Idő 
Értékelés 
Értékelés Csak nézek a velem szemben lévő hófödte csúcsra…
r>De nem látom, mert belül belemerengek a múltba…
r>Honnan, miért jöttem, mit értem el és ki is vagyok?
r>Azon gondolkozok, mért nem segítettek angyalok?
r>
r>Nagy gondolatok letaglóznak, beleveszek az őrültségbe!
r>Utoljára még látom, szabad madarak szállnak a kék égbe…
r>
r>Vecsés, 2014. január 2. – Kustra Ferenc József
r>
Balaton a magyarok nagy, szeretett tengere….
r>Ő a nagy tavak általunk szeretett remeke.
r>Mit nekünk Adria és a Csendes óceán?
r>Csak álmodozunk Balcsiról… nyár legyen, várván…
r>
r>Hullámai görögve jönnek, mennek,
r>Parti köveken meg visszaverődnek.
r>Este a lemenő nap arany sugarai beborítják…
r>Szembenézve, szemem nem bántja, látom a Nap aranyútját…
r>
r>Vízi bicikli lágyan ring a hullámokon, amit élvezek,
r>Ha legközelebb nyaralni megyek, egy jó nagyot majd, bérelek…
r>
r>Vecsés, 2015. február 27. - Kustra Ferenc József
r>
„Csak én birok versemnek hőse lenni,
r>első s utolsó mindenik dalomban:
r>a mindenséget vágyom versbe venni,
r>de még tovább magamnál nem jutottam.”
r>
r>A lúdból tollam, nem gyárt maszatot, tintapacát
r>és gondolatom próbálja felvenni ritmusát
r>annak, amit néktek akarok, kívánok írni,
r>hátha szíveteket nagyon megörvendezteti...
r>
r>A mai nap is elmúlik... lesznek a tegnapok,
r>sötétedik, kezdenek hullani a csillagok…
r>Az időm tőlem egy napot ellopott,
r>de ma is játszott… már elmúlt dallamot.
r>
r>Íróasztalomon, csonkgyertya remegő lángja világit
r>és bár... már késő este van, ez a kis fény engemet ámít.
r>Azt sugallja, írjak még, körmöljek még verset ma este,
r>de már álmos vagyok, rám feszül az álom lehelete.
r>Most inkább megyek aludni, jó éjszakát néktek,
r>holnap... a kelő Napnál írok pár sort tinéktek.
r>
r>Vecsés, 2013. november 18. – Kustra Ferenc József
r>Folytassa pályázatra – az idézet Babits Mihály: A lírikus epilógja c. verséből való.
r>
Veled vágyom a szürkülő alkonyr>lenyugvó csöndes moraját,r>veled vágyom a holdfényes estét,r>mely fényével hinti be szobám.r>r>Veled vágyom a táguló csöndet,r>mely átölel, s magába zár,r>az esti sötétség rejtett nyugalmát,r>mely belőled áramlik át.r>r>Veled vágyom az éjszaka álmát,r>mely fátyolként teríti rámr>csöndes nyugalmát, s hűs kezévelr>simítva lágy csókot ád.r>r>Veled vágyom a virradó hajnalt,r>mely elém tár ezer csodát,r>elűzve tőlem minden kételyt,r>amely a lelkembe váj.r>r>Veled vágyom a földi létet,r>a jövőt, az alkonyodást,r>csak szeress. Nem kérek többet.r>Elég, ha karodba zársz.
Megváltoztam. Múlnak az évek.r>Ma már egészen más vagyok,r>másképp látom az őszi kertet,r>másképp érzem az illatot.r>Nemrég még hamvas rózsa nyílottr>a sűrű, zöldülő bokrokon,r>ma már lehulltak, s ott hevernekr>a dértől gyöngyöző pázsiton.r>Elhervadtak, ahogyan én is,r>bár a szívem még úgy dobog,r>mint rég, amikor ifjú voltam,r>s nem voltak ráncok arcomon.r>De a szívem még ugyan úgy érez,r>ma is éppen úgy szeretekr>minden jót, amely boldoggá tesz,r>s megszépíti az életem.r>Ha eső mosott, én bőrig áztam,r>s habár a testem remegett,r>szívemből olyan melegség áradt,r>mely messze űzte a hideget.r>Ha vihar volt, gyakran megtépázott,r>összetörve a lelkemet,r>s mégis: annyiszor talpra álltam!r>Mindig volt, ami éltetett.r>Ha hideg volt, remegve, félver>őriztem azt, akit szeretek,r>meleg kabátként átölelve,r>hogy elűzzem tőle a hideget.r>S most itt vagyok. Hajamra dér hull,r>arcomra sűrű köd szitál,r>egyedül, mint egy gyönge nyárfa,r>amely oltalmat nem talál.r>Még sem félek, hisz van miért élnem!r>Van két gyönyörű gyermekem!r>S szeretnék értük többet tenni,r>hogy ők boldogok legyenek.r>Istentől már csak annyit kérek,r>csak annyit adjon még énnekem,r>hogy tudjak még nekik valamit adni,r>amíg a földön megleszek.
