Idő 
Értékelés 
Értékelés Hétköznapi pszichológia…
r>
r>Sokak lelkében erősen süt a megszüntethetetlen remény,
r>Hogy hátha a halál a mennybe viszi, de ez biz’ olyan kemény…
r>Sokak lelkében nincsen megbánás, önvizsgálat is csak remény…
r>De
r>Ő ennél is jobban szeretne fönt lébecolni… nos, ez kemény!
r>
r>Sok a bűn, kevés a megbánás, hol fér el itt az a nagy remény?
r>
r>Vecsés, 2021. október 23. -Kustra Ferenc József
r>
Az életem folyamában, látszik, csak ázott uszadék voltam… ez látszik!
r>Az életem folyama végig csak sodort, boldogságszigetek mellett lassan elsodort!
r>Az életem folyama nem volt velem, de hullámaival… nagyon ellenem!
r>Az életem folyama mit sem segített, csak háborgott, hullámmal beterített!
r>Az életem folyamán, sokszor láttam aranyhalat... filéjéből, nem jutott falat!
r>Az életem folyamjában sokszor úgy vártam a tengert… csak hergelt!
r>
r>Az életfolyamban háromszor akartak megölni, de az őrangyalom segített túlélni!
r>Az életfolyamban átéltem vészes átkot… súlyosat és nem éreztem boldogságot!
r>Az életfolyamban túléltem viharokat, de még tavasszal sem szakítottam virágokat!
r>
r>Vecsés, 2022. május 14. – Kustra Ferenc József – íródott: anaforás, 10 szavas leoninusban. Önéletrajzi írás…
r>
(Senrjon csokor)
r>Nem verekedtünk össze!
r>De, Te torkom törni akartad…
r>Erősebb voltam.
r>*
r>Naponta körülbelül
r>Öt-hat alkalommal pofoztál.
r>Bizony számoltam.
r>*
r>Közben meg, tán’ végül is
r>Szeretet nevelésed átjött!
r>Tudtam, beteg vagy!
r>*
r>Tizennégy éves voltam,
r>Orvosnőnk szólt, elmebeteg vagy!
r>Mondtam, hogy tudom…!
r>*
r>Terhes voltál húgommal,
r>Még a méhében, meg is ölted!
r>Így egyke lettem!
r>*
r>Tizennégy éves voltam,
r>Mikor apámat elzavartad!
r>Tanúja voltam!
r>*
r>Az örökség házamat,
r>Totál idegeneknek hagytad…
r>Szegénnyé tettél…
r>**
r>
r>(Senrjú duó)
r>Nem haragszom rád,
r>Betegséged legyőzött!
r>Sorsod, rám rovott…
r>*
r>Emlékszek szépre,
r>Jóra, szeretetre is!
r>Ilyen lett sorsom…
r>
r>(A béke poraira!)
r>
r>Vecsés, 2022. április 27. – Kustra Ferenc József – íródott: kőkemény önéletrajzi írásként. [Ilyen kemény a saját történelmi múltam…]
r>
Azt mondják, hogy lusta vagyokr>én ezt nagyon meguntam,r>úgy döntöttem, hogy sportolok,r>vagy tíz métert futottam.r>r>Izzadt lett a hónom alja,r>meg a pólóm eleje,r>rájöttem én közben arra,r>nincs is hónom teteje.r>r>Mert nekem az ott a vállamr>ez a szó van divatban,r>akárhogyan nézem is énr>hónom alja felett van.r>r>Menjünk akkor gyorsan hazar>gondolkodjunk hát tovább,r>töprengésre, mit oly sokszorr>biztos pont nekem az ágy.
Ma este nem kérek semmit,r>csak ölelj át, s vigyél haza,r>hisz olyan sötét most minden,r>s olyan felhős az éjszaka.r>Nem kérek csillogó gyöngyöt,r>csak azt, hogy fogd a kezem, r>Ne szólj, csak ölelj át némán,r>és szeress türelmesen.r>Engedd, hogy had bújjak hozzád,r>érezve tested melegét,r>csak ölelj magadhoz lágyan,r>ma este ennyi is elég.r>Szeress! És ne kérdezz semmit,r>ne legyen más, csak te meg én,r>boldogan, egymásba forrva,r>Nekem most az is elég.r>Ma este feledtesd vélemr>ami a lelkem tépi szét,r>tudod, hogy olyan vagy nékemr> akár egy biztos menedék.
