Idő 
Értékelés 
Értékelés Belehúzott a nappalbar>ivott a vén bagoly,r>sok megivott cefre utánr>rút arcán műmosoly.r>r>Megszerette, átölelter>az egész világot,r>hallotta a fényeket isr>és hangokat látott.r>r>Kábulata után az éjjelr>nem volt éppen túl jól,r>soha többet már nem iszokr>elég volt a jóból.r>r>Reggel aztán úgy érezter>inni kéne kicsit,r>ivás után vigyorogvar>elszívott egy cigit.r>r>Pár év múlva virradatrar>elvitte a mámor,r>élettelen rút arcárar>ráfagyott a vigyor.
Lelkemet virágoztatór>csoda vagy te nékem,r>évek során lassan, aprónr>szirmait letépem.r>r>Az összes ragyogó sziromr>elfogy egyszer talán,r>de mind ott fog díszelegnir>emlékeim falán.
Éreztem, ahogy veled vagyok és a hátamat cirógatod, r>De valaki hirtelen megfogta a vállam és észrevettem, r>Hogy csak a szél simogat. r>r>Érezni, ahogy a lelkedet két kezembe odaadod, r>Én pedig lehetőséget megragadvar>képre festem,r>Ahogy elméd elmémmel iszogat. r>r>Ó, ahogy fantomodból a fekete festéket kitagadod, r>Higgy bennem kedvesem, mondtam és térdre estem, r>bebizonyítom, hogy hiányod iszonyat.
Zászlót bont az égi seregr>árnyéka ránk vetül,r>gyülekező hadak felettr>Turulmadár repül.r>r>Alászállnak Hunniábar>eljött az ideje,r>jelet adott végre nekikr>a magyarok Istene.r>r>Döngő lépteik nyomán azr>egész föld megreszket,r>újra egybeforr testvérkéntr>szétszakított nemzet.r>r>Fent a magyar menyországbanr>meglásd édesapám,r>itt az idő, rövidesenr>újra nagy lesz hazánk.
Az ősz, fájón bősz a lombhullajtó és sárgult falevelekkel,
r>Gondolataimat semmi zavarja, istentelen eszmékkel…
r>Az ősz, fájón bősz a lombhullajtó és sárgult falevelekkel.
r>
r>A volt nyárunk öröme kimúlóban, így az öröm fél öröm,
r>Mert az ősz nemsokára átadja télnek kulcsot, nem nagy öröm…
r>A volt nyárunk öröme kimúlóban, így az öröm fél öröm.
r>
r>A hulló falevelek együtt, szívesen hullnak díszes menetben,
r>Hálaadásban dicsérik az Urat, mily’ jó létük volt eddiglen…
r>A hulló falevelek együtt, szívesen hullnak díszes menetben.
r>
r>Színes és bordás levelek sínylették nagyon a tél előfutárát,
r>Ki önzőn, lemetszette a mindenkori hűségnek tovább folyását…
r>Színes és bordás levelek sínylették nagyon a tél előfutárát.
r>
r>Az avarban a gyülekezőjük... ott már az út porát nem mossák,
r>Bár, ha még lesz nagy őszi eső… talán akkor lesz víz, úgy gondolják…
r>Az avarban a gyülekezőjük... ott már az út porát nem mossák.
r>
r>Ősi-őszi ünnepség ez a levelek nagy nemzetségének… akarják,
r>Mi meg pergamen árkusaira jegyezgetjük, hogy biztosra akarják…
r>Ősi-őszi ünnepség ez a levelek nagy nemzetségének… akarják.
r>
r>Szétvitték a legyek, repültek az országos avar építésre felhívások,
r>A levelek színes díszruhát vettek föl, ahogy megtörténtek elfogadások…
r>Szétvitték a legyek, repültek az országos avar építésre felhívások.
r>
r>Van úgy is, hogy az ág inkább a nyelvét harapná le,
r>Minthogy a levél-gyermekét avarnak küldené le…
r>Van úgy is, hogy az ág inkább a nyelvét harapná le.
r>
r>Az ág mozdulatlanul ült a fa-nyergében,
r>És ez a nagy veszteség forgott a fejében…
r>Az ág mozdulatlanul ült a fa-nyergében.
r>
r>Egyszer azonban minden elvész az biz' végső elmúlásban,
r>Gally is tudja... várja, hogy levelei legyenek új nyárban…
r>Egyszer azonban minden elvész az biz' végső elmúlásban.
r>
r>Vecsés, 2021. június 22. – Kustra Ferenc József – íródott: az őszről, 3 soros-zárttükrösben. Olvasni úgy kell, hogy először az egyes és a 2. sort, majd a kettes és a 3. sort. Így meglesz a mondanivaló gondolatiságának különbözősége.
r>
