II. Világháború: krétai invázió.
r>
r>Az első vitorlázó gépek megjelenése jelentette az inváziót.
r>Az elit rohamezred, hétszázötven embere jelentette már a kommandót.
r>Utána már, jöttek a JU-52 –s szállító repülőgépek,
r>Ejtőernyős-vadászokkal gyomrukban, ha ideértek.
r>
r>Az Új-Zélandi vezénylő tábornok, Freyberg volt és csak nézte…
r>Az ellenséges hadművelet látványa totál lenyűgözte.
r>Százával érkeztek a repülők, egymás után,
r>Ettől az égbolt elsötétült, szinte már bután.
r>*
r>
r>(Senrjú –k)
r>Motorok zúgtak,
r>Csak vijjogtak a Stukák.
r>Bombák, bevágtak.
r>*
r>Német vadászok,
r>Föntről lőttek mindenre.
r>Védők, fedezék!
r>*
r>Távbeszélő nincs.
r>Parancsnoklás, már megszűnt.
r>Freyberg tudatlan.
r>*
r>Operáció
r>Tervszerűen megindult.
r>Elszánt emberek.
r>*
r>Ejtőernyős-vadászokban Student tábornok igen bízott.
r>Remekül sikerült a kiképzés, majd, bizonyítják legott.
r>Vannak nekik, igen komoly harci tapasztalataik,
r>És már bizonyították, megvannak a képességeik.
r>Fegyvereik, géppisztoly, kézigránát, rohamkés,
r>Nehéz fegyverek konténerben jönnek… nem kevés.
r>
r>Ejtőernyősök, alig száz méterről ugrottak le
r>És zuhantak, szőlőbe, kertbe, olajfa ligetbe.
r>Sokan meghaltak, már a földet érés perceibe.
r>*
r>Védők lelőtték
r>A leereszkedőket.
r>Lebegő holtak.
r>*
r>Nagy-nagy zűrzavar.
r>Front, alakult, ahogy jött.
r>Harc, könyörtelen.
r>*
r>
r>(10 szavas)
r>Kegyelmet, egyik fél sem kért,
r>Nem is adott, nem félt.
r>*
r>Meindl tábornoknak, ejtőernyős-vadász zászlóalja,
r>Ötszáz katonája földet ért, Malame szomszédjába…
r>A zászlóalj ezernyolcszáz-hatvan katonája
r>Is megjött a Junkers szállítókból kiugorva.
r>*
r>A vitorlázó gépek szétszóródtak,
r>Volt, mik fáklyává változtak,
r>Földön siklottak.
r>*
r>Azonban egy kis részük, szerencsésen landolt,
r>Hadianyagot ontotta… védő nem kapcsolt.
r>*
r>A rohamezred, legott el is végezte a feladatát.
r>De Koch őrnagy rohamcsapata, a kijelölt magaslatát
r>Nem tudta elfoglalni, így nem végezte el feladatát.
r>
r>Maga az őrnagy igen súlyos sebesüléseket szerzett.
r>Rövid idő alatt a legtöbb egységparancsnok elesett
r>És Meindl tábornok is, veszélyesen súlyos sebesült lett.
r>
r>Később, mélyrepülésben, ismét jöttek a szállítógépek
r>És kirakták ejtőernyősöket, akik, akkor még épek…
r>De, vesztükre, jól, pontosan dolgoztak az angol tüzérek.
r>
r>Ejtőernyősök, szétszóródva értek földet, várta őket őslakosság,
r>Férfiak, gyerekek, asszonyok, kutyák nekik támadtak… ilyen lakosság...
r>Bárdokkal, ásókkal, botokkal végeztek… ez a hazafias lakosság!
r>
r>Délutánra a német támadás, összefüggő arcvonala megszűnt.
r>Sok ejtőernyős katona, menedéket keresve, gyorsan el is tűnt.
r>
r>Egy másik csoport első hulláma, Akrotivi félszigeten ért földet,
r>A hétszázhetven rohamejtőernyős, semlegesített egy kis üteget.
r>Más ejtőernyős csoport, Galatasz falu mellé ereszkedett,
r>De Sussmann vezérőrnagy és törzse, mindannyi hősi halott lett!
r>
r>A német támadást az angolok, több helyen is elreteszelték,
r>Így e támadó magasabb egységeket, szinte felszeletelték.
