Idő 
Értékelés 
Értékelés Szüreti díszek színvarázsar>mely annyi szépséget rejteget,r>szinte hívóan kacsintgatnakr>a megérett szőlőszemek.r>Felfűzött fürtök sokaságar>szinte hívóan integet,r>nem is tudok már ellenállni,r>bár egy csőszlegény integet.r>Még is lopok. Tavaly is így volt,r>s tudtam: hiába integet,r>csak egy perc volt, míg észrevettem,r>s maskarás tollas kergetett.r>És én szaladtam tollban úszva,r>hajam hirtelen tele lettr>sűrű, lefejtett buzogánnyal,r>míg más boldogan nevetett.r>Mégis jó volt, se nekem megérter>kifizetni az összeget,r>amely egy fürtnek volt az ára,r>hiszen a móka éltetett.r>Minden szép volt, akárcsak most is.r>Felcicomázott szekerek,r>csőszlányok, fiúk sokasága,r>mely a szekérről integet.r>Népviseletbe öltözött minden.r>A szekéren ülő gyerekek,r>gyöngyös pártás kis csőszleányok,r>s most a régmúltra emlékezek.r>Tollas kalapos lovas legényekr>alattuk díszes bőrnyereg,r>fa ostorukkal csattogtatnak,r>s úgy élvezik a gyermekek.r>Jókedv, kacagás száll a szélben,r>olyan jó nézni titeket!r>Hiszen ilyenkor összegyűlnekr>pár órára az emberek.r>Milyen jó lenne gyakrabban látni,r>hogy boldogok még az emberek,r>arcukon nevetés pírja látszik,r>messzire űzve a könnyeket.r>Gyakrabban kéne összegyűlni,r>hiszen e pompás rengeteg,r>messzire sodor minden bút, bajt,r>s jókedvet áraszt százfele.r>Én csak azt kérem most a sorstól,r>adjon jólétet, kenyeret,r>hogy örülni tudjunk minden szépnek,r>melyet a sors még rejteget.r>legyetek jók, és boldogok most,r>és ha jövőre itt leszek,r>látni szeretném minden arcon,r>milyen boldog, és elégedett!
Az is koldus, ki kopott aszfaltonr>rongyosan, ülve könyörög,r>adjanak néhány forintot néki!r>S megtört szemében ott a könny.r>Nem vár már semmit a sorstól,r>s nincs benne vágyakozás,r>annak is örül, ha rossz kalapjábanr>már néhány forintot lát.r>Az is koldus, kit nem szeret senki,r>hisz az élete olyan üres,r>mint a vitrinben ott díszelgőr>átlátszó, színes üvegek.r>Hiába van ott törékeny kincsként,r>mégsem szereti senki sem,r>bár csodálják, s letörlik néha,r>de üres kis díszként hever.r>Nem is sejtik, hogy hideg szépséger>mennyi fájdalmat rejteget,r>s szíve is olyan üres, és néma,r>akár egy kettétört üveg.r>Az is koldus ki nem szeret senkit,r>s mindenkit tárgyként kezel,r>nem is tudja, hogy milyen jó érzés,r>ha valakit viszont szeret.r>Hideg szemében nincs sugárzás,r>s szikra, mely lángokba csap,r>hiába ölel százat, ezret,r>a szíve üres marad.r>Hisz szeretni, s szeretve lennir>talán a legszebb dolog,r>amely létezik tán a földön,r>amíg a szívünk dobog.r>Szeress hát! És engedj szeretni!r>Oly gyorsan múlik az életünk,r>mint a sebesen száguldó szélvész,r>mely magával söpri mindenünk.r>Szeress, és öleld magadhoz,r>ki boldogan száguld feléd,r>néha egyetlen jó szór>többet jelenthet bárminél.r>s ha majd az utolsó óránr>keze a kezedhez ér,r>akkor fogsz talán ráébredni,r>hogy boldogabb voltál bárkinél.
Ne zárj be engem hideg szobába,r>ahol már nincsen semmi sem,r>csak a falakról gyöngyöző pára,r>melytől a hideg is kilel.r>r>Ne zárj be engem hideg szobába,r>ahol már nem fűt semmi sem,r>hadd maradjak a karodba zárva!r>Tudod, ott nem fázom sosem.r>r>Ne zárj be engem sötét szobába,r>hol semmi sem világít nekem,r>hol nincs fény, amelynek villanásar>lámpásként világít nekem.r>r>Ne zárj be engem. Tudod, hogy félek!r>Nélküled oly magam vagyok!r>Sötét szobában, korom sötétben,r>többé már nem álmodok.r>r>Ne tarts béklyóban! Nem bírom úgysem!r>Tudod, hogy új fáj nekem,r>s minden láncomat széjjeltépem,r>ha kell, hogy szabad legyek.r>r>Engedj szabadon! Ne félts engem!r>Hisz tudod, hogy olyan vagyok,r>mint a madár, mely szabadon szárnyal,r>s visszatérek, hisz tudod.r>r>Nem kell semmi, csak bízz meg bennem,r>ahogyan én is, hisz tudod:r>tetőled árad minden fény rám,r>s boldog csak veled vagyok.
Úgy kellene minden percet élni,r>úgy szeretni, olyan lelkesen,r>mintha félnél minden egyes percbenr>mit szerettél, elveszítheted.r>r>Úgy kellene, oly forrón szeretni,r>hogy szívünkből ne múljon sosemr>a szeretet, amely összeláncol,r>s megszépíti minden percedet.r>r>Úgy kellene félteni, és óvnir>egymást, mint a drága kincseket,r>mely ott ragyog szíved legmélyében,r>s nem pótolja többé semmi sem.r>r>r>Úgy kellene minden percet élnir>Olyan féltve, oly türelmesen,r>mintha minden az utolsó volna,r>mit az élet megadott neked.r>r>Úgy kellene mindenkit szeretni,r>hogy érezze mily fontos neked,r>s ne engedjen soha messze menni,r>ha valaki őszintén szeret.r>r>S úgy kellene minden percet élni,r>hogy talán az utolsó lehet,r>s szeretni a legutolsó percig,r>míg érzed, hogy dobban a szíved.
Veled vagyok, és őrizlek téged,r>amikor tép a fájdalom,r>s remegő ujjal végigsimítokr>összeszorított ajkadon.r>r>Nem szólok semmit. Magamhoz húzlak,r>s válladra hajtom a fejem,r>nem mutatom, de nekem is úgy fájr>a lelkem, hogy nem segíthetek.r>r>Boldogan lennék hűsítő harmat,r>végigperegve arcodon,r>hogy érezzem, mikor érintésemtőlr>elcsitul benned a fájdalom.r>r>Lehetnék selymes, puha kis kendő,r>hogy végigsimítva arcodat,r>letörölhessem homlokodrólr>a verejtéket, mely ott maradt.r>r>De nem tudok. Pedig úgy szeretlek,r>s megtennék bármit! Jól tudod!r>Csak ne hagyj itt! Nélküled félek!r>Oly sötétek az alkonyok.r>r>Miattad félek, s amikor alszol,r>esténként imádkozom,r>kérve az Istent: segítsen rajtunk,r>s tartson meg nekem, hisz tudod:r>r>Nélküled nem tudnék már élni,r>hiszen te vagy a mindenem!r>Uram! Én már csak annyit kérek,r>ne vedd el tőlem mindenem!
