Idő 
Értékelés 
Értékelés Lesz e még olyan ünnep a földönr>amilyen régen, hajdanán,r>mikor még kicsiny gyermekek voltunk,r>s nem tudtuk, milyen a világ?r>Mikor nagymamám eres kezévelr>sütötte nekünk a kenyeret,r>s ropogós héját megdézsmálvar>csodáltuk: milyen kerek.r>Emlékszem: olyan boldogok voltunk,r>pedig csak zsír volt, semmi más,r>de mégis sokkal finomabb volt,r>Mint ma bármilyen kalács.r>Hiszen mindenhol szeretet áradtr>fényével fűtve a szobát,r>mára már kihunyt a láng is,r>csak füstje érzik, semmi más.r>Hangzatos szavak szállnak a szélbenr>hirdetve békét, áldomást,r>pedig tudják, mennyire más lettr>ez az elfajzott rút világ.r>Színes lufik, és dallamok szállnak,r>felvonul díszes karnevál,r>magasztos hangon azt hirdetve:r>ünnepelj! Itt a Kánaán!r>Pedig van, aki étlen nyomorbanr>sínylődik már és nem remél,r>s kiszáradt ajka imát mormolvar>kéri: segíts! Az Istenért!r>Adj nekünk munkát, boldogságot,r>a patakban ontott könnyekért,r>emberi jogot, méltóságotr>mindenkinek, ki nem henyél.r>Istenem! Kérlek! Nézz a földre!r>Látod, mennyire szenvedünk!r>Ne büntess már több ártatlan embert,r>most add meg ami jár nekünk!
Ölelj át engem, kérlek: fázom.r>Már hűvösek az éjszakák,r>sűrű köd lepi a tájat,r>szél fúj, és zúzmarát szitál.r>Melegíts. Ölelj magadhoz.r>Simulj rám, mint egy nagykabát,r>mely finoman, hozzám simulvar>takar be, s meleget ád.r>Nem kell a szó, ne mondj most semmit,r>csak csönd kell,ne tétovázz.r>Bújj hozzám kérlek, had érezzemr>orromban bőröd illatát.r>Nem kell a fény. Jó a sötétben,r>Hiszen a szemed világít reámr>a homályban, akár egy csillag,r>mely az égboltról néz reánk.r>Ölelj át. Ahogyan én is.r>Nem kell most hidd el semmi más,r>csak melegség, mely belőled árad,r>mely úgy fűt fel, akár a láng.r>Olyan jó. Maradj még: kérlek.r>Ma éjjel vigyázz reám,r>hisz tudod, annyira félek,r>oly sötétek az éjszakák.r>Szeress úgy, ahogyan én is.r>Szelíden, türelmesenr>Szeress, és törd át a gátat,r>amely még köztünk lehet.r>Hidd el, hogy szeretlek én is,r>mint a legtisztább levegőt,r>mely felfrissít engem, és éltet,r>testembe adva új erőt.r>Szeress, hisz ki tudja, holnapr>mivé válik az életünk,r>most szeress, ki tudja holnapr>mi vár ránk, mire ébredünk.
Elkerülsz engem, messze tűntél,r>mint az utolsó esti fény,r>amely halványan világítvar>a sötétségben elenyész.r>Menj csak tovább! Ne hidd, hogy győztél!r>nem vagyok olyan ledérr>mint hitted, csak annyira bántottr>az az átkozott büszkeség.r>Ma még sötét odúban járok,r>orrom marja a zöld penész,r>de holnap már mindent másképp látokr>előttem ott lebeg a cél.r>Most elfordulsz, mint a napraforgó,r>de hiába vagy olyan kevély,r>én csak azért is megtalálomr>a kárpótlást a könnyekért.r>S akkor, amikor ráébredsz majd,r>számodra mit jelentek én,r>hiába vársz, hiába jönnél,r>nem találsz mást, csak puszta dért!
Egy vagyok én is a sok anya közül,r>ugyanúgy féltem, szeretem,r>akik egykor a szívemből jöttekr>megszépítve az életem.r>r>Értük áldoztam hosszú éjszakákatr>olyan boldogan, türelmesen,r>nem is érdekelt az idő múlása,r>míg kárpótoltak csillogó szemek.r>r>Vékony kis hangok, tétova léptek,r>mennyire szép volt! Istenem!r>Amikor először hallottam tőlükr>selypítve, anyát szeretem.r>r>Mikor esténként karomba zárvar>csöpp kis szemükben láttam a fényt,r>messzire űzött minden gondot,r>kárpótlásul a könnyekért.r>r>Elmúlt az idő. Nyúlnak az árnyak,r>sűrű hajamra dér szitál,r>szívemben őrzök minden percet,r>átlépve idők fátyolán.r>r>Ma már messziről, féltve őrzömr>léptüket, s minden dobbanásr>kopott szívemből hozzájuk száll,r>de már nem hallja senki más.r>r>Lelkem sajog, és gyöngyöző cseppjer>torkom szorítva járja át,r>s fáradt arcomon végigfolyvar>szívem melegség járja át.r>r>Magam vagyok, de mégse bánom,r>ajkam is értük mond imát,r>Istenem segítsd, óvd meg őket,r>már csak ezt kérem, semmi mást!
Anya! Látod, itt vagyok én is,r>még most is ugyan úgy álmodok,r>arról a régi szép időről,r>mely a lelkemben ott ragyog.r>r>Ahol nem volt, mi közénk álljon,r>s gonosz érdek még nem honolt,r>Azok az édes, régi álmok,r> most is azokról álmodom.r>r>Anya. Tudod, még most is várom,r>hogy egyszer újra átölelj,r>ne szólj semmit, csak karod kitárvar>várj, amíg hozzád érkezem.r>r>És én repülök, szívem kitárva,r>nem lesz már ami visszatart,r>hisz úgy szeretném, hogy végre egyszerr>Leromboljuk a gátakat.r>r>Anya. Félek. És féltelek téged!r>Hiszen az idő oly gonosz!r>Előttem sötét, ijesztő árnyak,r>s vörös ruhájú démonok.r>r>Hiába kérem, hagyjatok békén!r>Had tépjem szét a gátakat!r>Hiszen nélküled nincsen semmim!r>S oly közel van az alkonyat!r>r>Anya! Tudod, én most is várlak,r>s magamban félve suttogom,r>engedj magadhoz! Döntsd le a gátat,r>amely közénk áll, hisz tudod.r>r>Hozzád száll minden imádságomr>álmatlan, borús alkonyon,r>ne hagyj itt engem sötét homályban!r>Szeretlek Anya! Jól tudod!
