Idő 
Értékelés 
Értékelés Ágyamban szenvedek, Abigél,
r>Ha itt lennél, kisegíthetnél.
r>Pár orgazmusoddal,
r>És a kéjvágyaddal…
r>Nem kéne aludni… ha, lennél!
r>
r>Ágyamban keresem önmagam,
r>De ez nem csökkenti a vágyam…
r>Veled kéne lenni,
r>Sokszor elélvezni…
r>Rád zúdítanám a kéjvágyam!
r>
r>Ágyamban Neked is van helyed,
r>Beszívnám kéjes leheleted.
r>Te is támadhatnál,
r>Ez, lelkemnek használ…
r>Veled akarok lenni... Veled!
r>
r>Vecsés, 2019. április 14. – Kustra Ferenc – Erotikus, anaforás LIMERIK csokor
r>
Uram, adsz még erőt, hogy
r>Éljek, vagy lemorzsol enyészet?
r>Még verset írnék…
r>*
r>Uram, csak tudnám, hogy a
r>Csutkám vajh’ kopasz szemét lesz-e?
r>Még verset írnék…
r>*
r>Uram, megveszekedett
r>Kétségek között nem élhetek.
r>Még verset írnék…
r>*
r>Uram, az is fontos, hogy
r>A jövőben termékeny leszek?
r>Még verset írnék…
r>*
r>Uram, bízhatok benne,
r>Hogy olvasóim akarnak-e?
r>Még verset írnék…
r>*
r>Uram, adj fényes jelet!
r>Bizonyosság, létem alapja…
r>Még verset írnék…
r>
r>Vecsés, 2013. szeptember 3. - Kustra Ferenc József – íródott: anaforás senrjon csokorban és fél-haikulánc stílusban.
r>
Lehet, hogy én tévedtem és rossz vonatra szálltam?
r>Megszülettem az „állomáson”, vonatom vártam…
r>Jött is éppen arra egy életvonat
r>Ez volt mi… határozta holnapokat…
r>
r>Felsírtam… anyám biztosan azt hitte, hogy örülök,
r>Jött egy pőre kocsi, rádobott… én belekövülök.
r>Vert az eső, beterített hó, szemembe vágott a szélvihar,
r>Volt még menetszél, szemembe a mozdony füstje… ami betakar…
r>
r>(Senrjú)
r>Kicsi élet csak,
r>Megjő és semmibe megy…
r>Életkitöltés.
r>*
r>Vad életvonat
r>Robog a semmiken át.
r>Utas, mit tehet?
r>*
r>Utas bóklászik
r>Saját életvonatán…
r>Nézi jegyét… más!
r>*
r>Zuhog az eső,
r>Könny, így nem látszik arcán.
r>Bánattakaró!
r>*
r>Embernek bőre
r>Pőre kocsin, cserzett lesz.
r>Szépség múlandó!
r>*
r>A kidöntött fa
r>Síneken, útakadály.
r>Mozdony átgázol?
r>*
r>Pőre kocsin Te
r>Csak pőre utas lehetsz.
r>Nincsen védelem!
r>*
r>Ha megszületsz, feltesznek vonatra… nem boldog hullámvasútra,
r>Indulsz azonnal, húz a mozdony… de nem kellemes „társas útra”.
r>Menetközben ezért úgy érzed, élet maga a hullámvasút,
r>Azt meg már tudod, hogy ez nem... a valódi, kacagós társas út!
r>Egyszer bizony lent és egyszer meg fent van, így robog a vonatod,
r>Bár látod, hogy a sín egyenes, sőt, kinézel és te is tudod!
r>
r>Hatvanhét éve meditálok, hogy vajon jó vonatra szálltam?
r>Mit nem tudok, hogy előző életemben és épp erre vártam?
r>Hosszú menetben van bőven, sínek, kitérő, mozdonyfordító,
r>Nagyon tűzött nap is, vert eső, volt hideg is… farkasordító!
r>Biz' leszállni, átszállni, lemaradni állomáson nem lehet,
r>A vonatom velem együtt utaztatja a megírt végzetet…
r>A vonatom magányos, bár pőre kocsin, néha sok az utas!
r>Ők jönnek, mennek, állomáson átszállnak… van ki meg társutas.
r>Van még potyautas, fiataluras, én meg... az öreguras.
r>
r>Éjszaka, ott látok, ahol, van rendes kültéri világítás,
r>A nappal meg rendben van, mert akkor a napsugár a fényforrás,
r>De nem nekem, mert fejem felett nagy, vastag esőfelhők vannak.
r>Napfény sem világit, csak a más vonaton ülőnek, csak annak...
r>
r>Ha leugranék, futnék, én, magamat utolérni sem tudom,
r>Mert arra nincsen vasút, nincsen sínek, arra nem megy… vonatom.