r>Heidrich ezredes vette át a parancsnokságot,
r>Ő vezette galataszi magaslatra, rohamot.
r>
r>Három zászlóaljából, egy megsemmisíttetett,
r>Egy, végzetesen súlyos veszteséget szenvedett.
r>A harmadik, teljesen szétszóródva kesergett.
r>
r>A Heraklion fölé érkezett ejtőernyős csoportosítás,
r>Kétezer-háromszáz fő sorsa, maga lett a végleges kínlódás.
r>A szállítógépeket erősen tizedelte a légvédelmi tűz,
r>A kiugró katonákat meg hatékony, szövetséges, géppuskatűz.
r>
r>Legtöbbjüket csak, úgy egyszerűen leszedték az ausztrál lövészek,
r>A repülőtér mellett leugrók közül, öten voltak, kik még éltek.
r>
r>Vecsés, 2016. szeptember 30. – Kustra Ferenc József - Versben, senrjú -ban és 10 szavasokban.
r>Földi Pál: „Sasok harcban” c. valódi-dokumentum regénye ihletésével.
r>
Meztelen sorsok állnak sorbanr>ítélőszék ura előtt,r>sötét lélek felett fény lobbanr>árnyék gyűlik háta mögött.r>r>Elválasztatott ocsú magtólr>angyalszárnyak seprik tova,r>jó menekül meg kárhozattólr>fényes mennyben lesz otthona.r>r>Az ocsú mind a mélybe hullikr>várja ott a pokol tüze,r>az örök csendben sosem múlikr>kárhozatnak sötét szele.
A hegyek- völgyek és a vadvizek,
r>Ez mind a természet, mit szeretek.
r>Vadakat látni és bogarakat,
r>Megfigyelni a sok madarakat.
r>
r>Ember több az állatnál, gondolkozik,
r>A rombolásban vajh’ visszakozik?
r>Nem azért vagyunk többek, hogy ezt tegyük,
r>A Föld urai pozitívan legyünk.
r>
r>Naponta halnak kiállatok, növények,
r>Értem én, de nem minden az okos gépek.
r>Mi lesz, hogyan használjuk a gépeket,
r>Ha elpusztítjuk végleg a környezetet.
r>
r>Az ember folyton modernizálódik,
r>Ennek következtében, korcsosodik.
r>Gyerekink tán csak gépkezelők lesznek,
r>Örülnek-e majd még a természetnek?
r>
r>Hová lesznek tigrisek és kakaduk?
r>Beszántunk mindent, mi egér, - és ürgelyuk.
r>Levegő romlik, ezt érezzük, látjuk,
r>A szmog miatt gyermekeinkkel fuldoklunk.
r>
r>Pénz, gazdagság kell, de bizony nem minden,
r>Ember gondolkozz ezen! Át egy életen!
r>A reinkarnáció gyermekeinkben,
r>Utódokban él tovább… szeretteinkben.
r>
r>Vecsés, 1998. október 11. – Kustra Ferenc József
r>
Meditálok…
r>
r>Előttem az út… sötét alagút.
r>Fénynek kéne lenni ott a végén,
r>Legalább kicsi, mi mutatja út
r>Járható és kivezet a végén.
r>
r>Budapest, 1997. december 14. - Kustra Ferenc József
r>
Az emberek halandóak
r>Amíg élnek, de gyarlóak.
r>Tarol az emberi butaság,
r>Sajnos ez az alapigazság.
r>
r>Az emberek érdektelenek,
r>Büszkék rá tán', hogy képzetlenek...
r>Legalább autodidakta
r>Képzettségük, igen jó volna.
r>
r>Nem kerülne nagyon sokba,
r>Csak pici kis olvasásba,
r>Legyőzni butaságot
r>És felvenni, új tempót.
r>
r>Buta ember bölcs nem lehet,
r>Ez nem olyan, mint kikelet.
r>Ki hanyag s nem ad magára,
r>Lecsúszik tömeg aljára.
r>
r>Tucat ember van épp elég,
r>Ne növeljük a szellemét.
r>Miért hagyjátok el magatokat?
r>Emberek fenjétek vasatokat...
r>
r>Budapest, 1997. április 4. – Kustra Ferenc József
r>