Idő 
Értékelés 
Értékelés Tüzek égnek sápadt pusztánr>rőt fényük imbolyog,r>kunyhó mellett öreg juhászr>hold fénye ráragyog.r>r>Eltekint a messzi tájrar>ráncok véste arccal,r>merre csak lát ősi pusztar>zöld terített asztal.r>r>Lába mellett ül a társar>a hű juhászkutya,r>az egyetlen lény akibenr>nem kell csalódnia.r>r>Utolsónak kelő napnakr>biccent oda némán,r>csendben, nyugodtan pergett ler>élete a pusztán.
Holtak napján, ha kimegyekr>csendes temetőbe,r>borús könnyező arcomat r>rejtem tenyerembe.r>r>Amióta erre jártamr>elszálltak az évek,r>megfáradt idős szüleimr>csak szívemben élnek.r>r>Temetőkertben elnézekr>balra, aztán jobbra,r>mindenfelé kopottasanr>áll elmúlás szobra.r>r>Virágtengerek borítjákr>a sírhalmok végét,r>akik itt nyugszanak ők márr>meglelték a békét.
Dideregnek a levelekr>hűvös őszi szélben,r>lassan peng az idő húrjar>szerteszét tört fényben.r>r>Álmodni készülnek a fákr>gyűl alattuk avar,r>fülükbe altatót susogr>a tél tolta vihar.r>r>Fa odvába mókus gyűjtir>téli betevőjét,r>csinosítja, kibélelir>puha menedékét.r>r>Szarvas túrja avar aljátr>makkot szed a földről,r>büszke fejét égnek vetir>nem gondol jövőről.r>r>Szeretem elnézni őket,r>így őszi reggelen.r>Csendes, puha látványukrar>a lelkem megpihen.
Hosszú utat jártam én ber>ezen a világon.r>Célként érve el a reménytr>megleltem a párom.r>r>Megosztottuk mi egymással r>a hitvesi nyoszolyát.r>Megtaláltuk a szerelmetr>átélve sok csodát.r>r>Társam lettél szerelmesem,r>nem csupán szerető.r>Tőled, ami elválaszthatr>nem más, csak temető.
Szedtem már életemben sok rózsát,r>illatoztam bimbódzó virágát.r>Bánat nélkül nincs öröm sohase,r>megszúrt már alattomos tövise.r>r>Szerelemnek társa lett a féltés,r>megtalált engem is kísértés,r>fogd hát óvatosan meg a rózsát,r>szeretetre váltva hervadását.