r>Kinek milyen vonata jött, amikor rádobták,
r>Olyan lesz élete, ez lesz, ez az mit... rászabták.
r>*
r>
r>(Senrjú)
r>Éltem már hosszú
r>Volt, remélem, tart is még!
r>Én bízva bízok!
r>*
r>Éltető remény,
r>Mi benned, lelket tartja?!
r>Ne veszítsd magad!
r>
r>Vecsés, 2015. február 27. – Kustra Ferenc József – íródott: versben és senrjú -ban
r>
(Anaforás, 3 soros-zárttükrös)
r>Ideért ez az erőszakos tavaszi vihar, minek tágsága nem szűkül,
r>Ideért és én azt érzem, hogy minden szélrohama én vállamra nehezül…
r>Ideért ez az erőszakos tavaszi vihar, minek tágsága nem szűkül.
r>*
r>(Senrjon csokor)
r>Ez a tavaszi vihar
r>Öröm-e nekünk, vagy nagy keserv…
r>Hogy lesz; akárhogy?
r>
r>Mindig volt ilyen vala,
r>Világban oly' sokféle keserv…
r>Hogy lesz akárhogy?
r>
r>Búsulás téli éjen
r>Idő, emberekkel csak játszik…
r>Hogy lesz akárhogy?
r>*
r>
r>Kilesek én a redőny egy keskeny résén,
r>De a sötétben mit sem látok út szélén.
r>Megjött épp egy óriási fény-villanás
r>És láttam, ez a kíméletlenség, nem más.
r>*
r>(Anaforás, 3 soros-zárttükrös)
r>Ideért az első erőszakos tavaszi vihar, minek tágsága reggelre szűkül,
r>Ideért és én azt érzem, hogy szélrohama reggelre szün’, addigra már elnehezül…
r>Ideért az első erőszakos tavaszi vihar, minek tágsága reggelre szűkül.
r>*
r>(Leoninus)
r>Sírjon bár várakozásból vagy hisztizzen a gyermek, rettegve villámlástól,
r>Férfi is félhet, öleli feleségét boldogságból... bújna valóságtól.
r>
r>(Anaforás, bokorrímes: leoninus)
r>Bíznak, hogy első tavaszi reggel, majd színes, derűs fénnyel kel fel.
r>Bíznak, a korán kelő reggel; meleg nyár gyors várására hergel.
r>Bíznak, hogy holnap reggel a jó idő, már magát, meleggel nyergel…
r>
r>Vecsés, 2022. március 1. – Kustra Ferenc József
r>
Felnézek, szememmel kutatom az eltekergőket,
r>Nem találok sehol sem, eső vagy bárányfelhőket.
r>
r>Nézem és látom, felhők nem vándorolnak az égen,
r>De ha majd erre jönnek, úszva siklanak a kéken.
r>Lassan úsznak a nagy simaságba, bele sötétbe…
r>Szemmel láthatóan lelépnek a rohanó éjbe.
r>
r>Vannak súlyosak és olyan... Juj, nagyon sötétek,
r>Fél is állat és ember… ezek ilyen lelkűek.
r>Vannak nagyok, és mint egy gólya, méltósággal úsznak,
r>Meg a közepesek, mik nem rejtve, csak lassan kúsznak.
r>
r>Hohó, a kis bárányfelhők, olyan aranyosak
r>És a naplementében meg bearanyozottak.
r>Szinte hallom, hogy mendegélnek, egymásnak bégetnek,
r>Kedves szavaik jól esnek a bámuló léleknek.
r>
r>A zivatarfelhők, amikor kéretlenül ránk törnek,
r>Akkor bizony jobb, ha a mezőn dolgozók rákészülnek.
r>Aztán amikor megnyílnak az ég csatornái,
r>Vizes lesz ember, állat, a rét és liget fái.
r>Közben lehet, hogy villámlik is fényeset, nagyokat,
r>Utána dörren, ezzel minden élőlényt riogat.
r>
r>Télen a hófelhők vastagok és szürkék,
r>Mindent beborítanak, itt nincs semmi kék.
r>Ebből aztán lehet rettenetes nagy hóesés
r>Meg, ha van szélvihar, akkor hófúvásos esés.
r>
r>Vannak helyes aranyos kis felhők, amik napozáskor
r>Eltakarják a nap, éltető sugarát, haladáskor…
r>
r>Sivatagi vándor pihegve küzd a tűző napon,
r>Neki már a forró homoktól hólyagok a talpon.
r>Ez az elviselhetetlen hőség visszahatása
r>És bizony legalább egy pirinyó felhő hiánya.
r>
r>Az őszi felhők, azok fölöttébb érdekesek,
r>Mert ezek alacsonyan laknak, csak szemerkélnek.
r>Itt ne várjunk nagy és koppanós esőcseppeket,
r>Még elmehetünk gyümölcsöt szedni, de nedveset.
