Idő 
Értékelés 
Értékelés Ne búsulj bent a hideg szobában,r>állj fel! Tárd ki az ablakod!r>Hagyd, míg a napfény meleget árasztr>megpihenve az arcodon.r>r>r>Ne búsulj bent, magadba hullva,r>mint egy árnyék, mely egyre fogy,r>jöjj közelebb és állj ki a fényre,r>látod? Most minden úgy ragyog.r>r>r>Nézd! Még a felhő is nyugodni készül,r>átölelve a kék eget,r>Játszi mosollyal simogatvar>bólint, azután messze megy.r>r>r>Ne gubbassz bent! Látod, most mindenr>olyan vidám és éltető,r>mint a napfény, mely simogat téged,r>mint egy érzéki szerető.r>r>r>Ne búsulj bent! Jöjj ki a fényre!r>Hadd simítsa az arcodat!r>Hagyd a bánatot messze tűnni!r>Hidd el: leszel még boldogabb.r>r>Lesz majd még időd nevetni, sírni,r>s holnap talán majd úgy ragyogsz,r>mint a csillag, mely éji sötétbenr>Olyan fényesen felragyog.
Évek múltak el, és te elmaradtál,r>emlékeimben lassan megfakulsz,r>nem fáj már úgy, ha lehunyt szemeimmelr>arcodat látom, ahogy lángra gyúlt.r>r>r>Messzire tűnt az idő sodrásábanr>szemeid fénye mely úgy csillogott,r>hogy el hittem azt a két szemedbe nézve,r>veled lehet csak biztos holnapom.r>r>r>Ma már tudom, hogy hazugság volt minden,r>s hazug volt minden szó az ajkadon,r>és az a tűz mely szemeidben égett,r>hazug volt, mikor értem csillogott.r>r>r>Évek múltak el. Szívem mélyén dér van,r>nem maradt más, csak néma, bús közöny,r>sötét hajamra sűrű dér szitál már,r>s a rút idő szárnyán én is őszülök.r>r>r>Néha még feltűnsz elmúlt álmaim közt,r>de az emléked ma már oly ködös,r>mint megfakult kép az esti szürkületben,r>míg halk sóhajjal az este beköszönt.
Már kisgyermekként észrevették rajtam,r>ha játszottam az öreg zongorán,r>lábam rögtön gyors ütemre váltott,r>ha éreztem a zene ritmusát.r>r>Egyik reggel jött hozzánk egy bácsi,r>s elvitte az öreg zongorát,r>én bennem is elhalkult a dallam,r>fájt a szívem, s nem tudtam mi bánt.r>r>Évek múltán, poros kis pincébenr>találtam egy ócska zongorát,r>és azóta minden egyes nappalr>slágerektől visszhangzott a ház.r>r>Azóta is minden este játszom,r>s dalba mondom, ha valami bánt,r>mert amíg a torkomban egy hang van,r>gyönyörűvé válik a világ.r>r>Játssz még: súgja egy halk hang,r>játssz még! Dalold el mi bánt,r>Játssz még! Énekelj, kérlek!r>Zenével szép a világ.
Folyóparton víz messze viszi a bendzsó hangokat
r>Őrülten süt a nap, de nem vetít árnyék ráncokat.
r>Halak a vízben fickándoznak, csak ki-kiugranak,
r>Lent a mély vízben nem, de tán' kint… vetnek árnyékokat.
r>
r>Fent, ég kékjében látunk vitorlázó madarakat
r>Lenn, földön látni a suhanó, pici árnyacskákat.
r>Ha helikopter érkezik, vetül kicsit nagyobb
r>Utasszállító repülőnek meg sokkal nagyobb.
r>
r>Van persze titokzatos holdfény árnyék
r>És van oly' csodás színpadi árnyjáték.
r>Árnyat vet ránk a napszemüveg
r>Hűs árnyat ad a homok üreg.
r>
r>Az elrobogó gőzös füstje illanó árnyat ad
r>De az állomáson, míg vizet vesz, kicsit megmarad.
r>A madarak című filmben tömegárny borította földet,
r>Napfogyatkozásnál a holdunk árnya öleli a földet.
r>
r>A bogrács párafelhője, illatos árnyat festeget,
r>És a szakács mikor kavarja, eljátssza a felleget.
r>A fény és árnyék, mint összeesküvők csak sutyorognak,
r>Vagy lehet, hogy szerelmesek, ezért-azért összebújnak?
r>
r>Bizony oly' sok ember van, ki árnyékban éli életét
r>Mihez nem is kell felvennie a fekete mentéjét…
r>Emberi létnek is bőven van árnyékos oldala
r>És kinek ez sötét, annak nem sokat süt Napocska!
r>
r>Simléderes sapka azért van, hogy árnyékoljon
r>Bősz napsütésben, így a szem messzire ellásson.
r>
r>Vecsés, 2014. január 26. - Kustra Ferenc József
r>
Finom embereknek ez nem kora,
r>Mit emberek hordanak, az rongya.
r>Útszéli modorban viselkednek,
r>Kedvességre erőszakkal felelnek.
r>
r>Mindenki ezt igényli?
r>
r>Úri viselkedés, modor, barátság,
r>Ugyan hol van, kinek kell manapság?
r>Szépen beszélni, együtt érezni,
r>Sőt igaz szívből segíteni.
r>
r>Hol van, ki igényli?
r>
r>Szépen öltözni, megadni a módját,
r>Ember mutatná finom modorát.
r>Házasságban párját piedesztálná,
r>Világgal szemben helyét megállná.
r>
r>Hol van, ki igényli?
r>
r>Izgalmas, kilátszó combot látni,
r>De emberibb, aljjal bokát takarni.
r>Hölgyeket, Kegyednek szólítani,
r>Találkozáskor, kezet csókolni.
r>
r>Hol van, ki igényli?
r>
r>Szépen, gyertyafénynél vacsorázni,
r>A finom bort kortyolgatva inni,
r>Feketét, könyvtárban fogyasztani.
r>Ott ráérősen beszélgetni.
r>
r>Hol van, ki igényli?
r>
r>Igaz vannak még ilyen emberek,
r>De nézeteik, nem érvényesülnek.
r>Ilyen úriember Usztics Mátyás,
r>Párja meg én volnék, senki más?
r>
r>Hol van, ki még igényli?
r>
r>Budapest, 1997. december 22. – Kustra Ferenc József
r>
