Idő 
Értékelés 
Értékelés Többet várni, mit ad nekünkr>elszaladó élet,r>olyan, mint a mennyek fölér>tenni fel a lécet.r>r>Lapot húztam huszonegyrer>nem tudom mit várok,r>vad kalandba vágtam magamr>sorsom arcon hágom.r>r>Lehet, hogy már holnaputánr>nyúl viszi a puskát,r>benne van ez a paklibanr>vállalom a buktát.
Egy állat halálakorr>Nincs se rémület se remény;r>Az ember halálátr>A rémület és remény uralja;r>Már gyakran meghalt,r>És gyakran újjászűletett,r>Büszkeségében egy nagy emberr>Gyilkos emberekrer>Gúnyolódva tekintr>Mikor a lélegzet felcserélődik ?r>Részére jól ismert a halál ?r>Mert a halált az ember teremtette. Szerző: Yeats W. B.r>Vers címe: Halálr>Fordította: Kovács Ivánr>
A gitározás és éneklés mellettr>más terveid is voltak.r>Úgy tűnt hogy néhar>a szíved ajtaján r>az angyalok kopogtak.r>r>De sajnos szerződésnekr>a rabja voltál mely r>életed végéig márr>nem ad, hanem csak kér,r>míg végül is tönkretesz,r>és elapad az utolsó csöpp vér.
Hogy mondjam el, hogy mit érzek éppen,r>úgy felbolydult most ez a világ,r>eddig örökös magányban éltem,r>olyan üres volt ez a világ.r>Nem érdekelt, hogy nyílik a rózsa,r>nem vágytam régen az illatát,r>Nem várt rám senki, mégis oly jó volt.r>Olyan kerek volt ez a világ.r>Nem akartam, de úgy felkavartál,r>lelkem most mélyen izzó parázs,r>dübörgő vonatként zakatol szívem,r>teérted dobog. Miattad fáj.r>Nem akartam a karod ölelését,r> simogatásod, csókjaid hadát,r>s mégis érzem: ha végigsimítasz,r>lelkemben fellobban minden parázs.r>Szemedben fénylő csillagot látok,r>olyan fényesen ragyog reám,r>elvakít. Szinte magam sem értem.r>Szemed tükrében szép a világ.
Írtam egy pár sort, bár nem vagyok nő,r>de belegondoltam mit érezhetett ő.r>r>Sétálva este a parkban r>egy fekvő férfit láttam a bokorban.r>Jól van uram? Kérdeztem tőle,r>de válasz helyett arcomban volt ökle.r>Ugrott vágyával durván énrám,r>magját belémlökte, s hörgött némán,r>és jött a másik élveteg barom,r>úgy éreztem jobb ha most hagyom,r>mert szabad csak akkor leszek,r>ha e szörnyűségbe beleegyezek.r>Négyszer-ötször tették meg velem,r>a fájdalomtól felejtettem nevem.r>Mikor ott hagytak a fűben pihegver>felhúztam bugyimat lassan remegve,r>szégyenérzettel telve indultam haza,r>úgy döntöttem ezt nem mondom el soha.
