Idő 
Értékelés 
Értékelés Hétköznapi pszichológia…
r>
r>(3 soros-zártükrös)
r>Az aztán egészen biztos, hogy ember mire megöregszik, nagyon sok mindent megbán,
r>Oszt’ így éli véges életét, a régi történésektől messze eltávolodván…
r>Az aztán egészen biztos, hogy ember mire megöregszik, nagyon sok mindent megbán.
r>
r>(Senrjon)
r>Kattog az életvekker,
r>Jelzi a múló másodpercet.
r>Idő fogyogat!
r>*
r>Idő-leállás nincsen,
r>Lélekhatások meg támadnak!
r>Lelki élmények.
r>*
r>Papírhollók feketék,
r>Lélekkattogás elő- mutat.
r>Van-e megbánás?
r>*
r>
r>A megbánni valók tömkelege, mint egy elveszett-holt sereg, vesztegel,
r>A lét tudja mi történt, de mit kezdene vele, a rég lélektelennel?
r>A megbánni valók tömkelege, mint egy elveszett-holt sereg, vesztegel.
r>
r>Az időóra öregen is csak vehemens-monotonon hajtja az időt,
r>Nem tűri a létében a lusta másodpercet, az oly' vehemens veszteglőt…
r>Az időóra öregen is csak vehemens-monotonon hajtja az időt.
r>
r>A lélek is vehemens, rágja magát, majd’ mohón emlékezik,
r>De vajon mire, amikor a múlt, már földben begyökerezik…
r>A lélek is vehemens, rágja magát, majd’ mohón emlékezik,
r>
r>Ki tudja, mit kell bánni?
r>Ólomlábú múlt, oly’ igényes.
r>Utólag okos.
r>*
r>Már öreg gondolatok
r>Még zakatolnak! Önemésztés.
r>Lélek skrupulus.
r>*
r>Kevés, lemondó lélek…
r>Önemésztés már az igazi.
r>Belebetegszik!
r>*
r>
r>A lélek rágja magát, belebetegszik, nagy kór-betegség,
r>A lélek, ha túltenné magát, csodás lenne, nem rémtettség…
r>A lélek rágja magát, belebetegszik, nagy kór-betegség,
r>
r>Vecsés, 2018. december 28. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában. „Skrupulus” = aggódás, töprengés.
r>
Belenéztem a szemébe,r>köszönt nekem a halál.r>Nem adom sorsom kezébe,r>védtelen most nem talál.r>r>Pajzsom nem más, a szeretet,r>mögöttem a végtelen.r>Fizetség nem lehet más,r>csupán csak az életem.r>r>Megharcoltam a halállalr>tudva, hogy nem nyerhetek,r>egy lehetetlen csatábanr>győzni soha nem lehet.r>r>Hosszabban élsz egy kevésselr>e pár szóval itt hagyott,r>rám nézett hideg szemévelr>és gyorsan elbúcsúzott.
Este van;
r>Leszáll a csendes éj,
r>Sötétség vajh’ mit regél?
r>*
r>Este van;
r>Lassan vége a napnak,
r>Retesz háznak, ólaknak.
r>*
r>Este van;
r>Uralkodik a sötétség,
r>Jöjjön elő a merészség.
r>*
r>Este van;
r>Nem kevesen tévéznek,
r>Mások végre pihennek.
r>*
r>Este van;
r>Sötétben indult a gonosz,
r>A bűnös oszt és szoroz.
r>*
r>Este van;
r>Az állatok elülnek,
r>Mind elcsendesednek.
r>*
r>Este van;
r>Már nem volna remény,
r>De előjön a holdfény.
r>
r>Este van;
r>Megint eltelt egy nap,
r>Holnap is virrad nap.
r>
r>Budapest, 1997. április 26. – Kustra Ferenc József
r>
Avagy álom-vágyban?
r>
r>Nem tudom, hol is vagy Hermina,
r>Ó, ha megismerhetnélek ma…
r>Egyedüllét, bánat!
r>Könnyezek, sok százat…
r>Próbáljuk, gyere ide még ma!
r>
r>Hermina, rólad álmodozok,
r>Enyém lennél? Úgy ragaszkodok…
r>Eggyek lennénk ketten,
r>Győznénk a végzeten.
r>Párod az, mi lenni akarok.
r>
r>Hol keresselek, ó, Hermina!
r>Ha velem lennél, lenne csoda!
r>Ölelve fognálak,
r>Hódolnék bájadnak.
r>Hermina hol vagy? Ó, Hermina!
r>
r>Vecsés, 2018. november 16. - Kustra Ferenc József – íródott: romantikus LIMERIK csokorban.
r>
Borult az ég, bús az idő,
r>Ez az ősz, de tél is eljő.
r>No, nem baj, lesz még tavasz is,
r>Kivirul, akkor lelkünk is.
r>
r>Vecsés, 1998. október 4. – Kustra Ferenc József
r>