r>
r>Felhők vannak és lesznek,
r>Felhők jönnek és mennek…
r>Lesz még derű, borultság,
r>Létezik itt kiváltság?
r>
r>Mikor múlik a délután, közeledik az est
r>Akkor nézzük vöröses naplementét, fellegest,
r>Bizony hamarabb eljön az alvás ideje,
r>Mert előbb borít be az éjszaka sötétje.
r>
r>A felhők miért olyanok, mint a vízhordó lányok?
r>Vajon sikeresek-e a modern esőcsinálók?
r>Vízgőz, tengerpára, árok tócsa mind-mind felhő lesz
r>És jó esőben sétálni, hátad kissé vizes lesz.
r>
r>A rózsaszín felhők, az esti fényben
r>Csodásak... sötétedő mindenségben.
r>Ha közben jönnek mégis csak a bárányfelhők
r>Az már nem olyan rossz... nézem, a kis csellengők…
r>
r>Láttam én már, amikor az esőfelhők a földig értek,
r>Olyanok voltak, mint a stikában életre kelt lidércek.
r>Voltam már úgy, hogy nem is vártam, de csak leszakadt az ég,
r>Majd ahogy jött elment, szél elült és lett végtelen kékség.
r>
r>Amikor meg az esőfelhőből lecsap a villám,
r>Az nem olyan, mint patronos pisztoly hangja, mi méltán
r>Kelt félelmet emberben és állatban,
r>Meg nagy riadalmat, lakott ólakban.
r>
r>De volt olyan is, hogy egy télen, egy zúzmarás reggelen
r>A hóförgeteg lecsapott, felhők rohantak esztelen…
r>Aztán meg a sűrű fekete felhő szoknyát vett már délután,
r>Tudta a vihar majd házibulit rendez, keményet, nem sután.
r>
r>A kemény felhőkben van eső és kitartás bőven,
r>A végtelen kőszívűségük kinyilvánul bőszen.
r>Az ily' felhőkben, mint olasz vándor zsoldosé a mentalitás,
r>Kegyetlen, kíméletlen, erőszakos és nincs szeretetosztás.
r>
r>Sötét felhőkön ülnek talán a lelketlen gengszterek,
r>Míg a földön bőrig áznak a kint lévő jó emberek?
r>Mikor az égbolt riadó kolompja a semmiben megkondul,
r>Ijedtem keresem szememmel, a sok felhő merre tornyosul…
r>
r>Eső után, igazán maga a szépség
r>Ha kilátszik, felhőből szivárvány ívség…
r>Majd ég kiderül, a vihar után, mintha nem lett volna soha,
r>Láthatod a szivárványt, csoda, a víz és napfény nászmámora.
r>Van, vízszintes szivárvány, ami akkor alakulhat,
r>De akár holdfénynél éjszaka is kialakulhat,
r>Ha magas szintű, jégkristályos felhőkön törik meg a fény.
r>Ez a jelenség az, amihez nem kell feltétlen a napfény.
r>
r>Vannak már UFO felhők, amik a természet csodái,
r>Ezek olyanok, mint csészealj, felhősödéskor látni.
r>
r>Vannak még a Mammatus felhők, tán a világvégét hordozzák?
r>Felhődudorok, a zivatarfelhő aljához ragasztották.
r>
r>Gyöngyház fényű felhők, este-éjjel látni, kell hideg légköre.
r>Leginkább Északi és a Déli-sark környékén jönnek létre.
r>
r>„Undulatus asperatus” ígérem, utolsó felhőm nékem,
r>Globális felmelegedés hatása, új felhőtípus lészen
r>Ami mint mérgesen hullámzó tenger költözött az égboltra.
r>Látszik, hullámot vet, vihart arat, az egész égboltozatra.
r>Érdekessége, hogy ijesztően néz ki, embert ijesztgetik…
r>De nem kíséri vihar: egyszerűen, békésen csak szétoszlik.
r>
r>Megúszni szárazon egy vizes-jeges égi háborút,
r>Olyan élmény, mint napsütésben füvészkerti vándorút.
r>Bajtalanul átélni egy zuhét és villámlást,
r>Nagy öröm… meg felhők alatti kényszer-sátrazást.
r>
r>Látom, ott fenn még kis fátyolfelhősödés készül,
r>Elveszi a napsugárzást, ettől kielégül.
r>Én meg picit kevésbé izzadok,
r>De már újabb sorokat nem írok…
r>
r>Először apró gondfelhők jelentek meg a homlokomon,
r>Utána meg várakozásban, befelhősödött az arcom.
r>Vártam egy kicsit, de fátyolok elmaradtak… mi a kórság!
r>Akkor még ezt leírom nektek; ez a felhőtlen boldogság!
r>
r>Vecsés, 2014. július 7. - Kustra Ferenc József
r>
