Idő 
Értékelés 
Értékelés Hó lepte alak ül a padonr>némán mered maga elé,r>napfény csillan rajt a havonr>hólé válik emlékekké.r>r>Minden cseppje bánatot mos kir>megfáradt, nyomorgó szívéből.r>Érdemes- e hát tovább élni,r>vagy elég volt-e bús létből?r>r>Nem töpreng az élet értelménr>elfogytak már a vágyai,r>ráfagynak vízcseppek ékszerkéntr>és elszakadnak láncai.
Vidd a csókomr>hosszú útra,r>őrizd is megr>míg látlak újrar>r>Vidd magaddalr>mint a reményt,r>sose feleddr>csókunk hevét.r>r>Ha rám gondolszr>idegenben,r>őrizzél megr>szerelemben.r>r>Visszatérted r>úgy epedem,r>nem múlhat elr>e szerelem.
Körbenéz az ifjú legényr>hol találja kedvesét,r>hogyha gyorsan előlelir>mond neki egy szép mesét.r>r>Mesét mond a szerelemről,r>mit elhozott egy angyal,r>madár hadak köszöntöttékr>vidám, szerelmes dallal.r>r>De sehol sincs az ő mátkája,r>tán az ördög vitte el?r>Biztos nem, mert neki nem kellr>nem megy el az bárkivel.r>r>Olyan cudar az a leányr>nevet az ifjú legény,r>de rajta kívül nem kell senkir>nekem egész földtekén.
Ir>r>Ez nem az öregek országa. A fiatalokr>Egymás karjában, madarak a fákon,r>? Azok a haldokló nemzedékek ? jelenleg énekelnek,r>A lazac-vízesések, a makréla-dús tengerek,r>Hal, hús vagy szárnyas, egész nyár folyamán bármi kapható r>Ami megfogamzott, született vagy meghalt.r>Elragadtatva érzéki zene által, senki mit ser>Törődik az örökös értelem emlékműveivel.r>r>IIr>r>Egy idős ember csak csekély dolog,r>Egy rongyos kabát egy boton, hacsak nemr>A lélek megtapsolja és megénekelje, hangos dallalr>Minden rongyát dicsőitve mely egy halandónak ruházata,r>Még ének iskola sincs, hanem csak a saját r>dicsőségből eredő műemléknek megcsodálása;r>És ezért hajóztam átt a tengeren, és eljöttemr>Bizánc szent városába.r>r>IIIr>r>Ó, bölcsek, kik Isten szent tüzében álltokr>Mint egy falnak arany mozaikja,r>Lépjetek ki a szent tűzből, az örvény forgásából,r>És legyetek lelkem ének mesterei.r>Fogyasszátok el szívemet; mely beteg a vágytólr>És mely mint egy haldokló állathoz rögzítver>Nem tudja, hogy ő mi; és soroljatok engemr>Az örökkévalóság leleményébe.r>r>IVr>r>Ha már egyszer kikerekedtem a természetből, soha nem akaromr>Testi formáját felvenni bármely teremtmény képmása méretére,r>Csak olyan formát melyet a görög ötvösök teremtenekr>Kalapált aranyból és arany zománcozásbólr>Mely arra szolgál hogy egy álmos császárt ébren tartson;r>Vagy egy arany ágra állítva amint Bizánc r>Urainak és hölgyeinek énekelr>Arról, ami elmúlt, el fog múlni vagy még eljövendő. Szerző: Yeats W. B.r>Vers címe: Hajózás Bizáncbar>Fordította: Kovács Iván.r>
Tudom, hogy sorsom ott vár rámr>Valahol fent a felhők között;r>Akik ellen harcolok, azokat nem gyűlölöm,r>Akiket védek, azokat nem szeretem;r>Az én hazám Kiltartan Cross,r>Honfitársaim Kiltartan szegényei,r>Semmiféle végzet okozhatna veszteséget nekikr>Vagy tenné őket boldogabbá azáltal hogy már elmúlt.r>Sem a törvény, sem a kötelesség buzdított a harcra,r>Sem nyilvános ember, sem ujjongó tömeg,r>Egy magányos örömmel telt impulzusr>vonzott ebbe a zűrzavarba a felhők közé;r>Mindent kiegyensúlyoztam, mindent figyelembe vettem,r>Az jövendő évek lélegzet veszteségnek tűntek,r>Lélegzet pazarlás a mögöttünk lévő évekr>Felmérve ezzel az élettel, ezzel a halállal. Szerzö: Yeats W. B.r>Vers címe: Egy ír repülős előrelátja halálátr>Forditotta: Kovács Ivánr>
