Idő 
Értékelés 
Értékelés Gyöngének hisszük a gyöngyöző párát,r>pedig erősebb bárminél,r>melytől a szemünk könnybe lábad,r>nem lehet gyönge semmiképp.r>r>Jobban félünk a vöröslő tűztőlr>mely lángoló szikrát szór felénk,r>pedig a víz, mely patakban zúdul,r>eloltja. Bárhogy fúj a szél.r>r>Többnek hisszük, ki magasra tört fel,r>pedig tán gyöngébb bárkinél!r>Ki a magasból mélybe fordul,r>összetörheti mindenét.r>r>Kevésnek hisszük, ki alulról küzd,r>verejtékezve mindenért,r>pedig kit bőszült vihar tép megr>edzettebb lehet bárkinél.r>r>Ne nézz a napba! Elvakíthat.r>Csak a nap fényét hinti szét,r>de mit kiszárít, összeéget, r>ott marad, mint egy martalék.r>r>Maradj ott, ahol szelíden, félve,r>halvány sugarát ontja szét!r>Talán melegét alig érzed, r>de nem éget össze semmiképp.
Ma nincsen ünnep. Nincsenek díszekr>a megterített asztalon,r>s mégis: amikor téged várlak,r>fénybe borul az otthonom.r>r>Nem kell most dísz, és nem is kell gyertya,r>valami furcsa fény ragyogr>lelkemben, amely megvilágítjar>a sötétbe borult ablakot.r>r>Árnyat vetít a vén falakrar>a hold, amely beköszön,r>arcáról derűs mosoly árad,r>mikor látja, hogy öltözöm.r>r>Mit vegyek fel? Nem is tudom már,r>amiben sokkal szebb leszek,r>úgy szeretnélek elbűvölni,r>hogy ne érdekeljen senki sem.r>r>Tudod, nekem te vagy a legszebb!r>Nálad jobb nem is kell nekem,r>csak szeress! Mindig ily forrón,r>hogy felkavarja a véremet.r>r>Ölelj át. S szeress oly forrón,r>ahogyan én is szeretek,r>amíg a csókom lángra lobbant,r>nem állhat közénk senki sem.r>r>Szeretni egymást mindhaláligr>Az egyetlen, ami kell nekem,r>s együtt hullni a végtelenber>veled, csak ennyi kell nekem.
Nélküled élni oly nehéz lenne,r>mint szép álomból az ébredés,r>melynek varázsa megtöri álmom,r>legszebb reményem tépve szét.r>r>Nélküled élni oly lehetetlen,r>mint levegő nélkül a létezés,r>már csak zihálok kitágult orral,r>légszomj kínoz, és nincs remény.r>r>Nélküled nincs már semmi, mi éltet,r>jeges hideget fúj a szél,r>vérem se pezsdül, már alig érzemr>ereimben a lüktetést.r>r>Nélküled kihűl bennem az érzés,r>megtört szívem már nem remél,r>nem tudok többé nélküled élni,r>egyedül érted élek én.r>r>Minden érzés csak tehozzád fűz már,r>nem számít már a józanész,r>már a szívem is alig dobban,r>de még most is csak érted ég.
Menni kéne valamerre, hogy elálljon a gubanc,
r>Vinni kéne hátizsákban mindent, mi hóbelevanc.
r>
r>Az egy helyben toporgás a haladás átka,
r>Ez nem indok a maradásra, mint egy mátka.
r>
r>Haladni kellene, csak menni előre,
r>Hogy ne szomjazzunk, legyen hát nálunk lőre.
r>
r>Menni kellene, hogy haladjunk, az élet is halad,
r>Ne feledjük, a kutya ugat, a karaván halad.
r>
r>Vecsés, 2014. április 6. - Kustra Ferenc József
r>
Szívesen lennék fénysugár az égen,r>hogy beragyoghassak ablakodon át,r>bevilágítva csöndes kis szobádatr>s arcodat simítva bújhassak hozzád.r>r>Szívesen lennék enyhe rózsaillat,r>hogy bőrödön mindig érezd illatát,r>ott legyek minden édes ölelésben,r>amíg remegve simul rám a szád.r>r>Had érezzem a vágyat ereidben,r>ahogyan lüktetve áramlik át,r>hogy tudjam: én vagyok egyedül néked,r>aki csillapítja vágyaid hadát.r>r>Hadd szeresselek éppen olyan forrón,r>mint a perzselő, forró napsugár,r>ne legyen semmi, mi gátat szab néked,r>s úgy szeress, ahogy soha senki más!
