélni…
r>
r>A víz oly’ mintha tükör sima lenne,
r>Néha kiugranak… hal is van benne.
r>Horgászcsónakban a horgász biztos elfáradt,
r>Látszik, hogy elbóbiskol, víz csónakot ringat.
r>
r>Nézem, csak gyönyörködve nagy vizedet,
r>Mélyen beszívom az illatfelhődet,
r>Most élvezem a partodat, szerelemmel
r>Csak nézek jobb-balra, tágra nyitott szemmel
r>
r>Balatonunk, te magad a varázs vagy,
r>Míg élek, jövők… hazánk ékköve vagy.
r>
r>Vecsés, 2015. július 21. – Kustra Ferenc József
r>
