Idő 
Értékelés 
Értékelés Megadnák én mindentr>mindent, mim csak lehet,r>ha holnaptól újfentr>foghatnám a kezed.r>Messze jársz már tőlemr>itt hagytál örökre,r>hullik hát a könnyemr>kínlódok üvöltve.r>Lehet- e megváltásr>te nélküled drágám?r>Nincs nekem megnyugvásr>itt hagytál bús árván.
Ismételten keringve a kiszélesedő örvényben,r>A sólyom nem hallja a solymárt;r>A dolgok szétesnek; a központ nem bírja;r>Puszta anarchia terjed a világon,r>A vér által tompított dagály kilazult, és mindenholr>Az ártatlanság szertartása fulladozik;r>A legjobbak meggyőződéstelenek, mígr>A legrosszabbakban csak szenvedélyes intenzitás ural.r>r>Bizonyára valami kinyilatkoztatás van kéznél;r>Biztos, hogy a második eljövetel közeleg.r>A második eljövetel! Alig hangzanak el ezek a szavakr>Amint egy hatalmas látomás a Spiritus Mundibólr>Megzavarja a látásomat: valahol a sivatag homokjábanr>Egy oroszlán testű és emberfejű alak,r>Oly üres és könyörtelen tekintettel mint a nap,r>Lassú combjait mozdítja, miközben körös-körülr>A sivatag madarainak árnyéka csévél.r>A sötétség ismét leereszkedik; de most már tudomr>Hogy az a húsz évszázados megkövesedett alvásr>Egy ringató bölcső által rém álommá bosszúsul,r>És micsoda durva vadállat, melynek végre eljött az órája,r>Indul lomhán Betlehem felé hogy megszülethessen?r>r>Szerzö: Yeats W. B.r>Vers címe: A második eljövetelr>Fordította: Kovács Ivánr>
Aranyfényben fürdő nyárfákr>sorakoznak peckesen,r>őszi pára csókjaitólr>kéreg csillan nedvesen.r>r>Egér surran az avarbanr>öjv nézi a magasból,r>táncos lábú őz hajol ler>szürcsöl a kis patakból.r>r>Szeretettel nézek körber>leülve egy fatönkre,r>hogyha egyszer meg tehetnémr>itt maradnák örökre.r>r>Sutba dobnám kipárnázottr>zaklatott életemet,r>itt csodálnám csillag szülter>fénylő éjjeleket.
Egész eddigi életem soránr>megtettem, amt tettem,r>tetteimnek köszönhetemr>hogy lettem, aki lettem.r>r>Ha egyszer újjászületek,r>hogy hat majd a rossz karma?r>Fénybe, vagy sötétbe borítr>a végtelen hatalma.r>r>Ezután már csak jót teszek,r>megtöröm a rossz karmát,r>sötét cselekedeteknekr>szél hordja el a hamvát.
Rálehelte páráját az őszr>a néma víztükörre,r>titkokat rejtő szürke testétr>egy zárás üdvözölte.r>r>Holt- Dunának hívja népnyelvr>ezt a csendes, lágy vizet,r>nem halott, hemzseg az élettől,r>nem rohan és nem siet.r>r>Szülőanyja az ős, vén Duna r>öleli át szeretőn,r>a nád illatú halk sóhajar>szűrődik át levegőn.r>r>Ladik siklik a vízen csendben,r>parton fák ölelkeznek,r>nem is csoda, hogy rabja lettemr>gyönyörű Szigetköznek.
